Bírák könyve 5

1 És éneklének Debbora és Barak, Abinoem fia, az napon mondván: 2 Kik Izraelből készakarva tettétek ki veszedelemre magatokat, áldjátok az Urat! 3 Halljátok, királyok! vegyétek füleitekbe, fejedelmek! Én vagyok, én vagyok, ki az Úrnak éneklek, dicséretet mondok Izrael Ura- Istenének. – 4 Uram! mikor kijövél Szeirből, és átmenél Edom tartományain, a föld megindúla, s az egek és felhők vizet hullatának. 5 A hegyek elolvadának az Úr színe előtt, és Sinai Izrael Ura- Istenének színe előtt. 6 Samgárnak, Anat fiának napjaiban, Jáhel napjaiban nyugovának az ösvények; és kik azokon mennek vala, kerengő kitéréseken járának. 7 Megszűnének az erősök Izraelben, és nyugovának; mígnem Debbora támada, anya támada Izraelben. 8 Új hadakat választa az Úr, és ő forgatá fel az ellenségek kapuit; vajjon láttak-e paizst és kopját negyvenezer izraelitánál? 9 Szívem szereti Izrael fejedelmeit, kik szabad akaratból adtátok magatokat veszedelemre, áldjátok az Urat! 10 A kik fénylő szamarakon jártok, és az itéletben ültök, és az úton mentek, szóljatok. 11 A hol összeütköztek a szekerek, és az ellenség hada megrontatott, ott hirdessék az Úr igazságát és kegyességét Izrael erőseihez; akkor méne le az Úr népe a kapukra, és elfoglalá a fejedelemséget. 12 Kelj föl, kelj föl, Debbora! kelj föl, kelj föl, és mondj éneket; kelj föl, Barak! és vidd foglyaidat, Abinoem fia! 13 Megszabadúltak a népek maradékai, és az Úr az erősök által harczolt. 14 Efraimból volt, ki eltörlé őket Amalek alatt, és utána Benjaminból jött népeid ellen, oh Amalek! Makirból fejedelmek jövének ki, és Zabulonból, kik hadsereget vivének a harczra. 15 Isszakar hadnagyai voltak Debborával, és Barak nyomdokait követték, ki úgy rohant a veszedelembe, mint mély örvénybe; de Rúben meghasonolván magával, vezérei között vetekedés támada. 16 Miért maradsz a két határ között, hogy a nyájak bőgését halljad? – Rúben meghasonolván magával, vezérei között vetekedés támada. 17 Gálaád a Jordánon túl nyugszik, és Dán hajóival foglalatoskodik vala; Áser a tenger partján maradván, és kikötő-helyein vesztegelvén. 18 Zabulon pedig és Neftali halálra szánták magokat Merome tartományában. 19 Eljövének a királyok és harczolának, harczolának Kanaán királyai Tanakban a Mageddo vizei mellett, mindazáltal semmi zsákmányt sem nyerének. 20 Az égből harczoltak ellenök, a csillagok rendjökben és forgásukban maradván, harczoltak Sisara ellen. 21 Ciszon pataka seprette el holttesteiket, Kadumim pataka, Cison pataka; tapodd el, én lelkem, az erősöket. 22 A lovak körmei elhulltak, midőn száguldva futának, és az ellenség legerősbjei nyakrafőre rohanának. 23 Átkozzátok meg Meroz földét, úgymond az Úr angyala; átkozzátok meg annak lakóit, mert nem jöttek az Úr segítségére, az ő erőseinek fölsegítésére. 24 Áldott az asszonyok között Jáhel, a cineus Háber felesége, áldott legyen sátorában. 25 A vizet kérőnek tejet ada, és a fejedelmi csészében vajat nyujta. 26 Balkezével a szeget vevé, és jobbjával a kovácsok pőrölyét, és megölé Sisarát, fején helyet keresvén a sebnek, és halantékát erősen átlyukasztván. 27 Az ő lábainál fetrenge aléltan és meghala; lábai előtt hengereg vala, és elterűle meghalva és nyomorultan. 28 Az ablakon nézvén anyja, jajveszékel vala, és az étteremből szóla: Miért késik megjőni az ő szekere? miért akadnak el szekerének kerekei? 29 Egyik, az ő többi feleségeinél bölcsebb, ez igéket felelé napának: 30 Talán most osztja a ragadományt, s az asszonyok legszebbje választatik neki; sokféle színű ruhák adatnak Sisarának zsákmányúl, és különféle ékszer gyüjtetik össze nyakékességűl. 31 Igy veszszenek el, Uram, minden ellenségeid; a kik pedig téged szeretnek, mint fölkelésében fénylik a nap, úgy tündököljenek. 32 És megnyugovék a föld negyven esztendeig.