Izaiás jövendölése 7

Jövendölés Efraim és Szíria elvesztéről. Emmánuel igértetése, és az asszíriusok betörésének hirdetése.

És lőn Ákáz napjaiban, ki Joatánnak, Oziás, Júda királya, fiának fia vala, fölméne Rásin a szíriai király, és Facee Romelia fia, Izrael királya, Jerusalembe, hogy az ellen harczoljon, és nem veheték be azt. És hírűl vivék Dávid házának, mondván: Szíria Efraimra feküdött. És megindúlt az ő szive és népe szive, mint megindúlnak az erdők fái a szél előtt. És mondá az Úr Izaiásnak: Menj ki Ákáz elé te és megmaradott fiad, Jászub, a felső tó csatornája végéhez, a festők mezejének útján. És mondd neki: Vigyázz, hogy veszteg légy; ne félj, és szived ne rettegjen a füstölgő üszög két végdarabjától, Rásinnak, a szíriai királynak, és Romelia fiának fölgerjedt haragjától, azért, hogy tanácsot tartott ellened vesztedre Szíria és Efraim és Romelia fia, mondván: Menjünk Júda ellen, és riaszszuk fel őt, és vonjuk mellénk, és tegyük királylyá benne Tabeel fiát. Ezeket mondja az Úr Isten: Nem fog ez állani, és nem leszen ez; hanem Szíria feje Damaskus, és Damaskus feje Rásin legyen; és még hatvanöt esztendő, és Efraim megszűnik nép lenni. És Efraim feje Szamaria, és Szamaria feje Romelia fia legyen. Ha nem hiszitek, nem maradtok meg. És az Úr folytatva szóla Ákáznak, mondván: Kérj magadnak jelt a te Uradtól Istenedtől a mélységben alant, vagy fenn a magasságban. És mondá Ákáz: Nem kérek, és nem kisértem az Urat. Akkor mondá amaz: Halljátok tehát, Dávid háza! Kevés-e nektek, hogy az embereket bántjátok, hanem az én Istenemnek is bántására vagytok? Azért az Úr maga ad jelt nektek: Ime egy szűz méhében fogan, és fiat szűl, és neve Emmánuelnek fog hivatni. Vajat és mézet eszik, hogy tudja a gonoszt megvetni, és a jót választani. Mert minekelőtte a gyermek tudja a gonoszt megvetni, és a jót választani, elhagyatik a föld, melyet te gyülölsz az ő két királya miatt. Elhozza az Úr terád és népedre és atyád házára a napokat, minők nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától, – az asszíriusok királya által. És az napon leszen, hogy az Úr süvölt a légynek, mely Egyiptom folyóvizeinek torkolatánál vagyon, és a méhnek, mely Asszúr földén vagyon; és eléjőnek, és megszállanak mindnyájan a völgyek patakjainál és a kősziklák barlangjaiban, minden berekben és minden üregben. Az napon megborotválja az Úr bérbevett borotvával, azok által, kik a folyóvizen túl vannak, az asszíriusok királya által, a fejet és a lábak szőrét és az egész szakált. És leszen az napon: hogy az ember egy fejős tehenet és két juhot tart, és a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik mind az, ki meghagyatik a földnek közepette. És leszen az napon: hogy minden hely, melyen ezer ezüst pénzt érő ezer szőllőtő vagyon, tövissé és burjánná leszen. Nyilakkal és kézíjjal mennek be oda; mert burjánok és tövisek lesznek az egész földön. És nem megyen semmi hegyre, mely kapával kapáltatik, a tövisek és burjánok félelme; ökörlegelővé lesz az és marhajárássá.

Idézi 25