Judit könyve 9
A Nova Vulgata ennél a könyvnél nem Szent Jeromos fordítását dolgozza át, mint máshol: helyette egy régebbi latin fordítást közöl, így ugyanaz a fejezet- és versszám mást jelöl benne, mint a Vulgata Clementinában.
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Judit segitséget kér az Istentől.
1 Kik eltávozván, Judit beméne imádkozó helyére, és szőrruhába öltözvén, hamut tőn fejére, és leborulván az Úr előtt, kiálta az Úrhoz, mondván: 2 Uram, atyámnak, Simeonnak Istene! ki fegyvert adtál neki az idegenek büntetésére, kik fertelmökkel megszeplősítették és megmezítelenítették a szűz ágyékát gyalázatra; 3 és azok feleségeit ragadományra adtad, és azok leányait fogságra, és minden zsákmányaikat elosztásra a te szolgáidnak, kik buzgólkodtak melletted: légy segítségűl nekem, özvegynek, kérlek téged, én Uram Istenem! 4 Mert te cselekedted az előbbieket, és azok után meg másokat gondoltál; és az lett, a mit te akartál. 5 Mert minden utaid készek, és itéleteidet a te gondviselésedbe helyezted. 6 Tekints most az asszíriusok táborára, mint az egyiptomiak táborára méltóztattál akkor tekinteni, mikor a te szolgáid után fegyverrel futottak, bízván a szekerekben és lovasságukban, és a hadakozók sokaságában. 7 De te az ő táborukra tekintettél, és a sötétség elfárasztotta őket. 8 Lábaikat a mélység megfogta, és a vizek elborították őket. 9 Úgy járjanak, Uram, ezek is, kik az ő sokaságukban bíznak, s szekereikben és dárdáikban, pajzsaikban és nyilaikban és lándzsáikban dicsekszenek, 10 és nem tudják, hogy te vagy a mi Istenünk, ki megrontod a hadakat eleitől fogva, és Úr a te neved. 11 Emeld föl karodat, mint eleinte, és rontsd meg erejöket a te erőd által; essék el erejök a te haragodban, kik azt fogadják, hogy szentélyedet megfertőztetik, és a te neved hajlékát megszeplősítik, és lehányják fegyverökkel a te oltárod szarvát. 12 Cselekedd meg, Uram! hogy tulajdon fegyverével vágassék le az ő kevélysége, 13 fogassék meg az ő szemei tőrével énrajtam, és verd meg őt ajkaim kedvessége által. 14 Adj bátorságot szívembe, hogy megutáljam őt; és erőt, hogy meggyőzzem őt. 15 Mert az a te neved emléke lesz, ha egy asszony keze ejti el. 16 Mert nem a sokaságban van a te erőd, Uram! sem a lovak erejében a te akaratod, s a kevélyek sem tetszettek neked eleitől fogva: hanem az alázatosak és szelidek könyörgése tetszett neked mindenkoron. 17 Egek Istene! vizek teremtője és minden teremtmények Ura! hallgass meg engem, szegény könyörgőt, ki irgalmadban bízom. 18 Emlékezzél meg, Uram, szövetségedről, és adj igét az én számba, és szívemben a szándékot erősítsd meg, hogy a te házad neked szentelve megmaradjon, 19 és minden nép ismerje meg, hogy te vagy az Isten, és nincs más tekivűled.