Bírák könyve 19

1 Vala egy levita férfiú, Efraim hegyének oldalán lakván, ki feleséget vőn Júda Betleheméből. 2 Ez elhagyá őt, és visszatére atyja házába Betlehembe, és nála maradt négy hónapig. 3 És utána méne férje, akarván őt engesztelni és édesgetni, és magával visszavinni, egy szolga és két szamár lévén vele az úton; ki is befogadá őt, és bevivé atyja házába. Mit mikor ipa meghallott, és őt meglátta, eléje méne örvendezve, 4 és megölelé az embert. És a vő ipa házában harmad napig marada, évén vele és iván barátságosan. 5 Negyedik napon pedig éjjel fölkelvén, el akara menni. De tartóztatá őt ipa, és mondá neki: Egyél előbb egy kevés kenyeret, és erősítsd meg gyomrodat, és úgy menj. 6 És leülének együtt, és evének s ivának. És mondá a leány atyja vejének: Kérlek maradj itt ma, és vigadjunk együtt. 7 Amaz pedig fölkelvén el akara menni. De ismét igen tartóztatá ipa, és magánál marasztá. 8 Megviradván pedig, a levita útra készűle. Kinek ipa ismét: Kérlek, úgymond, végy egy kevés eledelt, erőt vévén, mig a nap növekedik, azután menj. Tehát együtt evének. 9 És fölkele az ifjú, hogy elemenjen feleségével és szolgájával. De ismét szóla neki ipa: Gondold meg, hogy a nap enyészetre hajlik, és estéhez közelget; maradj nálam ma is, és töltsd vígan a napot, és holnap indúlj meg, hogy házadba menj. 10 A vő nem akara engedni beszédének, hanem mindjárt elindúla, és juta Jébuz ellenébe, mely más néven Jerusalemnek hivatik, két terhelt szamarat vivén magával és ágyasát. 11 És már Jébuz mellett valának, és a nap éjjé változik vala, és mondá a szolga urának: Jer, kérlek, térjünk a jebuzeusok városába, és maradjunk abban. 12 Felelé neki ura: Nem megyek az idegen nemzet városába, mely nem Izrael fiai közől való, hanem átmegyek Gábaáig; 13 és mikor odajutok, abban maradjunk, vagy pedig Ráma városában. 14 Átmenének tehát Jébuzon, és a kezdett úton menten mennek vala, és leszálla a nap nekik Gábaa mellett, mely Benjamin nemzetségében vagyon. 15 És betérének abba, hogy ott maradjanak. Hová mikor bementek, a város utczáján ülének, és senki sem akará őket szállásra befogadni. 16 És íme egy öreg ember jöve elé a mezőről, munkájáról estve visszatérvén, és ez is Efraim hegyéről vala, és mint jövevény Gábaaban lakó. Azon tartomány emberei pedig Benjamin fiai valának. 17 És az öreg fölemelvén szemeit, láta egy embert ülni poggyászával a város utczáján, és mondá neki: Honnan jösz, és hová mégy? 18 Ki felelé neki: Júda Betleheméből jöttünk, és lakhelyünkre megyünk, mely Efraim hegyének oldalán vagyon, a honnan Betlehembe mentünk vala; és most az Isten házába megyünk. és senki sem akar hajlékába fogadni bennünket, 19 pedig magunknak polyvánk lévén és szénánk a szamarak élelmére, és kenyerünk s borunk az én részemre, a te szolgálódéra és a velem levő cselédére, semmire sincs szükségünk, hanem csak szállásra. 20 Felelé neki az öreg: Békeség legyen veled, én mindent adok, a mi szükséges, csakhogy, kérlek, ne maradj az utczán. 21 És bevivé őt házába, és enni ada a szamaraknak; és miután megmosták lábaikat, megvendégelé őket. 22 Midőn ezek vendégeskedének, és az utnak fáradalma után testöket étellel és itallal felüdíték, eljövének a város férfiai, a Belial fiai (azaz igátlanok), és körűlvevén az öreg házát, zörgetni kezdék az ajtót, kiáltván a ház urára, és mondván: Hozd ki azon férfiút, ki házadba ment, hadd éljünk gonoszúl vele. 23 És kiméne hozzájok az öreg és mondá: Ne, atyámfiai, ne cselekedjétek e gonoszat, mivelhogy ez ember szállásomra jött; és álljatok el e bolondságtól. 24 Van egy szűz leányom és ez embernek van egy ágyasa, kihozom őket hozzátok, alázzátok meg őket, és fajtalanságtoknak tegyetek eleget: csakhogy, kérlek, e természet ellen való vétket ne cselekedjétek a férfiúval. 25 Nem akarának engedni az ő beszédeinek. Ezt látván azon ember, kivivé hozzájok ágyasát, és kéjökre adá nekik; kivel miután egész éjjel gonoszúl éltek, reggel őt elbocsáták.

26 Az asszony pedig, elmúlván a sötétség, a ház ajtajához jöve, a hol ura szálláson vala, és ott leesék. 27 Megviradván, fölkele az ember, és megnyitá az ajtót, hogy a kezdett utat elvégezze; és ime ágyasa az ajtó előtt fekszik vala kiterjesztett kezekkel a küszöbön.

28 És szóla neki, gondolván, hogy nyugszik: Kelj föl, és menjünk. De midőn semmit sem felelt, észrevévén, hogy meghalt, fogá őt és föltevé a szamárra, és visszaméne házába. 29 A hová midőn bement, kardot ragada, és felesége holttestét minden csontostúl tizenkét részre és darabra vagdalván, elküldé Izrael minden határaiba. 30 Mikor ezt kiki látta, fölkiáltának: Soha ily dolog nem történt Izraelben az naptól, melyen feljöttek atyáink Egyiptomból, a jelen ideig; mondjatok itéletet, és közösen végezzétek el, mit kelljen cselekedni?