Judit könyve 1

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Nabukodonozor győzelme Arfaxádon, az ő felfuvalkodása és boszuvágya.

1 Arfaxád, a médusok királya tehát sok nemzetet hajtott vala uralma alá, és ő egy igen nagy várost építe, melyet Ekbatanának neveze, 2 négyszegű faragott kövekből; kőfalait hetven könyöknyi szélesen raká, és harmincz könyöknyi magasan; tornyainak magasságát pedig száz könyöknyire alkotá, 3 négyszegűen, és azok mind a két oldala húszhúsz lábnyira terjed vala, és azok kapuit a tornyok magassága szerint csinálá; 4 és dicsekedik vala, mint hatalmas, az ő hadserege hatalmasságában, és szekerei dicsőségében. 5 Azért országlása tizenkettedik esztendejében Nabukodonozor, az asszíriusok királya, ki Ninivében, a nagy városban országol vala, hadakozék Arfaxád ellen, és meggyőzé őt 6 a nagy mezőn, mely Ragaúnak neveztetik, az Eufrates és Tigris és Jadaszon között, Erioknak, az elikusok királyának mezején. 7 Akkor fölmagasztaltaték Nabukodonozor országa, és fölemelkedék szíve; és külde mindenekhez, kik Ciliciában és Damaskusban és a Libanon hegyén laknak vala, 8 és a nemzetekhez, melyek Karmélban és Cédárban vannak, és Galilea lakóihoz Eszdrelon nagy mezején, 9 és mindazokhoz, kik Szamariában valának és a Jordán folyóvizén túl Jerusalemig, és Jesszének minden földére, a meddig Szerecsenország határaihoz juthatni; 10 mindezekhez követeket külde Nabukodonozor, az asszíriusok királya, 11 kik mindnyájan egyakarattal ellene mondának, és üresen visszabocsáták azokat, és tisztelet nélkül utasíták el. 12 Akkor megharaguván Nabukodonozor király azon egész földre, megesküvék az ő királyi székére s országára, hogy boszút áll mindazon tartományokon.