Judit könyve 12

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Judit szabadságot nyer a táboron ki- és bemehetni; lakomán van Holofernesnél, ki megrészegszik.

1 Akkor meghagyá neki, hogy oda menjen be, hol kincsei valának eltéve, és megparancsolá, hogy ott maradjon, és elrendelé, mit adjanak neki az ő asztaláról. 2 De Judit felelé neki, és mondá: Most nem ehetem azokból, miket parancsolsz nekem adatni, hogy vétek ne jőjön rám; hanem azokból eszem, miket magammal hoztam. 3 Mondá neki Holofernes: Ha elfogy, a mit magaddal hoztál, mit cselekedjünk veled? 4 És mondá Judit: Él a te lelked, Uram! hogy ezeket mind el nem költi a te szolgálód, mig meg nem cselekszi Isten az én kezem által azokat, miket gondoltam. És bevivék őt szolgái a sátorba, melybe parancsolta vala. 5 És mikor bement, megkéré, legyen szabad neki, hogy éjjel és viradat előtt kimehessen imádkozni és könyörgeni az Úrhoz. 6 És megparancsolá hajlék-őreinek, hogy a mint tetszeni fog neki, járjon ki és be harmadnapig az ő Istenét imádni. 7 És kiméne éjjel Betúlia völgyébe és megmosá magát a kútvízben. 8 És a mint feljött, imádkozék Izrael Ura- Istenéhez, hogy igazgassa útját az ő népe szabadítására. 9 És bemenvén, tisztán vala a sátorban, miglen este evék az ő eledeléből. 10 És lőn, negyednap Holofernes vacsorát szerze szolgáinak, és mondá szolgájának, Vágaónak: Menj és javasold ama zsidóasszonynak, hogy önként egyezzen meg, velem lakni; 11 mert rút dolog az asszíriusoknál, ha az asszony megcsúfolja a férfiút, azt cselekedvén, hogy illetetlen menjen el tőle. 12 Akkor Vágaó beméne Judithoz, és mondá: Ne féljen a jó leányzó bemenni az én uramhoz, hogy tiszteltessék ő előtte, hogy egyék vele és bort igyék vigasággal. 13 Felelé neki Judit: Ki vagyok én, hogy ellene mondjak az én uramnak? 14 Mindent megteszek, mi az ő szemei előtt jó és kedves. Mert mindaz, mi ő neki tetszik, kedves lesz nekem életem teljes napjaiban. 15 És fölkele, és fölékesíté magát ruházatával, és bemenvén, az ő színe elé álla. 16 Holofernes szíve pedig felindúla, mert ég vala a kivánságtól iránta. 17 És mondá neki Holofernes: Igyál most és telepedjél le örömmel, mert kedvet találtál előttem. 18 És mondá Judit: Iszom, Uram, mert felmagasztaltatott az én lelkem ma minden napjaim fölött. 19 És vőn, és evék és ivék előtte azokból, miket neki az ő szolgálója készített vala. 20 És Holofernes víg lőn mellette, és igen sok bort ivék, mennyit soha nem ivott életében.

Idézi 0