Gustave Doré (1832-1883), La Grande Bible de Tours (Alfred Mame et fils, Tours, 1866)
The Doré Bible Illustrations (Dover Publications, 1974) — A beolvasásokat rendelkezésre bocsátotta: Rev. Felix Just, S.J.
ALEPH.
1Miképen ül magában a város, mely néppel volt tele; özvegygyé lett a népek asszonya; a tartományok fejedelme adófizetővé lett.
BETH.
2 Sirván sír éjjel, és könyei folynak orczáin; nincs, a ki vigasztalja őt minden szerelmesei közől, minden barátai megvetik őt, és ellenségeivé lettek.
GHIMEL.
3 Elköltözik Júda a nyomorgatás és szolgálat sokasága miatt; a pogányok között lakik, és nem talál nyugodalmat; üldözői mind megragadják őt szorongásában.
DALETH.
4 Sion utai szomorkodnak, azért hogy nincsenek, kik az ünnepre jőjenek; kapui mind lerontattak, papjai sírnak, szűzei epekednek, s önmaga elnyomatott a keserűségtől.
HE.
5 Ellenségei az ő fejévé lettek, gyűlölői meggazdagodtak; mert az Úr szólott ellene az ő gonoszságának sokasága miatt; kisdedei fogságra vitettek a nyomorgató szine előtt.
VAU.
6 Oda van Sion leányának minden ékessége; fejedelmei olyanokká lettek, mint a legelőt nem találó kosok, és erőtlenűl mennek a kergető színe előtt.
ZAIN.
7 Megemlékezik Jerusalem az ő nyomorúsága napjairól, és minden elveszett kivánatos dolgairól, melyekben volt a régi időktől, midőn népe az ellenség kezébe esett, és nincsen segítője, látják őt az ellenségek és kinevetik szombatait.
HETH.
8 Vétkezve vétkezett Jerusalem, azért lett bujdosóvá; mindnyájan, kik dicsőitették őt, megvetik, mert látják gyalázatát; ő pedig nyögve hátra fordúl.
TETH.
9 Lábain az ő undoksága, és nem emlékezett meg végéről; fölötte le van veretve, nem lévén vigasztalója. „Lásd, Uram, az én nyomorúságomat, mert fölemelkedett az ellenség.“
JOD.
10 Az ellenség kinyujtotta kezét mindenére, mi kivánatos volt; mert látja a pogányokat bemenni az ő szentélyébe, kik felől megparancsoltad vala, hogy be ne menjenek a te gyűlekezetedbe.
KAF.
11 Minden népe fohászkodik és kenyeret keres; minden drágaságaikat odaadják eledelért, hogy megéledjenek. „Lásd, Uram, és nézd, mily alávaló lettem.“
LAMED.
12 Oh ti mindnyájan, kik átmentek az úton, figyelmezzetek és lássátok, ha vagyon-e fájdalom, mint az én fájdalmam; mert megszedett engem, a mint mondotta az Úr, az ő elbúsúlt haragja napján.
MEM.
13 A magasból tüzet bocsátott csontaimba, és megfenyített engem; hállót vetett lábaimnak, és hátra térített; elhagyottá tett engem, s egész nap bánattal emésztett.
NUN.
14 Mindig nyom engem az én gonoszságaim igája; az ő keze fűzte egybe azokat, és nyakamra tette; elgyengűlt az én erőm; oly kézbe adott engem az Úr, melyből fel nem kelhetek.
SAMECH.
15 Elvette az Úr minden hatalmasaimat közőlem; ünnepet hirdetett ellenem, hogy öszszetiporja választottaimat, sajtót taposott az Úr Júda szűz leánya fölött.
AIN.
16 Azért sírok én, és megáradnak szemeim, mert távol van tőlem a vigasztaló, ki lelkemet éleszsze; az én fiaim elvesztek, mert előtte van az ellenség.
PHE.
17 Sion kiterjeszti kezeit, de nincs a ki vigasztalja őt; az Úr Jákob ellen küldötte köröskörűl az ő ellenségeit; olyanná lett közöttök Jerusalem, mint a havifolyással megfertőztetett.
SADE.
18 Igazságos az Úr, mert én ingerlettem őt haragra; Halljátok, kérlek, minden népek! és lássátok fájdalmamat; az én szüzeim és ifjaim fogságba mentek.
KOPH.
19 Híttam barátimat, de ők is megcsaltak engem; az én papjaim és véneim a városban elepednek, mert eledelt keresnek magoknak, hogy megéledjenek.
RES.
20 Lásd, Uram! mennyire szorongattatom; belső részem felháborodik, szivem megfordúl bennem; mert tele vagyok keserűséggel; ott kinn fegyver öl meg, és otthon hasonló halál vagyon.
SIN.
21 Hallják, hogy fohászkodom, de nincs, ki engem vigasztaljon; ellenségeim mindnyájan hallják nyomorúságomat, és örvendenek, hogy te cselekedted; de elhozod majd a vigasztalás napját, és ők hasonlók lesznek hozzám.
THAU.
22 Jusson eléd minden ő gonoszságuk; és szedd meg őket, a mint megszedtél engem minden gonoszságomért; mert sok az én fohászkodásom, és szívem szomorú.