Judit könyve 6

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Ákior kiadatik az izraelitáknak, ezek böjtölnek és imádkoznak.

1 Lőn pedig, midőn megszűntek szólani, Holofernes fölötte megboszankodván, mondá Ákiornak: 2 Mivel jövendöltél nekünk, mondván: Izrael nemzetsége az ő Istenétől oltalmaztatik, hogy megmutassam neked, hogy nincs Isten, hanem csak Nabukodonozor: 3 mikor mind megöljük őket, mint egy embert, akkor az asszíriusok fegyvere által te is meghalsz velök, és az egész Izrael veled együtt veszve fog elveszni. 4 És megismered, hogy Nabukodonozor ura az egész földnek; és akkor az én vitézségem kardja oldalaidon átmegyen, és átveretvén Izrael sebesültjei közt, elhullasz, és többé lélekzetet nem veszesz, míg ki nem irtatol ővelök. 5 Ha pedig jövendölésedet igaznak tartod, ne változzék el képed, és a halavány szín, mely orczádat elfogta, távozzék el tőled, ha véled, hogy az én igéim be nem teljesedhetnek. 6 Hogy pedig tudjad, hogy együtt velök rajtad ezek megtörténnek, ime ez órától azok népéhez adatol, hogy mikor fegyverem által méltó büntetésöket veendik, egyetemben te is a boszúállás alá vettessél. 7 Akkor Holofernes megparancsolá szolgáinak, hogy fogják meg Ákiort, és vigyék őt Betúliába, és adják Izrael fiainak kezeikbe. 8 És fogván őt Holofernes szolgái, átmenének a mezőségeken; de mikor a hegységhez közeledtek, kijövének ellenök a parittyások. 9 Ők pedig eltérvén a hegy oldalától, egy fához kötözék Ákiort kezeinél és lábainál fogva, és úgy kötelekkel megkötözve, elhagyák őt, és urokhoz visszatérének. 10 Izrael fiai pedig lemenvén Betúliából, hozzá jövének; s feloldozván őt, Betúliába vivék, és a nép közé állitván őt, tudakozák, mi dolog az, hogy őt az asszíriusok kötözve otthagyták? 11 Ama napokban fejedelmek valának ott Oziás, Mika fia, Simeon nemzetségéből, és Karmi, másként Gotóniel. 12 Annakokáért a vének között és mindenek színe előtt Ákior elmondá mind, a miket ő szólott, Holofernestől kérdeztetvén: és miképen akarta őt Holofernes népe ez igeért megölni, 13 s önmaga, Holofernes, megharaguván, mimódon parancsolta meg, hogy őt ez okért Izrael kezeibe adják: hogy mikor meggyőzendi Izrael fiait, akkor Ákiort is különféle kínokkal megölesse, mivelhogy azt mondotta: A mennynek Istene az ő oltalmazójok. 14 És midőn Ákior mindezeket elbeszélette, az egész nép arczra borúla, imádván az Urat, és közjajgatással és sirással, egyakarattal önték az Úr elé könyörgéseiket, 15 mondván: Menny és föld Ura Istene! tekints az ő kevélységökre, és nézz a mi alázatosságunkra, és a te szenteid orczájára figyelmezz, és mutasd meg, hogy a benned bizókat el nem hagyod, és a magokban bizókat s az önerejökben dicsekvőket megalázod. 16 Elvégezvén tehát a sirást, és egész nap végbemenvén a nép imádsága, megvigasztalák Ákiort, 17 mondván: A mi atyáink Istene, kinek erejét te hirdetted, ő ezt a jutalmat adja neked: hogy inkább te lássad az ő veszedelmöket. 18 Mikor pedig a mi Urunk Istenünk megadja a szabadúlást szolgáinak, legyen veled is az Isten miközöttünk, hogy a mint neked tetszeni fog, úgy társalkodjál velünk minden tieiddel együtt. 19 Akkor Oziás elvégezvén a tanácsot, házába fogadá őt, és nagy vacsorát szerze neki. 20 És elhiván mind a véneket, az elvégzett böjt után együtt evének. 21 Azután pedig egybehivaték az egész nép, és egész éjjel imádkozának a gyülekezetben, segitséget kérvén Izrael Istenétől.

Idézi 1

v. 15 Summa (EN)(II-II 21.1)