Bírák könyve 18

1 Ama napokban nem vala király Izraelben, és Dán nemzetsége örökséget keres vala magának, hogy abban lakjék; mert még az napig a többi nemzetségek között nem nyert vala részt. 2 Dán fiai tehát elküldének törzsük és házok népe közől öt erős férfiút Száraából és Esztaolból, hogy kikémleljék a földet, és szorgalmasan megnézzék; és mondák nekik: Menjetek, és nézzétek meg a földet. Kik midőn elmenvén, Efraim hegyére jutottak, és Mikás házába mentek, megnyugovának ott; 3 és megismervén az ifju levita szavát, és szálláson nála lévén, mondák neki: Ki hozott téged ide? mit mívelsz itt? mi okból kivántál ide jőni? 4 Ki felelé nekik: Ezeket s ezeket cselekedte velem Mikás, és engem bérbe fogadott, hogy papja legyek. 5 Kérék pedig őt, kérdezze meg az Urat, hogy tudhassák, ha szerencsés úton járnak-e? és a dolognak jó vége lesz-e? 6 És felelé nekik: Menjetek békeséggel, az Úr nézi járástokat és az utat, a hova mentek. 7 Elmenvén tehát az öt férfiú, Láiszba jutának; és láták, hogy abban a nép minden félelem nélkül lakik, a szidoniusok szokása szerint, bátorságban és nyugalomban, ellene teljességgel senki sem tusakodik, és nagy gazdagságban él, Szidontól és minden emberektől messzire elszakasztva. 8 És visszatérvén Száraába és Esztaolba atyjokfiaihoz, és ezek tudakozván, mit cselekedtek, felelék: 9 Keljetek föl, menjünk hozzájok, mert igen gazdag és termékeny földet láttunk; el ne mulaszszátok, ne hagyjátok. Menjünk és foglaljuk el azt, semmi munkába sem kerűl. 10 Gond nélkül valókhoz megyünk, igen tágas tartományba, és az Úr oly helyet ad nekünk, melyben semmi fogyatkozás nincs azokból, mik a földön teremnek. 11 Elindula tehát Dán rokonságából, azaz Száraából és Esztaolból hatszáz férfiú, fölkészűlve hadi fegyverekkel, 12 és fölmenvén, Júda Kariatiarimjában maradának; mely hely az időtől Dán táborának nevezteték, és Kariatiarim mögött vagyon. 13 Onnan átmenének Efraim hegyére. És mikor Mikás házához jutottak, 14 mondá az öt férfiú, kik azelőtt elküldettek vala Láisz földe kikémlésére, többi atyjokfiainak: Tudjátok-e, hogy e házakban efód vagyon és terafim, s faragott és öntött kép? lássátok, mit cselekedjetek? 15 És mikor egy kevéssé eltértek, bemenének az ifjú levita lakába, ki Mikás házában vala; és köszönték őt békeséges szókkal. 16 A hatszáz férfiú pedig, a mint fölfegyverkezve vala, úgy álla az ajtó előtt. 17 Amazok pedig, kik bementek vala az ifjú házába, a faragott képet és efódot, a terafimot és az öntött képet el akarák vinni, és a pap az ajtó előtt áll vala, a hatszáz erős férfiú nem messze várakozván. 18 Elvivék tehát, a kik bementek vala, a faragott képet, az efódot és a bálványokat és az öntött képet. És mondá nekik a pap: Mit míveltek? 19 Felelék neki: Hallgass, és tedd a szádra ujjodat, és jer velünk, hogy atyánk légy és papunk. Mi jobb neked, az-e, hogy egy férfiú házában légy pap, vagy Izrael egy nemzetségében és rokonában? 20 Ezt hallván, engede beszédöknek, és elvivé az efódot és a bálványokat és a faragott képet, és elindúla velök. 21 Kik midőn elmentek, és előre küldötték a kisdedeket, barmokat és minden drágaságaikat, 22 és már Mikás házától távol voltak, a Mikás házában lakó férfiak összekiáltván egymást, utánok menének, 23 és azok háta mögött kiáltani kezdének. Mikor amazok hátratekintettek, mondák Mikásnak: Mit akarsz? miért kiáltasz? 24 Ki felelé: Az én isteneimet, kiket magamnak csináltam, elvittétek, és papomat és mindent, a mim vagyon, és azt mondjátok: Mi lelt téged? 25 És mondák neki Dán fiai: Vigyázz, többé ne szólj nekünk, nehogy hozzád menjenek a felindúlt szivű férfiak, és magad egész házaddal elveszsz. 26 És így a kezdett úton menten menének. Látván pedig Mikás, hogy erősbek nálánál, visszatére házába. 27 A hatszáz férfiú pedig elvivé a papot, és a miket felűl mondottunk, és jutának Láiszba, a nyugodalmas és gond nélkűl való néphez, és megverék őket fegyver élével, és a várost fölégeték, 28 teljességgel senki sem hozván segítséget, mivelhogy távol lakának Szidontól, s az emberek közt senkivel sem vala szövetségök és ügyök. A város pedig Rohob tartományában fekvék, melyet ismét fölépítvén, benne lakának, 29 híván a város nevét Dánnak, az ő atyjok neve szerint, kit Izrael nemzett vala, mely azelőtt Láisznak nevezteték. 30 És fölállíták magoknak a faragott képet, és Gerzamnak, Mózes fiának fiát, Jonatánt, és ennek fiait papokká tevék Dán nemzetségében az ő fogságuk napjáig. 31 És nálok marada Mikás bálványa mindazon idő alatt, míg az Isten háza Sílóban volt. Az időben nem vala király Izraelben.