Izaiás jövendölése 57

1 Az igaz elvesz, és nincs, ki ezt szivére vegye; s az irgalmasság férfiai elvétetnek, és nincs, ki értse; mert a gonoszság színe elől vétetik el az igaz. 2 Eljő a békeség, és kamarájában nyugszik, ki maga egyenességében járt. 3 Ti pedig járúljatok ide, jóslónő fiai! a házasságtörő és parázna ivadéka. 4 Kit csúfoltok ti? kire tátjátok föl szátokat, s hányjátok ki nyelveteket? nem ti vagytok-e a bűnös fiak, a hazug ivadék? 5 Kik gyönyörködtök az istenekben minden zöldellő fa alatt, gyermekeket áldozván a völgyekben, a magas kősziklák alatt. 6 A völgyes tájakon a te részed, ez a te örökséged; s te ott öntesz azoknak ital-áldozatot, és mutatsz be eledel-áldozatot. Vajjon ezekért ne haragudjam-e? 7 A magas és emelkedett hegyre helyezted ágyadat, és oda mégy föl, hogy áldozatokat tégy. 8 És az ajtó mögé és az ajtófélre teszed emlékképedet; mert előttem fölfogódzol, és befogadod a házasságtörőt, tágasságot csinálsz ágyadon, és szövetségre lépsz azokkal, szereted ágyokat tárt karokkal. 9 És fölékesíted magadat kenettel a királynak, és megszaporítod kenőcseidet, messze küldöd követeidet, és megalázod magadat a poklokig. 10 A te utad sokaságában elfáradsz, és nem mondod: Megszűnök! Mert kezedben még életet találsz, azért nem könyörgesz. 11 Miért félsz és szorgoskodol, hogy hazudj, és rólam ne emlékezzél, és ne gondolkozzál szivedben? Mivelhogy hallgatok, és mintha nem látnék, úgy teszek, elfelejtkeztél rólam. 12 De én kihirdetem a te igazságodat, és a te cselekedeteid nem használnak neked. 13 Mikor majd kiáltasz, szabadítson meg téged a te csoportod; azokat mind elviszi a szél, elragadja a szellő; a kinek pedig bizodalma bennem vagyon, örökleni fogja a földet, és bírni az én szent hegyemet. 14 És majd mondom: Csináljatok utat, adjatok utat, térjetek ki az ösvényről, vegyétek el az akadályokat népem utjából. 15 Mert ezeket mondja a magasztos és fölséges, az örökkévalóságban lakó, kinek neve Szent, ki a magasságban és szent helyen lakik, s a töredelmes és alázatos lélekkel, hogy megelevenítse az alázatosak lelkét, és megelevenítse a töredelmesek szivét. 16 Nem pörlök mindörökké, és nem haragszom mindvégig; mert a lélek szinem elől megyen ki, és a lehelletet én teremtem. 17 Az ő fösvénységének gonoszsága miatt haragudtam és vertem meg őt, elrejtettem tőled orczámat és boszankodtam, mert elment tévelyegve az ő szivének útján. 18 Láttam az ő utait, és meggyógyítottam őt, és visszahoztam őt, és vigasztalást adtam neki és kesergő övéinek. 19 Az ajkak gyümölcséűl teremtém a békeséget, békeséget annak, ki távol és ki közel vagyon, úgymond az Úr, és meggyógyítottam őt. 20 Az istentelenek pedig, mint a forrongó tenger, mely nem nyugodhatik, és melynek habjai sarat hánynak ki eltapodásra. 21 Nincs békeségök az istenteleneknek, úgymond az Úr Isten.