Bírák könyve 9

1 Abimelek, Jerobaal fia pedig elméne Szikembe anyjának atyjafiaihoz, és szóla hozzájok, és anyja atyai házának minden rokonságához, mondván: 2 Szóljatok minden szikemi férfiúval: Mi jobb nektek, hogy hetven férfiú, Jerobaal minden fiai uralkodjanak rajtatok, vagy hogy egy férfiú uralkodjék? és egyszersmind gondoljátok meg, hogy a ti csontotok és testetek vagyok. 3 És megmondák anyja atyjafiai valamennyi szikemi férfiúnak mind e beszédeket ő felőle, és azok szivét Abimelekhez hajták, mondván: Ő atyánkfia! 4 És hetven gíra ezüstöt adának neki a Baalberit templomából. Ki azzal magának szűkölködő és csapongó férfiakat fogada, és ezek követék őt.

5 És atyja házába méne Efrába, és megölé atyjafiait, Jerobaal fiait, a hetven férfiút egy kövön; csak Jerobaal legkisebb fia Joatám marada meg, mert elrejteték. 6 Egybegyűlének pedig Szikemnek minden férfiai, és Mello városának minden háznépei, és elmenének, és királylyá tevék Abimeleket a cserfa mellett, mely Szikemben vala. 7 Midőn ez hirűl vitetett Joatámnak, ez elméne és megálla a Garízim-hegy tetején, és fennszóval kiálta, és mondá: Hallgassatok meg engem, Szikem férfiai, hogy Isten is meghallgasson titeket. 8 Elmenének a fák, hogy királyt kenjenek föl magoknak, és mondák az olajfának: Országolj fölöttünk! 9 S ez felelé: Vajjon elhagyhatom-e kövérségemet, mely az Istennek is szolgál az embereknek is, és elmehetek-e, hogy a fák között fölemeltessem? 10 És mondák a fák a fügefának: Jőj, és vedd át közöttünk az országlást. 11 S ez felelé nekik: Vajjon elhagyhatom-e édességemet és gyönyörű gyümölcseimet, és elmehetek-e, hogy a többi fák között fölemeltessem? 12 És szólának a fák a szőlőtőnek: Jőj, és országolj fölöttünk? 13 S ez felelé nekik: Vajjon elhagyhatom-e boromat, mely megvídámitja az Istent és embereket, hogy a többi fák között fölemeltessem? 14 És mondák minden fák a galagonyának: Jőj, és országolj fölöttünk. 15 S ez felelé: Ha engem igazán királyotokká rendeltek, jőjetek elé, és nyugodjatok árnyékom alatt; ha pedig nem akarjátok, tűz jőjön ki a galagonyából, és emészsze meg a Libanon czedrusait. 16 Most tehát, ha igazán és bűn nélkül rendeltétek magatok fölött királylyá Abimeleket, és jól cselekedtetek Jerobaállal és az ő házával, és megháláltátok annak jótéteményét, ki érettetek hadakozott, 17 és lelkét veszedelmekre adta, hogy megszabadítson Madián kezéből titeket, 18 kik most föltámadtatok atyám háza ellen, és megöltétek az ő fiait, a hetven férfiút egy kövön, és királylyá rendeltétek Abimeleket, az ő szolgálója fiát Szikem lakói fölött, azért, hogy atyátokfia; 19 ha tehát igazán és vétek nélkül cselekedtetek Jerobaállal és az ő házával: örűljetek ma Abimelekben, és ő is örűljön tibennetek. 20 Ha pedig gonoszúl: tűz jőjön ki belőle, és emészsze meg Szikem lakóit és Mello városát; és tűz jőjön ki a szikemi férfiakból és Mello városából, és emészsze meg Abimeleket. 21 Ezeket mondván, elfuta és Bérába méne; és ott lakék, bátyjától, Abimelektől való féltében. 22 Országla tehát Abimelek Izraelen három esztendeig. 23 És az Úr gonosz lelket bocsáta Abimelek és Szikem lakói közé, kik utálni kezdék őt, 24 és Jerobaal hetven fia megöletésének gonoszságát és azok vére kiontását atyjokfiára, Abimelekre vetni, és a szikemiták többi fejedelmeire, kik őt segítették vala. 25 És lest vetének ellene a hegyek tetején; és várván az ő eljövetelét, rabolnak vala, fosztogatván az úton járókat; s ez hirűl viteték Abimeleknek. 