Judit könyve 5
A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Ákior nem tanácsolja Holofernesnek, hogy Izrael fiait megtámadja, s ez által magának ellenségeket szerez.
1 És hírűl adák Holofernesnek, az asszíriusok vitézei fejedelmének, hogy Izrael fiai ellenállásra készűlnek, és hogy a hegyek utait berekesztették; 2 és fölöttébb való dühösséggel nagy haragra gerjede, és eléhivá Moáb minden fejedelmeit és Ammon vezéreit, 3 és mondá nekik: Mondjátok meg nekem, micsoda nép ez, mely a hegységet megszállotta; avagy milyenek és mineműek és mekkorák az ő városaik? milyen erejök, avagy mennyi sokaságuk? avagy ki az ő vitézeik királya? 4 és mindazok fölött, kik napkeleten laknak, miért vetettek meg ezek bennünket, és nem jöttek ki elénk, hogy minket békeséggel fogadjanak? 5 Akkor Ákior, Ammon minden fiainak vezére, felelvén, mondá: Ha méltóztatol, Uram, meghallgatni, igazságot mondok színed előtt e nép felől, mely a hegységben lakik, és hamis ige nem jő ki számból. 6 E nép a kaldeusok nemzetségéből való. 7 Ez először Mezopotámiában lakott, mert nem akarták követni atyáik isteneit, kik a kaldeusok földén voltak; 8 elhagyván azért atyáik szertartásait, melyek az istenek sokaságában valának, 9 a mennynek egy Istenét tisztelték, ki meg is parancsolá nekik, hogy menjenek ki onnét, és lakjanak Káránban. És mikor éhség lepte el az egész földet, leköltözének Egyiptomba, és ott négyszáz esztendő alatt ugy megsokasodának, hogy seregöket meg nem számlálhatták. 10 És midőn terhelte őket Egyiptom királya, és városainak építésében sár és tégla alá vetette őket: felkiáltának Urokhoz, s ez megveré Egyiptom egész földét különféle csapásokkal. 11 És miután magoktól elűzték őket az egyiptomiak, és megszűnt rajtok a csapás, és ismét meg akarták őket fogni és szolgálatjokra visszavinni: 12 ezek elfutván, a mennynek Istene megnyitá a tengert, ugy hogy a vizek mindkét felől, mint a kőfal, megállapodtak, és ők száraz lábbal járván a tenger fenekén, átmenének. 13 Mely helyen midőn az egyiptomiak számtalan serege kergette őket, ugy elboríttaték a vizektől, hogy csak egy sem maradt, ki a dolgot az utódoknak hirűl adja. 14 Kimenvén pedig a vörös tengerből, Sína hegyének pusztáit foglalák el, melyekben soha ember nem lakhatott, sem ember fia nem nyugodott. 15 Ott a keserű források megédesűltek nekik italra, és negyven esztendeig az égből nyertek eledelt. 16 Akárhová mentek, kézíj és nyil nélkül, paizs és kard nélkül, az ő Istenök hadakozott érettök és győzött. 17 És nem volt, a ki boszantsa e népet, hanem csak mikor eltávozott az ő Ura Istene tiszteletétől. 18 Valahányszor pedig a magok Istenén kivűl mást tiszteltek, ragadományra adattak és kardra és gyalázatra. 19 Valahányszor pedig megbánták, hogy eltávoztak az ő Istenök tiszteletétől, a menny Istene adott nekik erőt az ellenállásra. 20 Végezetre a kananeus királyt és a jebuzeust, a ferezeust és heteust, a heveust és amorreust, és Heszebonban minden hatalmasokat levertek, és földeiket és városaikat ők bírták. 21 És a míg nem vétkeztek Istenök színe előtt, jól voltanak: mert az ő Istenök gyülöli a gonoszságot. 22 Igy ez évek előtt is, midőn eltávoztak az útról, melyet Isten adott vala nekik, hogy azon járjanak, kiírtattak a viadalok által sok nemzettől, és közőlük nagy sokan fogva vitettek azon földre, mely nem övék. 23 A minap pedig visszatérvén Urokhoz Istenökhöz, a szétoszlásból, melyben szétszórva voltak, egybegyüjtettek, és fölmentek mindezen hegységekre, és ismét bírják Jerusalemet, hol az ő szentélyök vagyon. 24 Most azért, Uram, tudakozódjál; ha van valami vétkök az ő Istenök színe előtt: menjünk fel hozzájok, mert bizonynyal kezedbe adja őket Istenök, és a te hatalmad igája alá vettetnek; 25 ha pedig nincs vétke e népnek az ő Istene előtt, nem állhatunk ellenök; mert Istenök megoltalmazza őket, és gyalázatra leszünk az egész földön. 26 És lőn, midőn Ákior elvégezte ezen igéket, megharaguvának Holofernes minden főemberei, és szándékozának megölni őt, mondván egymáshoz: 27 Kicsoda ez, ki azt mondja, hogy Izrael fiai ellenállhatnak Nabukodonozor királynak és az ő seregeinek, a fegyvertelen emberek és erőtlenek s a hadakozás mesterségében tudatlanok? 28 Hogy tehát megismerje Ákior, hogy ámít bennünket, menjünk föl a hegységbe, és mikor azok hatalmasai meg lesznek fogva, akkor velök együtt veressék át fegyverrel: 29 hadd tudja minden nemzetség, hogy Nabukodonozor a föld istene, és nincs más ő kivűle.