Judit könyve 13

Judit a részeg Holofernesnek fejét veszi.

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

1 Mikor pedig este lett, szolgái elsietének szállásaikra, és Vágaó bezárá a kamara ajtaját és elméne; 2 mindnyájan elfáradtak vala pedig a bortól, 3 és Judit egyedűl vala a kamarában. 4 Holofernes pedig az ágyban feküvék, a nagy részegség miatt elaluván. 5 És mondá Judit szolgálójának, hogy álljon kinn a kamara előtt és vigyázzon. 6 És Judit az ágy elé álla, imádkozván könyhullatással és ajakinak mozgásával csendességben, 7 mondván: Erősíts meg engem, Izrael Ura Istene! és tekints ez órában kezeim munkájára, hogy a mint igérted, Jerusalemet, a te városodat emeld föl, és a mit gondoltam, hivén, hogy általad meglehet, végezzem el.

8 És midőn ezeket mondotta, az oszlophoz járúla, mely ágya fejénél vala, és kardját, mely azon kötve függött, leoldá. 9 És kivonván azt hűvelyéből, megragadá feje üstöket, és mondá: Erősíts meg engem, Úr Isten, ez órában. 10 És kétszer csapván nyakára, elvágá fejét, és levevé szőnyegét az oszlopokról, és lehengeríté holttestét. 11 És kevés idő múlva kiméne, és Holofernes fejét szolgálójának adá, és azt táskájába parancsolá tétetni. 12 És kimenének szokásuk szerint, mint imádságra, és átmenének a táboron, és megkerűlvén a völgyet, a város kapujához jutának. 13 És mondá Judit távolról a kőfalak őreinek: Nyissátok fel a kapukat, mert velünk van az Isten, ki hatalmát megmutatta Izraelben.

14 És lőn, midőn a férfiak hallották az ő szavát, eléhívák a város véneit. 15 És összefutának hozzá mindnyájan kicsinytől nagyig, mert nem reméllték, hogy többé visszajő. 16 És világokat gyujtván körűlvevék őt mindnyájan; ő pedig magasb helyre lépvén, csendet parancsola. És mikor mindnyájan hallgattak, 17 mondá Judit: Dicsérjétek a mi Urunkat Istenünket, ki nem hagyta el a benne bízókat. 18 És énáltalam, szolgálója által beteljesitette irgalmasságát, melyet igért Izrael házának; és megölte kezem által az ő népe ellenségét ez éjjel. 19 És elővévén a táskából Holofernes fejét, megmutatá nekik, mondván: Ime Holofernesnek, az asszíriusok hadserege fejedelmének feje; és ime az ő szőnyege, mely alatt fekszik vala részegségében, hol egy asszony keze által verte meg őt a mi Urunk Istenünk. 20 Él pedig az Úr! hogy megőrzött engem az ő angyala mind innét elmentemben, mind ott létemben, s mind onnét visszatértemben; és nem hagyott engem, szolgálóját megfertőztetni, hanem a bűn szennye nélkül visszahozott engem nektek, örvendezve az ő győzedelmén, az én kimenekvésemen és a ti megszabadúlástokon. 21 Adjatok hálát neki mindnyájan, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága. 22 Mindnyájan pedig imádván az Urat, mondák neki: Az Úr megáldott téged az ő erejével, mert általad semmivé tette ellenségeinket. 23 Oziás pedig, Izrael népének fejedelme, mondá neki: Áldott vagy te, leányom, a fölséges Úr Istentől minden asszonyok felett a földön. 24 Áldott az Úr, ki az eget és földet teremtette; ki téged vezérlett, hogy ellenségeink fejedelmének fején sebet ejts; 25 mert ma a te nevedet úgy felmagasztalta, hogy el nem távozik dicséreted az emberek szájától, kik megemlékeznek az Úr erejéről mindörökké; mivelhogy nem kimélted éltedet a te nemzetséged szorongatásaért és sanyarúságaért, hanem elejét vetted a romlásnak a mi Istenünk színe előtt. 26 És mondá az egész nép: Úgy legyen, úgy legyen! 27 Ákior pedig szólítatván, eléjőve, és mondá neki Judit: Izrael Istene, kiről te bizonyságot tettél, hogy boszút áll ellenségein, ő minden hitetlenek fejét vette ez éjjel kezem által. 28 És hogy tudjad, hogy úgy vagyon: ime Holofernes feje, ki az ő kevélységes megvetésével Izrael Istenét megvetette, és téged halállal fenyegetett, mondván: Mikor Izrael népe megfogatik, megparancsolom, hogy fegyverrel verjék át oldalaidat. 29 Látván pedig Ákior Holofernes fejét, félelemből elbágyadván, orczájára esék a földre és elájúla. 30 Miután pedig magához jövén, felüdűlt, Judit lábaihoz borúla, hódolván neki, és mondá: 31 Áldott vagy te az Istentől Jákob minden hajlékaiban; mert minden nemzetek közt, melyek a te nevedet hallják, magasztaltatni fog miattad Izrael Istene.