Izaiás jövendölése 65

Az Isten felelete. A pogányok hivatása. A zsidók hitetlensége és elvettetése, a maradvány megszabadúlása. Új ég és új föld.

Keresnek engem, kik az előtt nem kérdeztek; megtaláltak, kik engem nem kerestek. Mondám: Ihol én, ihol én, – a nemzetnek, mely nem hítta segítségűl az én nevemet. Kiterjesztettem kezeimet egész nap a hitetlen néphez, mely nem jó úton, az ő gondolatai után jár; a néphez, mely engem haragra ingerel szemtől szembe mindenkoron; kik a kertekben tesznek áldozatot, és téglákon áldoznak; kik a síroknál laknak és a bálványok barlangjaiban hálnak; kik sörtéshúst esznek, s förtelmes a lé fazekaikban; kik azt mondják: Távozzál tőlem, ne közelgess hozzám, mert tisztátalan vagy. Ezek füstté lesznek az én haragomban, egész nap égő tűzzé. Ime írva vagyon előttem: Nem hallgatom el, hanem megadom és visszafizetem kebelökbe a ti gonoszságtokat és atyáitok gonoszságait egyetemben, úgymond az Úr; kik áldoztak a hegyeken, és a halmokon boszantottak engem, visszamérem nekik előbbi cselekedetöket kebelökbe. Ezeket mondja az Úr: Mintha szőllőszemet találnának a gerezden, és mondanák: Ne vesd el, mert áldás az; úgy cselekszem szolgáimért, hogy mindenestül el ne veszítsem. És Jákobból ivadékot hozok ki, és Júdából, ki hegyeimet bírja; és örökleni fogják azt választottaim, és szolgáim laknak ottan. És a mezőségek nyájak aklaivá lesznek, és Ákor völgye a csordák fekvőhelyévé az én népemnek, kik engem kerestenek. Ti pedig, kik elhagytátok az Urat, kik elfeledkeztetek az én szent hegyemről, kik a szerencsének oltár-asztalt készítetek, és ital-áldozatot tesztek azon, titeket fegyver alá számítalak, és mindnyájan levágva hullotok el; azért, hogy híttalak, és nem feleltetek; szólottam, és nem hallgattátok, és gonoszt cselekedtetek szemeim előtt, és választottátok, a miket nem akartam. Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime szolgáim enni fognak, és ti majd éheztek; ime szolgáim isznak, és ti szomjúhoztok. Ime szolgáim vigadnak, és ti megszégyenűltök; Ime szolgáim dicséretet mondanak szivök örvendezése miatt, és ti kiáltotok szivetek fájdalmában, és megtört lélekkel ordítotok. És neveteket átkúl hagyjátok az én választottaimnak; és megöl téged az Úr Isten, és az ő szolgáit más néven fogja nevezni. Melyben a ki megáldatik a földön, megáldatik az igaz Istenben; és ki a földön esküszik, az igaz Istenre esküszik; mert elfeledtetnek az előbbi nyomorúságok, és elrejtetnek az én szemeim elől. Mert íme én új egeket és új földet teremtek; és nem lesznek emlékezetben az előbbiek, és nem lesznek gondolatban. Hanem örűltök és örvendeztek mindörökké azokban, miket én teremtek; mert ime Jerusalemet örvendezésre teremtem, és az ő népét örömre. És örvendeni fogok Jerusalemben, és örűlni az én népemen; és nem hallatszik benne többé siralom szava és kiáltás szava. Nem leszen ott többé kiskorú csecsemő, sem öreg, ki nem töltötte volna be napjait; mert a gyermek, mint száz esztendős hal meg, és a bűnös, ha száz esztendős is, átkozott lesz. És házakat építenek, és lakják; és szőllőket ültetnek, és azok terményét eszik. Nem építenek, hogy más lakja; nem ültetnek, hogy más élvezze; mert a fa napjai szerint lesznek az én népem napjai, és kezeik munkái nagy időt érnek. Az én választottaim nem munkálkodnak hiába, és nem nemzenek rettegés között; mert az Úr áldottainak ivadéka az, és velök unokáik. És leszen, mielőtt kiáltsanak, én meghallgatom; s még mikor szólanak, meghallom. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán és ökör polyvát esznek, és a kigyó kenyere por leszen; nem fognak ártani és nem ölnek az én egész szent hegyemen, úgymond az Úr.

Idézi 16