Judit könyve 3

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Minden meghódol. Holofernes azt akarja, hogy Nabukodonozor Isten gyanánt tiszteltessék.

1 Akkor követeket küldének minden város és tartomány királyai és fejedelmei, Szíriából, tudniillik, Mezopotámiából, és szíriai Szóbálból, Libiából és Ciliciából; kik elmenvén Holoferneshez, mondák: 2 Szűnjék meg haragod ellenünk: mert jobb, hogy élve szolgáljunk Nabukodonozornak, a nagy királynak, és meghódoljunk neked, mintsem meghalván, veszedelmünkkel érezzük kárát szolgaságunknak. 3 Minden városunk és minden birtokunk, minden hegyek, halmok és mezők, ökörcsordák, juh- s kecskenyájak, a lovaké s tevéké, és minden jószágunk és cselédeink szined előtt vannak: 4 mindenünk a te törvényed alatt legyen; 5 mi és fiaink a te szolgáid vagyunk. 6 Jőj mihozzánk, mint békességes úr, és élj szolgálatunkkal, a mint neked tetszik. 7 Akkor leméne a lovasokkal a hegyekről nagy erővel, és elfoglala minden várost, és minden azon földön lakót. 8 Minden városból pedig segitségűl erős férfiakat vőn magához és hadra válogatottakat. 9 És oly nagy félelem lepé meg azon tartományokat, hogy minden város lakói, a fejedelmek és előkelők, együtt a néppel az érkezőnek eléje menének, 10 koszorúkkal és fáklyákkal fogadván őt, tánczolván dobok és sípok mellett. 11 De mindezeket cselekedvén sem enyhítheték meg az ő szive kegyetlenségét; 12 mivel városaikat is lerontá, berkeiket is kivágá; 13 mert megparancsolta vala neki Nabukodonozor király, írtsa ki a föld minden isteneit, hogy tudniillik egyedűl ő mondassék istennek azon nemzetektől, melyeket Holofernes hatalma meghódíthat. 14 Átmenvén pedig szíriai Szóbálon, az egész Apameán és egész Mezopotámián, az idumeusokhoz juta, Gábaa földére; 15 és elfoglalá azok városait, és ott harmincz napig mulata, mely napokban parancsolá, hogy gyűljön egybe az ő hadi erejének egész serege.