Izaiás jövendölése 60

1 Kelj föl, világosúlj meg, Jerusalem! mert eljött a te világosságod, és az Úr dicsősége fölötted feltámadott. 2 Mert ime sötétség borítja a földet, és homály a népeket; fölötted pedig föltámad az Úr, és az ő dicsősége látható benned. 3 És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadott fényességben. 4 Emeld fel köröskörűl szemeidet, és lássad; mindezek egybegyűlnek, hozzád jőnek; a te fiaid messzünnen jőnek, és leányaid minden oldalról indúlnak. 5 Akkor meglátod a bővelkedést, és csodálkozik és kitágúl szived, mikor hozzád tér a tenger sokasága, és hozzád jő a pogányok ereje. 6 Tevék sokasága borít el téged, Mádián és Éfa gyors tevéi; mind eljőnek Szábából, aranyat és tömjént hozván, és az Úrnak dicséretet zengvén. 7 Cédár minden barma egybegyüjtetik hozzád, Nabajot kosai szolgálnak neked; föláldoztatnak azok engesztelő oltáromon mert az én fölségem házát megdicsőitem. 8 Kicsodák ezek, kik mint a felhők repűlnek, és mint a galambok ablakaikra? 9 Mert engem várnak a szigetek, és legelsőbb a tenger hajói, hogy fiaidat elhozzam a távolból, az ő ezüstjöket és aranyukat velök a te Urad Istened nevének, és Izrael Szentjének, mert megdicsőített téged. 10 És a jövevények fiai fölépítik kőfalaidat, és azok királyai szolgálnak neked; mert haragomban vertelek meg téged, és engesztelődésemben könyörűltem rajtad. 11 És nyitva lesznek kapuid szűntelen, sem éjjel sem nappal nem tétetnek be, hogy hozzád hozassék a pogányok erőssége, és azok királyai hozzád vitessenek. 12 Mert a nemzet és ország, mely nem szolgál neked, elvesz; és a pogányok pusztulással pusztíttatnak el. 13 A Libanon dicsősége hozzád jő, a jegenyefa és puszpáng és fenyőfa mind együtt az én szent helyem fölékesítésére; és lábaim helyét megdicsőítem. 14 És meggörbűlve jőnek hozzád azok fiai, kik téged megaláztak, és lábaid nyomdokaihoz borulnak mindnyájan, kik téged gyaláztanak, és az Úr városának neveznek téged, Izrael Szente Sionának. 15 Azért, hogy elhagyatva voltál és gyülöltettél, és nem volt benned átmenő, örök dicsőséget adok neked, örömet nemzedékről nemzedékre. 16 És a népek tejét fogod szopni, és királyok emlőjével tápláltatol; és megtudod, hogy én vagyok a te megszabadító Urad és Megváltód, Jákob erőse. 17 Rézért aranyat hozok, és vasért ezüstöt hozok, és fáért rezet, és kövekért vasat; és felvigyázóddá a békeséget teszem, és gondviselőddé az igazságot. 18 Nem hallatszik többé hamisság a te földeden, pusztítás és rontás határaidon; hanem a szabadúlás foglalja el kőfalaidat és kapuidat a dicséret. 19 Nem a nap lesz neked többé nappali világítóúl, és nem a hold fénye világít majd neked; hanem az Úr lesz neked örök világosságod, és Istened a te dicsőséged. 20 Nem száll le többé a te napod, és holdad nem fogyatkozik meg; mert az Úr lesz neked örök világosságod, és siralmad napjai véget érnek. 21 A te néped, a kik mind igazak, örökségűl bírják az országot mindörökké, mint ültetésem csemetéje, mint kezeim munkája dicsőitésemre. 22 A legkisebb is ezerré leszen, és a kisded igen erős nemzetté; én, az Úr, maga idejében hirtelen megcselekszem ezt.