Izaiás jövendölése 9

1 A nép, mely sötétségben jár vala, nagy világosságot láta, a halálárnyék tartományában lakóknak világosság támada. 2 Sokasítottad a népet, de nem gyarapítád örömét; hanem (utóbb) vigadni fognak előtted, mint a kik vigadnak aratáskor, mint örvendenek a győzedelmesek a nyert zsákmánynak, midőn osztják a ragadományokat. 3 Mert az ő terhe igáját, és válla vesszejét, és zsarnoka fejedelmi pálczáját összetöréd, mint Mádián napján. 4 Mert minden erőszakos és zenebonával járó prédálás, és a vérbekevert ruházat égetésre lesz a tűznek eleségűl. 5 Mert kisded született nekünk, és fiú adatott nekünk, kinek vállán vagyon a fejedelemség; és hivatik az ő neve csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának, békeség fejedelmének. 6 Gyarapodni fog birodalma, és a békeségnek nem lesz vége; Dávid királyi székén és az ő országában ül, hogy megerősítse azt és megszilárdítsa az itélet és igazság által mostantól és mindörökké. A seregek Urának buzgósága míveli ezt. 7 Igét küld az Úr Jákobnak, és Izraelnek esik az, 8 és megtudja Efraim minden népe és Szamaria lakói, kik kevélységből és a sziv fölfuvalkodásából mondák: 9 A téglák lehullottak, de négyszegű kövekből építünk; a vad fügefákat levágták, de czedrusfákkal cseréljük föl. 10 Azért fölemeli az Úr Rásin ellenségeit ellene, és az ő ellenségeit zendülésre indítja; 11 Szíriát napkeletről, és a filiszteusokat napnyugatról; és elnyelik Izraelt tele torokkal. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze. 12 És a nép nem tér az ő megverőjéhez, és a seregek Urát nem keresik. 13 Azért kiveszti az Úr Izraelből a fejet és farkat, a meghajlót és az ellenszegülőt egy napon. 14 Az élemedett és tiszteletes, a fő, és a hazudságot tanító próféta, a fark. 15 És lesznek, a kik boldognak tartván e népet, eltévelyítik, és kik boldogokúl tartatnak, levettetnek. 16 Azért annak ifjain nem fog az Úr örvendeni, s árváin és özvegyein nem könyörűl: mert mindnyájan képmutatók és álnokok, és minden száj bolondságot beszél. S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze. 17 Mint a tűz, lobogva ég az istentelenség, a burjánt és tövist megemészti, és meggyulad az erdő sűrüségében, és fölkavarog a füst kevélysége. 18 De a seregek Urának haragjától megháborodik a föld, és a nép mintegy a tűz élelme lesz; senki sem kiméli atyjafiát. 19 Jobbra fordúl, és éhezik; balra, és enni fog, de nem lakik jól; kiki az ő karjának húsát fogja enni, Manasszes Efraimot, és Efraim Manasszest, ezek együtt Júda ellen. 20 S mindezek mellett sem fordúl el az ő haragja, hanem mégis kinyujtva van keze.