Bírák könyve 11

1 Az időben a gálaádi Jefte igen erős és hadakozó férfiú vala, egy parázna asszony fia, ki Gálaádtól születék. 2 Vala pedig Gálaádnak felesége, kitől fiai lőnek; kik miután fölnevekedtek, kiűzék Jeftét, mondván: Nem lehetsz örökös atyánk házában, mert más anyától születtél. 3 Kiktől ő elfutván és távozván, Tob földén lakék; és hozzája gyülének a szűkölködő és rabló férfiak, és mint fejedelmet követék őt. 4 Ama napokban hadakoznak vala Ammon fiai Izrael ellen, 5 kik amazoktól igen szoríttatván, elindúlának Gálaád vénei, hogy segítségűl vegyék magokhoz Jeftét Tob földéről; 6 és mondák neki: Jer velünk, légy fejedelmünk, és hadakozzál Ammon fiai ellen. 7 Kiknek ő felelé: Nem ti vagytok-e, kik engem gyülöltetek, és kiűztetek atyám házából? és most, szükségtől kényszerítetvén, hozzám jöttetek? 8 És mondák Gálaád fejedelmei Jeftének: Ugyancsak ez okért jöttünk most hozzád, hogy jőj velünk, és hadakozzál Ammon fiai ellen, és légy vezére mindazoknak, kik Gálaádban laknak. 9 És mondá nekik Jefte: Ha igazán jöttetek hozzám, hogy hadakozzam érettetek Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adja őket, én leszek-e fejedelmetek? 10 Kik felelék neki: Az Úr, ki ezeket hallja, ő miközöttünk közbenjáró és tanú, hogy fogadásunkat megcselekeszszük. 11 Elméne tehát Jefte Gálaád fejedelmeivel, és az egész nép maga fejedelmévé tevé őt. És elmondá Jefte minden beszédét az Úr előtt Maszfában. 12 És követeket külde Ammon fiainak királyához, kik az ő nevében mondják: Mi közöd velem, hogy ellenem jöttél, elpusztítani földemet? 13 Kiknek amaz felelé: Mert elvette Izrael az én földemet, mikor Egyiptomból feljött, Arnon határaitól Jábokig és a Jordánig; most azért békeséggel add vissza azt nekem. 14 Kik által ismét parancsola Jefte, és meghagyá nekik, mondják meg Ammon királyának: 15 Ezeket mondja Jefte: Nem vette el Izrael Moáb földét, sem Ammon fiai földét; 16 hanem mikor Egyiptomból feljöttek, a pusztában járt a vörös tengerig, és Kádeszbe jött; 17 és követeket külde Edom királyához, mondván: Engedd meg nekem, hogy átmenjek földeden. Ki nem akart engedni kérésének. Külde Moáb királyához is, és ő sem akara átmenetelt engedni. Kádeszben marada tehát, 18 és megkerűlé oldalvást Edom földét és Moáb földét; és jöve Moáb földének napkeleti része felé, és táborba szálla az Arnonon túl, és nem akara bemenni Moáb határaiba; mert Arnon Moáb földének határa. 19 Izrael tehát követeket külde az amorreusok királyához, Szehonhoz, ki Heszebonban lakik vala, és mondák neki: Engedd meg, hadd menjek át földeden a folyóvízig. 20 És ez is megvetvén Izrael szavát, nem engedé meg, hogy átmenjen a határon, hanem számtalan sokaságot gyüjtvén, kiméne ellene Jászába, és erősen ellenálla; 21 de az Úr Izrael kezeibe adá őt minden hadával, s ez megveré őt, és elfoglalá egész földét az amorreusoknak, azon tartomány lakóinak, 22 és minden határait Arnontól Jábokig, és a pusztától a Jordánig. 23 Tehát Izrael Ura Istene rontá meg az amorreusokat, hadakozván ezek ellen az ő népe, Izrael, és te most el akarod foglalni az ő földét? 24 Nem azok illetnek-e téged törvény szerint, miket a te istened, Kámosz bír? A miket pedig a mi Urunk Istenünk, mint győzedelmes elfoglalt, a mi örökségünkhöz tartoznak. 25 Avagy talán jobb vagy Báláknál, Széfor fiánál, a moábi királynál? vagy megbizonyithatod, hogy ő versengett Izraellel és hadakozott ellene, 26 mikor Heszebonban lakott és annak faluiban, és Ároerben és annak faluiban, vagy minden városokban a Jordán mellett háromszáz esztendeig? Miért nem kisérlettétek meg ennyi ideig e visszakövetelést? 27 Tehát nem én vétek neked, hanem te cselekszel gonoszúl velem, igaztalan hadat indítván ellenem. Tegyen itéletet az Úr, a közbíró ez napon Izrael és Ammon fiai között! 28 És nem akara engedni Ammon fiai királya Jefte beszédeinek, melyeket a követek által izent vala. 29 Lőn tehát Jeftén az Úr Lelke, és ő megkerűlvén Gálaádot és Manasszét és Gálaád Maszfáját is, és onnan átmenvén Ammon fiaihoz,

30 fogadást tőn az Úrnak, mondván: Ha Ammon fiait kezembe adod, 31 a ki először kilép házam ajtaján, és elém jő, mikor békeséggel visszatérek Ammon fiaitól, azt égőáldozatúl mutatom be az Úrnak. 32 És átméne Jefte Ammon fiaihoz, hogy hadakozzék ellenök; kiket az Úr az ő kezébe ada. 33 És megvere Aroertől, a míg Mennitbe mégy, húsz várost és egész Abelig, mely szőlővel vala beültetve, igen nagy csapással; és megaláztatának Ammon fiai Izrael fiaitól. 34 Visszatérvén pedig Jefte Maszfába házához, eléje jöve egyetlenegy leánya dobokkal és karokkal. Mert nem valának egyéb magzatai. 35 Kit látván, megszaggatá ruháit, és mondá: Jaj nekem, leányom! megcsaltál engem, magad is megcsalódtál; mert fölnyitottam számat az Úrhoz, és másként nem cselekedhetem! 36 Felelé neki amaz: Atyám! ha fölnyitottad szádat az Úrhoz, a mit fogadtál, azt cselekedd velem, miután neked a boszúállás és győzelem megadatott ellenségeid fölött.

37 És mondá atyjának: Csak azt engedd meg nekem, a mit kérek: Bocsáss el engem, hogy két hónapig távozzam a hegyekbe, és sirassam szűzeségemet társaimmal. 38 Kinek ő felelé: Menj. És elbocsátá őt két hónapig. És elmenvén leánybarátival és társaival, siratá szűzeségét a hegyeken. 39 És eltelvén a két hónap, visszatére atyjához; s ez a mint fogadta vala, úgy cselekvék vele, ki nem ismert vala férfiat. Attól kezdve szokás lőn Izraelben, és rendesen megtartaték, 40 hogy minden év fordultával összegyülének Izrael leányai, és a gálaádi Jefte leányát négy nap siraták.