Judit könyve 10

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Judit diszesen felöltözik, és szolgálójával az ellenséges táborba megy, és Holoferneshez jut.

1 Lőn pedig midőn megszűnt kiáltani az Úrhoz, fölkele a helyről, hol leborúlva feküdt vala az Úr előtt. 2 És szólítá szolgálóját, és lemenvén házába, leveté magáról a szőrruhát, és kivetközék özvegysége ruháiból, 3 és megmosá testét, és megkené magát igen jó kenettel, és befoná feje haját, és fejére tevé a főkötőt, és felöltözék vigaságának ruháiba, és lábaira voná a sarukat, és fölvevé a karkötőket és boglárokat, a fülfüggőket és gyürűket, és fölékesité magát minden ékességeivel. 4 Az Úr is szépséget ada neki; mert mind e készület nem bujaságból, hanem jó szándékból eredett; és azért az Úr ezen szépséget annyira növelé benne, hogy hasonlíthatlan szépségűnek látszott mindenek szemei előtt. 5 Ada tehát szolgálójának egy tömlő bort, egy edény olajt, és árpa-lepényt, szárazfügéket, kenyereket és sajtot, és elindúla. 6 És mikor a város kapujához jutottak, ott találák Oziást, és a város véneit várakozva. 7 Kik midőn meglátták őt, elálmélkodván, igen csodálák az ő szépségét. 8 Mindazáltal semmiről sem kérdezvén őt, átbocsáták, mondván: A mi atyáink Istene adjon neked kegyelmet, és szíved minden szándékát erősítse meg az ő erejével, hogy dicsekedjék benned Jerusalem, és neved legyen a szentek és igazak számában. 9 És mondák azok, kik ott valának, mindnyájan egy szóval: Úgy legyen, úgy legyen! 10 Judit pedig imádván az Urat, átméne a kapukon, ő és szolgálója. 11 Lőn pedig, midőn lement a hegyen napkelet tájban, elétalálák őt az asszíriusok kémei, és megfogák őt, mondván: Honnét jösz? vagy hová mégy? 12 Ki felelé: A zsidók leánya vagyok, elszöktem színök elől, mert előre láttam, hogy nektek adatnak zsákmányul azért, mivel megvetvén titeket, nem akarták magokat önként megadni, hogy irgalmat találjanak színetek előtt. 13 Ez okért gondolkodtam magamban, mondván: Elmegyek Holofernes fejedelem elé, hogy megjelentsem neki titkaikat, és megmutassam neki, mi úton juthasson hozzájok úgy, hogy egy ember se essék el az ő seregéből. 14 És midőn azon férfiak hallották az ő beszédeit, és szemlélték orczáját, megálla szemök rajta, mert az ő szépségét igen csodálják vala. 15 És mondák neki: Megtartottad lelkedet, mivel ilyen tanácsot találtál, hogy lejőj a mi urunkhoz. 16 Azt pedig tudd meg, hogy mikor az ő színe elé állasz, jót fog tenni veled, és igen kedves leszesz az ő szivének. És Holofernes sátorához vivék őt, hírt adván felőle. 17 És mihelyt bement az ő színe elé, mindjárt megfogaték az ő szemei által Holofernes. 18 És mondák neki szolgái: Ki vetné meg a zsidók népét, kiknél ily szép asszonyok vannak, hogy már csak ezekért is ne kelljen-e ellenök hadakoznunk? 19 Látván tehát Judit Holofernest a függöny alatt ülve, mely bíborból és aranyból vala, smaragddal és drága kövekkel kirakva, 20 és orczájára tekintvén, meghajola előtte, a földre borúlván. És fölemelék őt Holofernes szolgái urok parancsára.

Idézi 0