Bírák könyve 16

1 És elméne Gázába, és láta ott egy parázna asszonyt és beméne hozzája. 2 Mit mikor meghallottak a filiszteusok, és híre ment nálok, hogy Sámson bement a városba, körűlvevék őt, őröket állítván a város kapujához, és ott egész éjjel csendesen várakozván, hogy reggel a kimenőt megöljék.

3 Aluvék pedig Sámson éjfélig; és azután fölkelvén, megragadá a kapu mindkét ajtaját mellékeivel és zárával együtt, és vállaira tévén, ama hegy tetejére vivé, mely Hebronra néz. 4 Azután megszerete egy asszonyt, ki Sórek völgyében lakik vala, és Dalilának hivaték. 5 És hozzája menének a filiszteusok fejedelmei, és mondák: Csald meg őt, és tudd ki tőle, miben áll ily nagy ereje, és mikép győzhessük le őt, hogy összekötözvén megnyomoríthassuk? Mit ha megcselekszel, mindenikünk ezerszáz ezüst siklust ad neked. 6 Szóla tehát Dalila Sámsonnak: Mondd meg nekem, kérlek, miben áll a te nagy erőd, és mivel kellene megkötözni, hogy el ne szaggathasd? 7 Felelé neki Sámson: Ha inakból csinált, meg nem száradt és még nedves hét kötéllel megkötöztetem, erőtlen leszek, mint egyéb emberek. 8 És vivének hozzá a filiszteusok fejedelmei hét kötelet, a mint mondotta vala, melyekkel megköté őt; 9 néhányan lesben lévén elrejtve nála, és a kamarában a dolog végét várván. És kiálta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ki elszakasztá a köteleket, mint akárki elszakasztaná a csepűből sodrott fonalat, midőn a tűztől megperzselődik; és ki nem tudódék, miben van az ő ereje. 10 És mondá neki Dalila: Ime megcsúfoltál engem, és hamisat szóltál; tehát most csak mondd meg nekem, mivel kelljen téged megkötözni? 11 Kinek amaz felelé: Ha megkötöztetem új kötelekkel, melyek soha munkában nem voltak, erőtlen leszek és hasonló egyéb emberekhez. 12 Melyekkel ismét megköté őt Dalila, és kiálta: Rajtad a filiszteusok, Sámson! a csel készen lévén a kamarában. De úgy elszakasztá a köteleket, mint a vászon-fonalakat. 13 És Dalila ismét mondá neki: Meddig csalogatsz engem, és szólasz hamisat? valld meg, mivel kell megkötöztetned? Felelé neki Sámson: Ha fejemnek hét hajfürtjét nyüstfonalba fonod, és az evvel körűlkötözött szeget a földbe vered, erőtlen leszek. 14 Mit mikor megcselekedett Dalila, mondá neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! ki fölserkenvén az álomból, kivoná a szeget a hajfürtökkel és fonallal együtt. 15 És mondá neki Dalila: Mint mondhatod, hogy szeretsz engem, holott szived nincs velem? Három ízben hazudtál nekem, és nem akartad megmondani, miben van a te nagy erőd?

16 És mikor untatá őt, és sok napon át sürgeté, nyugalomra sem hagyván időt neki, elfogyatkozék lelke, és halálig ellankada; 17 akkor kinyilatkoztatván a dolog valóságát, mondá neki: Vas még soha nem volt fejemen, mert nazareus, azaz Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha fejem megnyiretik, erőm eltávozik tőlem, és megfogyatkozom, és olyan leszek, mint más emberek. 18 És látván amaz, hogy szívét teljesen kitárta neki, elkülde a filiszteusok fejedelmeihez, és meghagyá nekik: Jőjetek föl még egyszer, mert most kinyilatkoztatta nekem szívét. Kik fölmenének, magokkal vivén a pénzt, melyet igértek vala. 19 Amaz pedig elaltatá őt térdein, és fejét ölébe hajtatá. És nyírőt híva, és elnyíreté hét hajtfürtjét; és kezdé őt űzni és magától eltaszítani, mert mindjárt eltávozék tőle az erő; 20 és mondá: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ki az álomból fölserkenvén, mondá szivében: Kimegyek, mint azelőtt, és kibontakozom; nem tudván, hogy az Úr eltávozott tőle. 21 De a filiszteusok megfogák őt, s azonnal kiváják szemeit, és Gázába vivék, lánczokkal megkötözvén, és tömlöczbe zárván, őrletének vele. 22 És immár hajtfürtjei növekedni kezdettek vala. 23 És a filiszteusok fejedelmei egybegyűnek, hogy nagy áldozatokat tegyenek Dágon- istenöknek, és vendégeskedjenek, mondván: Kezünkbe adta istenünk ellenségünket, Sámsont. 24 Mit a nép is látván, dicséri vala istenét, és ugyanazt mondá: A mi istenünk kezünkbe adta ellenségünket, ki földünket pusztította, és sokakat megölt. 25 És vígan lévén a vendégségben, miután már ettek, parancsolák eléhivatni Sámsont, hogy játszék előttök. Ki eléhozatván a tömlöczből, játszik vala előttök, és két oszlop közé állíták őt. 26 És mondá a lépéseit vezető szolgának: Ereszsz, hadd illessem azon oszlopokat, melyeken az egész ház fekszik, és támaszkodjam azokhoz, és nyugodjam egy kevéssé. 27 A ház pedig tele vala férfiakkal és asszonyokkal, és ott valának a filiszteusok minden fejedelmei, a házfödeléről és erkélyéről közel háromezer férfi és asszony nézvén a játszó Sámsont. 28 Ő pedig segítségűl híván az Urat, mondá: Uram Isten! emlékezzél meg rólam, és add vissza nekem most előbbi erőmet, én Istenem! hogy megboszúljam magamat ellenségeimen, és két szemem elvesztéseért egy boszút álljak. 29 És megragadván mind a két oszlopot, melyeken a ház áll vala, és azok egyikét jobb kezével, a másikát balkezével tartván,

30 mondá: Haljak meg együtt a filiszteusokkal! És megrendítvén erősen az oszlopokat, leszakada a ház mind a fejedelmekre, és a többi sokaságra, mely ott vala; és sokkal többet öle meg halálakor, mint azelőtt életében megölt vala. 31 Lemenvén pedig atyjafiai és egész rokonsága, testét elvivék és eltemeték Száraa és Esztaol között, az ő atyja, Mánue sírboltjában. Ő pedig Izraelben húsz esztendeig bíráskodék.