Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Izaiás jövendölése 64

Könyörgés és bűnelismerés.

Oh bár szakasztanád meg az egeket, és leszállanál! Elolvadnának orczád előtt a hegyek! mint az égő tűz megemésztetnének, a vizek fölforrnának a tűztől, hogy megismertetnék ellenségeidtől a te neved; szined előtt rettegnének a nemzetek. Mikor csodákat mívelsz nem viseljük el; te leszállasz, és orczád előtt a hegyek elolvadnak. Világ kezdetétől nem hallották, sem füleikbe nem vették; szem nem látta, Isten, tekivüled, miket a téged váróknak készítettél. Eléje mégy a vigadónak, és az igazságot cselekvőnek, kik a te utaidon megemlékeznek rólad. De ime most megharagudtál, mert vétkeztünk, s abban maradtunk mindenkor; vajha megszabadúlnánk! És lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a havi folyásos ruhája, minden mi igazságunk; és elhullottunk mindnyájan, mint a falevél, és a mi gonoszságaink, mint a szél, elragadtak minket. Nincs, a ki segítségűl híja nevedet, ki fölkeljen, és hozzád tartson; elrejtetted orczádat előlünk, és megtörtél minket gonoszságunk keze által. És most, Uram! atyánk vagy te, mi pedig sár; te alkotónk s mi mindnyájan kezeid alkotmányai. Ne haragudjál, Uram, oly igen, és ne emlékezzél meg többé gonoszságainkról; ime tekints ránk, mi mindnyájan a te néped vagyunk. A te szentélyed városa pusztává lett, Sion pusztává lett, Jerusalem elpusztult. A mi szentelésünk és dicsőségünk háza, hol téged atyáink dicsértek, tűzzel égettetett meg, és minden, a mit szerettünk, romba dőlt. Vajjon ezek után visszatartózkodol-e még? Uram! hallgatsz-e? s oly felette nyomorgatsz-e minket?

Idézi 4