Bírák könyve 21

Benjamin nemzetségének helyreállítása.

Az egyik itteni kiadás kettéoszt egy verset ebben a fejezetben, amelyet a másik egyben hagy, így az utána következő számok eggyel eltérnek.

1 Meg is esküvének Izrael fiai Maszfában, és mondák: Senki közőlünk ne adjon leányaiból Benjamin fiainak feleséget. 2 És eljövének mindnyájan az Isten házához Sílóba, és az ő színe előtt ülvén estig, fölemelék szavokat, és nagy zokogással kezdének sírni, mondván: 3 Izrael Ura Istene! miért történt e gonosz a te népeden, hogy ma egy nemzetség vétetett el közőlünk? 4 Másnap reggel pedig fölkelvén, oltárt építének, és áldozának ott égő- és békeáldozatokat, és mondák: 5 Ki nem jött fel az Úr seregébe Izrael valamennyi nemzetségéből? Mert nagy esküvéssel kötelezték vala magokat, mikor Maszfában valának, hogy megölik, a kik ott nem lesznek. 6 És Izrael fiai megszánván atyjokfiát, Benjamint, kezdék mondani: Elvétetett egy nemzetség Izraelből! 7 Honnan vegyenek feleségeket? mert mindnyájan közösen megesküdtünk, hogy mi nem adjuk nekik leányainkat. 8 Annakokáért mondák: Ki az, Izrael valamennyi nemzetségei közől, ki föl nem jött az Úrhoz Maszfába? És ime találtatának a gálaádi Jábesz lakói, hogy azon hadban nem voltak. 9 (Az időben is, midőn Sílóban valának, senki azok közől ott nem találtatott.) 10 Elküldének tehát tízezer erős férfiút, és megparancsolák nekik: Menjetek el, és verjétek meg a gálaádi Jábesz lakóit fegyver élével, mind feleségeiket, mind kisdedeiket. 11 És ez az, mit meg kell tartanotok: Minden férfineműt és az asszonyokat, kik férfiakat ismertek, öljétek meg; a szűzeket pedig tartsátok meg.

12 És találtaték a gálaádi Jábeszből négyszáz szűz, kik nem ismerték a férfiúi ágyat, és elhozák azokat Silóba a táborba Kanaán földére. 13 És követeket küldének Benjamin fiaihoz, kik a Remmon kőszikláján valának, és megparancsolák nekik, hogy őket békeséggel fogadják. 14 És eljövének Benjamin fiai az időben, és feleségeket adának nekik a gálaádi Jábesz leányai közől; többet pedig nem találtak, kiket hasonló módon adjanak. 15 Az egész Izrael pedig igen bánkodék, és szánakodék Izrael egy nemzetségének megöletésén. 16 És mondák a vének: Mit cselekedjünk a többivel, kik feleségeket nem nyertek? az asszonyok Benjaminban mind elhullottak. 17 És nagy gonddal és szorgalmas igyekezettel rajta kell lennünk, hogy egy nemzetség el ne töröltessék Izraelből. 18 Mert a mi leányainkat nekik nem adhatjuk, esküvel köteleztetvén és átokkal, mellyel mondottuk: Átkozott, a ki leányai közől feleséget ad Benjaminnak. 19 És tanácsot tartának, és mondák: Ime az Úrnak esztendőnkint ünnepe vagyon Sílóban, mely Bétel városa éjszaki részén fekszik, és az útnak, mely Bételből Szikembe megyen, napkeleti részén, és Lebona városának déli részén. 20 És megparancsolák Benjamin fiainak, és mondák: Menjetek és lappangjatok a szőlőkben. 21 És mikor látjátok a sílói leányokat a tánczolásra szokás szerint kimenni, jőjetek ki hirtelen a szőlőkből, és ragadjatok mindnyájan azok közől egyegy feleséget, és menjetek Benjamin földére. 22 És mikor eljőnek azok atyái, és atyjokfiai, és ellenetek kezdenek panaszkodni, és feddődni, azt mondjuk nekik: Könyörűljetek rajtok, mert nem hadakozók és diadalmasok törvénye szerint ragadták el azokat, hanem kérték, hogy elvegyék, s nem adtátok; és a ti részetekről van a vétek. 23 És úgy cselekvének Benjamin fiai, a mint nekik parancsolva volt, és számuk szerint ragadának magoknak azokból, kik tánczolnak vala, egyegy feleséget; és elmenének örökségökbe, városokat építvén, és azokban lakván. 24 Izrael fiai is visszatérének nemzetségeik és családjaik szerint hajlékaikba. Ama napokban nem vala király Izraelben, hanem kiki, a mit igaznak lát vala, azt cselekvé.