Judit könyve 1

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Nabukodonozor győzelme Arfaxádon, az ő felfuvalkodása és boszuvágya.

Arfaxád, a médusok királya tehát sok nemzetet hajtott vala uralma alá, és ő egy igen nagy várost építe, melyet Ekbatanának neveze, négyszegű faragott kövekből; kőfalait hetven könyöknyi szélesen raká, és harmincz könyöknyi magasan; tornyainak magasságát pedig száz könyöknyire alkotá, négyszegűen, és azok mind a két oldala húszhúsz lábnyira terjed vala, és azok kapuit a tornyok magassága szerint csinálá; és dicsekedik vala, mint hatalmas, az ő hadserege hatalmasságában, és szekerei dicsőségében. Azért országlása tizenkettedik esztendejében Nabukodonozor, az asszíriusok királya, ki Ninivében, a nagy városban országol vala, hadakozék Arfaxád ellen, és meggyőzé őt a nagy mezőn, mely Ragaúnak neveztetik, az Eufrates és Tigris és Jadaszon között, Erioknak, az elikusok királyának mezején. Akkor fölmagasztaltaték Nabukodonozor országa, és fölemelkedék szíve; és külde mindenekhez, kik Ciliciában és Damaskusban és a Libanon hegyén laknak vala, és a nemzetekhez, melyek Karmélban és Cédárban vannak, és Galilea lakóihoz Eszdrelon nagy mezején, és mindazokhoz, kik Szamariában valának és a Jordán folyóvizén túl Jerusalemig, és Jesszének minden földére, a meddig Szerecsenország határaihoz juthatni; mindezekhez követeket külde Nabukodonozor, az asszíriusok királya, kik mindnyájan egyakarattal ellene mondának, és üresen visszabocsáták azokat, és tisztelet nélkül utasíták el. Akkor megharaguván Nabukodonozor király azon egész földre, megesküvék az ő királyi székére s országára, hogy boszút áll mindazon tartományokon.