Bírák könyve 6

1 Izrael fiai pedig gonoszat cselekvének az Úr színe előtt, ki Madián kezébe adá őket hét esztendeig. 2 És igen elnyomatának azoktól. És üregeket és barlangokat csinálának magoknak a hegyekben, és igen erős helyeket oltalmúl. 3 És mikor vetett Izrael, fölméne Madián és Amalek és a többi napkeleti népek, 4 és nálok sátorokat vonván föl, a mi csak fű volt, mind elpusztíták Gáza bemenetéig; és semmi élelemre valót sem hagyának Izraelben, sem juhokat, sem ökröket, sem szamarakat. 5 Mert ők minden nyájastul és sátorostul jövének, és mint a sáskák mindent ellepnek vala, az emberek és tevék számtalan sokasága elpusztítván mindent, a mihez értek. 6 És Izrael igen megaláztaték Mádián színe előtt. 7 És az Úrhoz kiálta, segítséget kérvén a madianiták ellen. 8 Ki egy próféta-férfiút külde hozzájok és szóla: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Én cselekedtem, hogy ti feljőjetek Egyiptomból, és kihoztalak titeket a szolgaság házából, 9 és megszabadítottalak az egyiptomiak és minden ellenség kezéből, kik titeket nyomorgattak vala, és kiűztem azokat előttetek, és nektek adtam azok földét. 10 És mondám: Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ne féljétek az amorreusok isteneit, kiknek földén laktok. És nem akartatok szómra hallgatni. 11 Eljöve pedig az Úr angyala, és leüle a cserfa alatt, mely Efrában vala, és Joásé, Ezri családjának atyjáé vala. És midőn az ő fia, Gedeon gabonát cséplett és tisztított a sajtóban, hogy Madiánt kikerűlje, 12 megjelenék neki az Úr angyala, és mondá: Az Úr veled, legerősebb férfiú! 13 És mondá neki Gedeon: Kérlek, Uram, ha velünk az Úr, miért jövének ránk mindezek? hol vannak az ő csodatételei, melyeket atyáink beszélettek, és mondották: Egyiptomból hozott ki minket az Úr? Most pedig elhagyott minket az Úr, és Madián kezébe adott. 14 És rátekinte az Úr, és mondá: Menj el ezen erősségedben, és megszabadítod Izraelt Madián kezéből; tudd meg, hogy én küldöttelek téged. 15 Ki felelvén, mondá: Kérlek, Uram, miáltal szabadítsam meg Izraelt? ime az én házam népe legcsekélyebb Manasszesben, és én legkisebb vagyok atyám házában. 16 És mondá neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Madiánt, mint egy férfiút. 17 És ő: Ha kedvet találtam, úgymond, előtted, adj jelet nekem, hogy te vagy, a ki velem szólasz. 18 El se távozzál innét, mignem visszatérek hozzád, áldozatot hozván, és neked bemutatván. Amaz felelé: én megvárom eljövetedet. 19 Beméne tehát Gedeon, és egy gődölyét főze és egy mérték lisztből kovásztalan kenyereket, és a húst kosárba tévén, és a hús levét fazékba töltvén, mindent a cserfa alá hoza, és bemutatá neki. 20 És mondá neki az Úr angyala: Vedd a húst és kovásztalan kenyeret, és tedd ama kősziklára, és levét töltsd rája. És midőn úgy cselekedett, 21 az Úr angyala kinyújtá a vessző végét, melyet kezében tart vala, és illeté a húst és kovásztalan kenyereket; és tűz jöve fel a kősziklából, és megemészté a húst és kovásztalan kenyereket; az Úr angyala pedig elenyészék az ő szemei elől. 22 És látván Gedeon, hogy az Úr angyala volt, mondá: Jaj nekem, Uram Istenem! mert az Úr angyalát színről színre láttam. 23 És mondá neki az Úr; Békeség veled! ne félj, nem halsz meg. 24 Oltárt építe tehát ott Gedeon az Úrnak, és nevezé: az Úr békeségének a jelen napig. Mert mikor még Efrában vala, mely Ezri családjaé, 25 azon éjjel mondá az Úr neki: Vedd atyád bikáját, és más hét esztendős bikát, és rontsd le Baal oltárát, mely atyádé, és vágd ki a berket, mely az oltár körűl vagyon; 26 és építs oltárt a te Urad- Istenednek e kőszikla tetején, melyre azelőtt az áldozatot tetted; és vedd a másik bikát, és áldozd föl égőáldozatúl a rakásfán, melyet a berekből kivágsz. 27 Gedeon tehát magához vévén szolgái közől tíz férfiút, úgy cselekvék, a mint neki az Úr parancsolta vala. Félvén pedig atyja háznépétől és azon város embereitől, nem akará azt nappal cselekedni, hanem mindent éjszaka végeze. 28 És midőn fölkeltek azon város emberei reggel, lerontva láták Baal oltárát, és a berket kivágva, és a másik bikát föltéve az oltárra, mely akkor épittetett vala. 29 És mondák egymáshoz: Ki cselekedte ezt? És midőn a dolog szerzőjét keresték, mondák: Gedeon, Joás fia cselekedte mindezeket. 30 És mondák Joásnak: Hozd elé ide fiadat, hogy haljon meg; mert lerontotta Baal oltárát, és a berket kivágta. 31 Kiknek amaz felelé: Vajjon Baal boszúállói vagytok-e, hogy érette viaskodjatok? a ki az ő ellensége, haljon meg, mielőtt a holnap eljő; ha Isten ő, álljon boszút azon, ki oltárát lerontotta. 32 Az naptól Gedeon Jerobaalnak hivaték, azért hogy azt mondotta Joás: Álljon boszút Baal azon, ki oltárát lerontotta. 33 Azért egész Madián és Amalek és a napkeleti népek egybegyülének, és átmenvén a Jordánon, táborba szállának Jezrael völgyében. 34 Az Úr lelke pedig fölöltözteté Gedeont, ki megfúván a harsonát, összehíva Abiezer háznépét, hogy őt kövesse. 35 És követeket külde egész Manasszesbe, és az is követé őt; és más követeket Áserbe és Zabulonba és Neftaliba, kik eléje jövének. 36 És mondá Gedeon az Istennek: Ha Izraelt kezem által megszabadítod, a mint szólottál, 37 leteszem e gyapjat a szérűbe; ha csupán a gyapjún lesz harmat, és az egész föld száraz marad, tudni fogom, hogy kezem által, a mint szólottál, megszabadítod Izraelt. 38 És úgy lőn. És éjjel fölkelvén, kifacsará a gyapjat, s egy csészét tölte meg harmattal. 39 És mondá ismét az Istennek: Ne gerjedjen föl haragod ellenem, ha még egyszer megkisértelek, jelet kérvén a gyapjún. Kérlek, hogy csak a gyapjú legyen száraz, és az egész föld a harmattól nedves. 40 És úgy cselekvék Isten azon éjjel, a mint kérte vala; és csak a gyapjú maradt száraz, és az egész föld harmatos lőn.