Izaiás jövendölése 54

1 Mondj dicséretet, magtalan! ki nem szülsz; énekelj dicséretet és örvendezz, ki nem szültél! mert több fia van az elhagyottnak, mint annak, kinek férje vagyon, úgymond az Úr. 2 Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitait terjeszd ki, ne kiméld; hosszabbítsd meg köteleidet, és szegeidet erősítsd meg. 3 Mert jobbra és balra elhatsz, és ivadékod a pogányokat örökségűl fogja bírni és lakni az elpusztúlt városokat. 4 Ne félj, mert nem szégyenűlsz és nem pirúlsz meg; nem kell szégyenkednek, mivel ifjúságod gyalázatát elfelejted, és özvegységed szégyenéről nem emlékezel meg többé. 5 Mert az uralkodik rajtad, ki téged teremtett, seregek Ura az ő neve; és a te megváltód, Izrael Szentje, az egész föld Istenének neveztetik. 6 Mert mint elhagyott és keseredett lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint az ifjúságától megvetett feleséget; úgymond az Úr. 7 Egy szempillantásig, egy kevessé hagytalak el téged, de nagy könyörűlettel gyüjtelek egybe. 8 A haragnak egy szempillantásaig rejtettem el orczámat előtted egy kevéssé, de örök irgalmassággal könyörűltem rajtad, úgymond a te megváltó Urad. 9 Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, mikor megesküdtem, hogy Noé vizeit nem hozom többé a földre; úgy esküszöm most, hogy nem haragszom rád, és nem feddelek meg tégedet; 10 mert a hegyek megindúlnak, és a halmok megrendűlnek: az én irgalmasságom pedig nem távozik el tőled, és az én békeségem szövetsége nem rendűl meg; úgymond a te könyörűlő Urad. 11 Szegényke, szélvésztől szaggatott, minden vigasztalás nélkül levő! Ime én elrakom rendszerint köveidet és zafirokon alapítalak téged, 12 és jáspisból csinálom bástyáidat, és kapuidat faragott kövekből, és minden falaidat válogatott kövekből. 13 Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, fiaid a békeség bőségében. 14 Igazságra fogsz alapíttatni; távol leszesz a bántalomtól, mert nincs mit félned, és a rettegéstől, mert nem közelget hozzád. 15 Ime új lakosúl jő, ki nem volt énvelem; a te néhai jövevényed hozzád adja magát. 16 Ime én teremtettem a kovácsot, ki a tűzben fölfújja a szenet, és szerszámot készít művéhez; de én teremtettem az öldöklőt is elvesztésre. 17 Semmi szerszámnak nem lesz sikere, mely ellened készíttetett; és minden nyelvet, mely a törvényben ellened áll, te itélsz el. Ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk énelőttem, úgymond az Úr.