Mózes III. könyve. Leviticus 25

1 És szóla az Úr Mózesnek Sinai hegyén, mondván: 2 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a földre, melyet én nektek adok, ünnepeld meg az Úr szombatát. 3 Hat esztendeig vesd be földedet, és hat esztendeig messd meg szőlődet, és szedd annak termését, 4 a hetedik esztendőben pedig a földnek, az Úr nyugalmának szombata legyen; a földet be ne vesd, és a szőlőt meg ne messd. 5 A mit a föld magától terem, le ne arasd; és zsengéidnek szőlőjét le ne szedd, mint szüretkor; mert az a föld nyugalmának esztendeje; 6 de még is legyen élelmetekre, magadnak és szolgádnak, szolgálódnak és béresednek és a jövevényeknek, kik nálad tartózkodnak; 7 marháid és barmaid eledelére legyen mind, a mi terem. 8 Számlálj azonfölül magadnak hét év-hetet, azaz hétszer hét esztendőt, melyek mindössze negyvenkilencz esztendőt tesznek. 9 És a hetedik hónapban, a hó tizedik napján szólaltasd a harsonát a kegyelem idején egész országtokban. 10 És szenteld meg az ötvenedik esztendőt, és nevezd földed minden lakója szabadúlásának; mert az örvendetes év az. Ekkor minden ember jusson birtokához, és kiki térjen vissza előbbi családjához; 11 mert ez az örvendetes év, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és ne arassátok le a mi magától terem a földön, és a szőlő zsengéit meg ne szedjétek 12 az örvendetes esztendő megszentelése miatt, hanem azt egyétek, a mit találtok. 13 Az örvendetes esztendőben mindenki jusson birtokához. 14 Mikor eladsz valamit polgártársadnak, vagy valamit veszesz tőle, ne szomorítsd meg atyádfiát, hanem az örvendetes esztendők száma szerint vedd meg tőle, 15 és a termésnek ily számlálása szerint adja el neked. 16 A mennyivel több esztendő marad az örvendetes év után, annyival növekedjék ára is; és a mennyivel kevesebb időt számlálsz, annyival olcsóbb leszen a vétel is. Mert a termés idejét adja el neked. 17 Ne nyomorgassátok a nemzetségtekből valókat, hanem kiki félje Istenét, mert én vagyok a ti Uratok Istenetek. 18 Cselekedjétek meg parancsaimat, és itéleteimet tartsátok meg, és teljesítsétek azokat, hogy a földön minden félelem nélkül lakhassatok, 19 és a föld teremje nektek gyümölcseit, melyekből eleget egyetek, semmi megtámadtatástól nem félvén. 20 Hogyha mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és gabonánkat be nem gyűjtjük? 21 Áldásomat adom nektek a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre teremjen gyümölcsöt; 22 és a nyolczadik esztendőben vessetek, és az ó gabonát egyétek a kilenczedik esztendeig; miglen új terem az ót egyétek. 23 A földet se adjátok el örökösen, mert enyém az, ti pedig csak jövevények és bérlők vagytok nálam. 24 Azért minden birtokföldeteket a visszaváltás föltétele alatt adjátok el. 25 Ha atyádfia elszegényedvén, eladja birtokocskáját, és rokona akarja azt, megválthatja, a mit amaz eladott. 26 Ha pedig rokona nincsen, és ő maga találhat költséget a kiváltásra, 27 számítsák föl a termést az eladás idejétől kezdve; és a mi megmarad, adja a megvevőnek, és igy vegye vissza birtokát. 28 De ha keze nem tehet szert, hogy árát megadja, legyen a vevőé, a mit vett, az örvendetes esztendeig. Mert abban minden eladás visszatér urához és előbbi birtokosához. 29 A ki eladja házát a város kerítésén belűl, szabadságában áll kiváltani esztendő eltelése alatt. 30 Ha ki nem váltja, és az esztendő elforgott, bírja azt a megvevő és maradékai örökké, és ki nem váltathatik, még az örvendetes évben sem. 31 Ha pedig a ház faluban vagyon, melynek nincs kerítése, a földek törvénye szerint adassék el. Ha előbb ki nem váltatik, az örvendetes évben urára jusson vissza. 32 A leviták házai, melyek városokban vannak, mindenkor kiváltathatnak. 33 Ha ki nem váltatnak, az örvendetes évben uraikra jussanak vissza, mert a házak a leviták városaiban birtok gyanánt vannak Izrael fiai között. 34 A város körül levő mezejöket pedig ne adják el, mert örökös birtok az. 35 Ha atyádfia elszegényedik és tehetetlen, és befogadod őt, mint jövevényt és zarándokot, és veled él, 36 ne végy uzsorát tőle, se többet, mint adtál. Féljed Istenedet, hogy élhessen nálad atyádfia. 37 Pénzedet ne add uzsorára neki, és a gabonát fölösen rajta meg ne vedd. 38 Én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki titeket Egyiptom földéről kihoztalak, hogy nektek adjam Kanaán földét, és a ti Istenetek legyek. 39 Ha szegénységtől kényszeríttetvén atyádfia, magát eladja neked, ne terheld őt rabszolgai munkával, 40 hanem mint béresed és zselléred legyen; az örvendetes esztendeig dolgozzék nálad, 41 és azután szabadon menjen gyermekeivel, és térjen vissza rokonságához, és atyái birtokába, 42 mert szolgáim ők, és én hoztam ki őket Egyiptom földéről. Ne adassanak el rabszolgai módra; 43 ne nyomorgasd őket erőhatalommal, hanem féljed Istenedet. 44 Szolgátok és szolgálótok a körületek való nemzetekből legyen, 45 és a jövevényekből, kik nálatok tartózkodnak, vagy a kik ezektől születnek földeteken, azok legyenek szolgáitok, 46 és örökség törvényével hagyjátok maradéktokra, és örökké birjátok; de rokonaitokat, Izrael fiait, el ne nyomjátok erőhatalommal. 47 Ha meggazdagodik nálatok a jövevény és idegen, és atyádfia elszegényűlvén, eladja magát neki, vagy akárkinek az ő nemzetségéből, 48 az eladás után megváltható. A ki atyafiai közől akarja, váltsa meg őt, 49 atyja testvére és atyja testvérének fia, rokona és sógora. Ha pedig magától is telik, váltsa meg magát; 50 csakhogy vegye számba az esztendőket azon időtől, midőn magát eladta volt, az örvendetes évig; és a pénz, melyen eladatott, az esztendők száma szerint, mint napszámbér, számíttassék föl. 51 Ha több esztendő van hátra az örvendetes évig, a szerint adja meg a váltságot is; 52 ha kevés, vessen számot vele az esztendők száma szerint, és a vevőnek fizesse meg, a mi még hátra van az esztendőkből, 53 melyekben azelőtt szolgált, azok bérét oda számítván; ne nyomorgassa őt erőszakkal színed előtt. 54 Hogyha ekképen ki nem váltathatik, az örvendetes esztendőben menjen szabadon gyermekeivel; 55 mert ők szolgáim, Izrael fiai, kiket kihoztam Egyiptom földéről.