Mózes III. könyve. Leviticus 22

1 Szóla még az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Áronnak és fiainak: hogy tartóztassák meg magokat azoktól, miket Izrael fiai nekem szentelnek, és meg ne fertőztessék a nekem szenteltek nevét, miket ők bemutatnak. Én vagyok az Úr. 3 Mondd meg nekik és utódaiknak: A mely ember nemzetségtekből, tisztátalan lévén, azokhoz járúl, a mik megszenteltettek, s miket Izrael fiai az Úrnak bemutattak: elvesz az Úr előtt. Én vagyok az Úr. 4 Az Áron ivadékából való ember, ha poklos vagy magfolyást szenved, ne egyék azokból, miket nekem szenteltek, míg meg nem gyógyúl. A ki halott miatt megfertőzöttet illet, és a kitől, mint közösűléskor, magva elfoly, 5 és a ki csúszómászót illet, és akármi tisztátalant, melynek illetése megfertőztet, 6 tisztátalan legyen estig, és ne egyék azokból, miket megszenteltek; de ha testét megmossa vizzel, 7 és a nap elnyugszik, akkor megtisztúlván, egyék a szenteltekből, mert az ő eledele. 8 Elhullott és vadtól megfogott állatot ne egyenek, se azokkal meg ne fertőztessenek. Én vagyok az Úr. 9 Tartsák meg parancsaimat, hogy bűn alá ne essenek, és meg ne haljanak a szentélyben, midőn azt megfertőztetik. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket. 10 Semmi idegen ne egyék a szenteltekből, a pap zsellére és bérese ne egyék azokból; 11 de kit a pap veszen, és a ki házánál született szolga, ezek egyenek azokból. 12 Ha a pap leánya valakihez a népből megy férjhez, a szenteltekből és az első zsengékből ne egyék. 13 Ha pedig özvegy vagy megvetett lesz, és magzatok nélkül tér vissza atyja házához, mint leánykorában szokott vala, tápláltassék atyja eledeleivel. Egy idegennek se legyen hatalma abból enni. 14 A ki tudatlanságból eszik a szenteltekből, tegyen ötödrészt ahhoz, mit megevett, és adja a papnak a szentélybe. 15 És meg ne fertőztessék Izrael fiainak szentelteit, miket az Úrnak bemutatnak, 16 nehogy vétkök gonoszságát hordozzák, midőn a szenteltekből esznek. Én vagyok az Úr, ki megszentelem őket. 17 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 18 Szólj Áronnak és fiainak és Izrael minden fiának, és mondd nekik: Az Izrael házából és a nálatok lakó jövevények közől való ember, ki bemutatja áldozatát, vagy fogadását teljesítvén, vagy szabad akaratából áldozván, mindaz, mit az Úrnak égő áldozatúl visz, 19 hogy általatok bemutattassék, hiba nélküli him legyen a tulkok- és juhok- és kecskékből. 20 Ha hibája van, ne áldozzátok föl, kedves sem lenne. 21 A mely ember békeáldozatot mutat be az Úrnak, akár fogadását teljesítvén, akár szabad akaratából áldozván, mind a tulkok, mind a juhok közől hiba nélkülit mutasson be, hogy kedves legyen; semmi hiba ne legyen abban. 22 Ha vak, ha béna, ha sebhelyes, ha fekélyes, vagy rühes, vagy sömörös leend, ne mutassátok be az Úrnak azokat, se ne égessetek azokból az Úr oltárán. 23 A füle- és farka-vágott tulkot és juhot önkéntvaló áldozatúl bemutathatod; de fogadást azzal nem teljesíthetsz. 24 Semminemű állatot, melynek megfakasztott vagy összezúzott, megszakadt vagy kimetszett heréje vagyon, az Úrnak be ne mutassatok, és földeteken ilyet ne cselekedjetek. 25 Az idegen kezéből ne mutassatok be kenyereket Isteneteknek, vagy egyebet, a mit adni akarna; mert mindene romlott és hibás; el ne vegyétek azt. 26 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 27 A marha, juh és kecske miután ellettek, hét napig legyenek anyjok tőgyén; nyolczadnap pedig és azután az Úrnak bemutathatók. 28 Se tehén, se juh föl ne áldoztassék egy napon fajzatával. 29 Midőn hálaáldozatot mutattok be az Úrnak, hogy engesztelhető lehessen, 30 azon nap egyétek meg azt, ne maradjon semmi reggelig másnapra. Én vagyok az Úr. 31 Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjétek meg azokat. Én vagyok az Úr. 32 Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izrael fiai között. Én vagyok az Úr, ki megszentellek titeket, 33 és kihoztalak Egyiptom földéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az Úr.