Judit könyve 4

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Izrael fiai ellenállásra készűlnek, s az Istent kérik segítségűl.

Akkor hallván ezeket Izrael fiai, kik Júda földén laknak vala, igen megfélemlének az ő színétől. Rettegés és iszonyodás hatá meg szívöket, hogy azt ne cselekedje Jerusalemmel és az Úr templomával, mint a többi városokkal és azok templomaival cselekedett vala. És elküldének egész Szamariába köröskörűl Jerikóig, és elfoglalák a hegyek minden tetőit; és kőfalakkal körűlvevék faluikat, és gabonát gyűjtének, készűlvén a viadalra. Eliakim pap is íra mindeneknek, kik Eszdrelon felé valának, mely a nagy mező átellenében vagyon, Dótain mellett, és mindeneknek, kiknél út lehetett az átjövetre, hogy foglalják el a hegyek hágóit melyeken út lehet Jerusalemhez, és ott őrködjenek, a hol szoros út lehet a hegyek között. És a szerint cselekvének Izrael fiai, a mint rendelte volt nekik az Úr papja, Eliakim. És fölkiálta az egész nép az Úrhoz nagy buzgósággal, és megalázák lelköket böjtökkel és imádságokkal, ők magok és feleségeik. És a papok szőrzsákba öltözének, és a gyermekeket leteríték az Úr temploma előtt, és az Úr oltárát befödék szőrkárpittal; és kiáltának Izrael Urához Istenéhez egyetemben, hogy ne adassanak gyermekeik ragadományra, feleségeik elválásra, városaik végromlásra, és szentségeik fertőztetésre, s hogy ne legyenek a pogányoknál gyalázatra. Akkor Eliakim, az Úr főpapja bejárá egész Izraelt, és szóla nekik, mondván: Tudjátok meg, hogy az Úr meghallgatja könyörgésteket, ha megmaradván megmaradtok a böjtölésben és imádságban az Úr színe előtt. Emlékezzetek meg Mózesről, az Úr szolgájáról, ki az önerejében és hatalmában, hadában és pajzsaiban, szekereiben és lovasaiban bizakodó Amaleket, nem fegyverrel harczolva, hanem szent könyörgésekkel imádkozva győzte meg. Úgy lesznek Izrael minden ellenségei, ha megmaradtok e dologban, melyet kezdtetek. Erre az ő intésére tehát könyörögvén az Úrnak, az Úr színe előtt maradának, úgy hogy azok is, kik az Úrnak égőáldozatokat tesznek vala, szőrzsákokba öltözve áldozának az Úrnak, hamu lévén fejökön. És mindnyájan teljes szivökből kérik vala az Istent, hogy tekintsen népére, Izraelre.