26 Eljöve pedig Óbed fia, Gaal, atyjafiaival együtt, és átméne Szikembe. Kinek jövetelére fölbátorodván Szikem lakói, 27 kimenének a mezőkre, elpusztítván a szőlőket, és eltapodván a gerezdeket; és énekes karokra oszolván, bemenének istenök templomába, s étkek és poharak között szidalmazák Abimeleket, 28 kiáltván Óbed fia, Gaal: Kicsoda Abimelek, és micsoda Szikem, hogy szolgáljunk neki? nem Jerobaal fia-e? és fejedelemmé rendelte szolgáját, Zebult, Szikem atyjának, Émornak férfiai fölött? Miért szolgáljunk tehát neki? 29 Bár valaki e népet kezem alá adná, hogy megölném Abimeleket! És mondák Abimeleknek: Gyüjtsd össze a had sokaságát, és jőj ide. 30 Mert Zebul, a város fejedelme hallván Óbed fiának, Gaalnak beszédét, igen megharaguvék; 31 és titkon követeket külde Abimelekhez, mondván: Ime Gaal, Óbed fia Szikembe jött atyjafiaival, és a várost ellened ostromolja. 32 Kelj föl azért éjjel a néppel, mely veled vagyon, és lappangj a mezőben; 33 és korán reggel viradatkor rohanj a városra. És ha majd ő népével kimegy ellened, azt cselekedd neki, a mit tehetsz. 34 Fölkele tehát Abimelek egész hadseregével éjjel, és lest vete Szikem mellett négy helyen. 35 És kiméne Óbed fia, Gaal, és megálla a város kapujának bejárásánál. Abimelek pedig és vele egész hadserege fölkele a leshelyekről. 36 És mikor Gaal a népet látta, mondá Zebulnak: Ime a hegyekről sokaság jő le. Amaz felelé neki: A hegyek árnyékait látod, mint az emberek fejeit, és abban csalódol meg. 37 És ismét mondá Gaal: Ime nép jő le a dombos hegyről, és az egyik csoport azon úton jő, mely a cserfára néz. 38 S mondá neki Zebul: Hol vagyon most a te szád, melylyel mondottad: Kicsoda Abimelek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez-e ama nép, melyet megvetettél? Menj ki hát, és hadakozzál ellene. 39 Kiméne tehát Gaal a szikemi nép láttára, és hadakozék Abimelek ellen, 40 ki üldözé őt, mikor megszaladt és a városba kergeté; és igen sokan hullának el az ő részéről egész a város kapujáig. 41 És Abimelek Rumában marada; Zebul pedig Gaalt és társait kiűzé a városból, és nem szenvedé meg, hogy abban tartózkodjék. 42 Másodnap tehát a nép kiméne a mezőre. S midőn ez hirűl esett Abimeleknek, 43 elvivé hadseregét, és három csoportra osztá, cseleket hányván a mezőkön. És látván a népet kijőni a városból, fölkele, és rájok rohana 44 csoportjával, viván és megszállván a várost; a két csoport pedig elszéledvén a mezőn, az ellenséget kergeté. 45 Abimelek pedig azon egész nap vívá a várost; melyet bevőn, megölvén annak lakóit, és lerontá azt, úgy hogy arra sót hinte. 46 Midőn ezt meghallották, kik a szikemiták tornyában laknak vala, bemenének az ő istenök, Berit templomába, a hol szövetséget kötöttek vele, és attól vette nevét a hely is, mely igen erős vala. 47 Abimelek is hallván, hogy a szikemiták tornyának férfiai mindnyájan egybegyűltek, 48 fölméne Szelmon hegyére minden népével; és fejszét ragadván, faágat vága, és vállára tévén, elvivé, és mondá társainak: A mit láttok, hogy én cselekszem, hamar azt miveljétek. 49 Azért nagy sietve ágakat vágván a fákról, követék a vezért. Kik körűlvévén az erősséget, fölgyujták; és úgy lőn, hogy füsttel és tűzzel ezer ember is megöleték Szikem tornya lakói közől, férfiak és asszonyok együtt. 50 Abimelek pedig onnét elindúlván, jöve Tebesz városához, melyet körűlvévén, megszálla hadával. 51 Vala pedig egy magas torony a város közepén, melybe szaladtak vala mind a férfiak mind az asszonyok, és a város minden fejedelmei, igen erősen bezárván az ajtót, és a torony tetején állván a bástyákon. 52 És Abimelek a torony mellé jutván, erősen harczola; és az ajtóhoz közelgetvén tüzet igyekszik vala alája tenni; 53 és ime egy asszony onnan felűl egy malomkő-darabot hajítván le, Abimelek fejéhez üté, és betöré koponyáját.

54 Ki tüstént oda hívá fegyverhordóját, és mondá neki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, netalán azt mondják, hogy asszonytól ölettem meg. Ki a parancsot teljesítvén, megölé őt. 55 És miután ő meghalt, hazatérének mindnyájan, kik Izraelből vele valának. 56 És megtorlá Isten a gonoszt, melyet Abimelek az ő atyja ellen cselekedett vala, megölvén hetven atyjafiát. 57 A szikemitáknak is, a mit cselekedtek vala, megfizetteték, és Joatámnak, Jerobaal fiának átka rájok jöve.