Judit könyve 7

A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.

Betúlia ostrom alá vétetik, és lakosaitól a víz elzáratik.

1 Holofernes pedig másodnapon megparancsolá seregeinek, hogy menjenek föl Betúlia ellen. 2 Valának pedig a hadakozó gyalogok százhúszezeren, és a lovasok huszonkétezeren azon fölszerelt férfiakon kivűl, kik fogságba estek és elvitettek a tartományok és városok egész ifjúsága közől. 3 Mindnyájan elkészűlének egyenlőképen a viadalra Izrael fiai ellen, és eljövének a hegy oldalán, egész tetejéig, mely Dótain felé néz, ama helytől, mely Belmának mondatik, Kelmonig, mely Eszdrelon átellenében vagyon. 4 Izrael fiai pedig, hogy meglátták azok sokaságát, leborúlának a földre, hamut hintvén fejeikre, egyakarattal imádkozván, hogy Izrael Istene mutassa meg népén az ő irgalmasságát. 5 És fölvévén hadi fegyvereiket leülének ama helyeken, melyek a szoros út ösvényére vezetnek a hegyek között, és azokat őrizék egész nap és éjjel. 6 Holofernes pedig, mikor körűljárt, észrevevé, hogy a forrás, mely befoly vala az ő csatornájokon, a déli rész felől vezettetik a városon kivűl; és parancsolá elvágatni csatornájokat. 7 Mindazáltal valának kutak nem messze a kőfalaktól, melyekből lopva látattak vizet meríteni, inkább enyhűlésre mint italra. 8 De Ammon és Moáb fiai Holoferneshez járúlának, mondván: Izrael fiai nem bíznak dárdában, sem nyilban, hanem a hegyek oltalmazzák őket, és a meredeken helyezett halmok erősítik őket. 9 Hogy tehát viadal nélkül meggyőzhesd őket, rendelj őröket a kutakhoz, hogy ne merítsenek vizet azokból, és fegyver nélkül megölöd őket, vagy bizonyára elfáradván, föladják városukat, melyet, mivel hegyen van helyezve, győzhetlennek tartanak. 10 És tetszének ez igék Holofernesnek és az ő szolgáinak, és köröskörűl minden kúthoz egy egy századot rendele. 11 És midőn ez őrizet húsz napig tartott, elfogyának a csatornakutak és a gyüjtött vizek Betúlia minden lakóinál, úgy hogy nem volt a városban, honnan csak egy nap is kielégíttessenek, mert a víz mértékre adatik vala a népnek minden nap. 12 Akkor Oziáshoz gyűlvén mind a férfiak és asszonyok, ifjak és gyermekek, mindnyájan egy szóval 13 mondák: Itéljen az Isten közöttünk és közötted, mert gonoszúl cselekedtél velünk, nem akarván békeségesen szólani az asszíriusokkal, és azért adott el minket Isten az ő kezeikbe. 14 És azért nincs, a ki megsegítsen, midőn eldőlünk szemeik előtt a szomjúság és nagy veszedelem miatt. 15 Most tehát gyüjtsétek egybe mind, kik a városban vannak, hogy önként adjuk meg magunkat mindnyájan Holofernes népének. 16 Mert jobb, hogy mint foglyok áldjuk az Urat életben, mintsem meghaljunk, és gyalázatra legyünk minden embernél, midőn látni fogjuk feleségeinket és gyermekeinket meghalni szemeink előtt. 17 Bizonyságúl híjuk ma az eget és földet és atyáink Istenét, ki boszút áll rajtunk bűneink szerint: hogy immár adjátok a várost Holofernes hadának kezébe, és végünk legyen rövid a fegyver éle által, mely csak hosszabbodik a szomjúság szárazsága miatt. 18 És midőn ezeket mondották, nagy sírás és jajgatás lőn a gyülekezetben mindenektől, és sok óráig egyszóval kiáltának az Istenhez, mondván: 19 Vétkeztünk atyáinkkal, igaztalanul cselekedtünk, álnokságot míveltünk. 20 Te, mivel kegyes vagy, könyörűlj rajtunk, vagy a te ostoroddal büntesd gonoszságainkat, és ne add a téged vallókat azon népnek, mely nem ismer téged; 21 hogy ne mondják a pogányok között: Hol vagyon az ő Istenök? 22 És midőn elfáradván a kiáltásokban, és e sírások miatt ellankadván, hallgattak, 23 fölkelvén Oziás, tele könyhullatással, mondá: Jó szivvel legyetek, atyámfiai! és ez öt napig várjunk irgalmasságot az Úrtól; 24 mert talán haragjának véget vet, és dicsőséget ad nevének. 25 Ha pedig elmulván az öt nap, segítség nem jövend, cselekedjük az igéket, melyeket szólottatok.