Judit könyve 14

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

A zsidók kirohanása. Az asszíriusok leveretése.

1 Mondá pedig Judit az egész népnek: Hallgassatok engem, atyámfiai! függeszszétek ki e fejet kőfalainkra. 2 És mikor a nap feljövend, vegye kiki az ő fegyverét; és menjetek ki sebességgel nem úgy, mintha lemennétek, hanem mintha rájok rohannátok. 3 Akkor a kémek szükségképen elfutnak fejedelmöket felkölteni a harczra. 4 És mikor azok hadnagyai Holofernes sátorához futnak, és őt fő nélkül találják fetrengeni a vérben, félelem lepi meg őket. 5 És mikor megértitek, hogy futnak, menjetek bátran utánuk, mert az Úr eltiporja őket lábaitok alatt. 6 Akkor látván Ákior az erőt, melyet Izrael Istene cselekedett, elhagyván a pogányság szertartását, hitt az Istennek, és körűlmetélé szemérme előbőrét, és Izrael népéhez számíttaték ő és nemzetségének minden maradéka mai napiglan. 7 Legottan pedig, hogy megviradott, kifüggeszték a kőfalakra Holofernes fejét, és minden férfiú vevé fegyverét, és kimenének nagy zajjal és üvöltéssel. 8 Látván ezt a kémek, Holofernes sátorához futának. 9 Azok pedig, kik a sátorban valának, elmenvén, és a kamara ajtaja előtt zörgetvén, hogy felköltsék, készakarva zajt ütének, hogy nem a felköltők, hanem a zörgetők által ébredjen fel Holofernes; 10 mert senki sem meré az asszíriusok haderejének kamaráját zörgetve vagy bemenve megnyitni. 11 De midőn eljöttek hadnagyai és ezredesei és mindnyájan az asszíriai király seregének főemberei, mondák a hajlék-őröknek: 12 Menjetek be és költsétek fel őt, mert kijövén az egerek lyukaikból, harczra mertek bennünket kihíni. 13 Akkor bemenvén Vágaó az ő kamarájába, a kárpit előtt megálla, és tapsola kezeivel: mert azt vélte, hogy Judittal aluszik. 14 De midőn a feküvőnek semmi mozgását füleivel nem hallotta, közelebb menvén, a kárpithoz járúla, és azt fölemelvén, és látván Holofernes holttestét fő nélkül vérében fetrengve feküdni a földön, fölkiálta nagy szóval sírván, és megszaggatá ruháit. 15 És bemenvén Judit sátorába, nem találá őt, és kiugorván a néphez, 16 mondá: Egy zsidó-asszony gyalázatot tett Nabukodonozor király házán, mert ime Holofernes a földön fekszik, és feje nincs rajta. 17 Midőn ezt meghallották az asszíriusok haderejének fejedelmei, megszaggaták mindnyájan ruháikat, és elviselhetlen félelem és rettegés lepte meg őket, és szivök igen megháborodék, 18 és mondhatlan kiáltás lőn az ő táborukban.

Idézi 1

v. 6 Summa (EN)(I-II 105.3)