Mózes III. könyve. Leviticus 4

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izrael fiainak: A mely lélek tudatlanságból vétkezik, és az Úr valamely parancsa ellen valamit tesz, a mit megtiltott cselekedni: 3 ha fölkent pap az, ki vétkezik, a népet is vétekbe ejtvén, bűneért egy, hiba nélküli borjút mutasson be az Úrnak; 4 és vigye azt a bizonyság hajlékának ajtajához az Úr elé, és tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt az Úrnak; 5 és merítsen a borjú véréből, bevivén azt a bizonyság hajlékába, 6 és bemártván ujját a vérbe, hintsen azzal hétszer az Úr előtt a szentély függönyének ellenébe. 7 És azon vérből kenjen az Úr előtt kedves illatú füstölés oltárának szarvaira, mely a bizonyság hajlékában vagyon. A megmaradt vért pedig öntse mind az égőáldozat oltárának talapjára a hajlék bejárásánál. 8 És a bűnért vegye el a borjú kövérét, mind azt, mi az éltető részeket befödi, mind a mi belűl vagyon; 9 a két vesét a hálóval, mely azokon vagyon véknyánál, és a máj kövérségét a vesékkel; 10 a mint elvétetik a békeáldozat borjából; és azokat égesse meg az égőáldozat oltárán. 11 Bőrét pedig és minden húsát, fejével és lábaival, beleivel és ganéjával, 12 és egyéb testével együtt, vigye ki a táboron kivüli tiszta helyre, hová a hamut szokták tölteni; és gyujtsa meg azokat a rakásfán, és a kitöltött hamu helyén égettessenek meg. 13 Hogyha Izrael egész közönsége észrevétlenűl és tudatlanságból cselekszik olyat, mi az Úr parancsa ellen vagyon, 14 és azután megérti bűnét: bűneért egy borjút mutasson be, és vigye azt a hajlék ajtajához. 15 És a nép vénei tegyék annak fejére kezeiket az Úr előtt. És a borjút megölvén az Úr színe előtt, 16 a fölkent pap vigyen annak véréből a bizonyság hajlékába, 17 és bemártván ujját, hintsen hétszer a függöny ellenébe; 18 és kenjen azon vérből az oltár szarvaira, mely az Úr előtt vagyon a bizonyság hajlékában; a maradék-vért pedig öntse az égő áldozatok oltárának talapjához, mely a bizonyság hajlékának ajtajánál vagyon. 19 És annak minden kövérét vegye és égesse meg az oltáron; 20 úgy cselekedvén ezen borjúval is, mint az előbbivel cselekedett vala; és könyörögvén érettök a pap, megkegyelmez nekik az Úr. 21 Magát pedig a borjút vigye a táboron kivűl, és égesse meg, mint az előbbi borjút; mert ez a sokaság bűneért való. 22 Ha a fejedelem vétkezendik, és tudatlanságból cselekszik valamit azok közől, mik az Úr törvénye által tiltatnak, 23 és azután megérti vétkét: mutasson be az Úrnak áldozatúl egy, hiba nélküli kecskebakot. 24 És tegye kezét annak fejére; és mikor azt megöli azon helyen, hol az égőáldozatra valót szokták megölni az Úr előtt, minthogy bűnért való: 25 a pap mártsa be ujját a bűnért való áldozat vérébe, illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, és a többit annak talapjára öntvén; 26 a kövérséget pedig égesse meg fölötte, mint a békeáldozatoknál szokott lenni; és a pap könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki. 27 Hogyha a föld népe közől valamely lélek tudatlanságból bűnbe esik, valamit cselekedvén azokból, mik az Úr törvénye által tiltatnak, és vétkezik, 28 és bűnét elismeri: egy, hiba nélküli kecskét mutasson be; 29 és tegye kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg azt az égőáldozat helyén; 30 és a vérből vegyen a pap ujjával, és illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, a többit öntse annak talapjára. 31 Elvévén pedig minden kövérséget, a mint el szokott vétetni a békeáldozatokból, az oltáron égesse meg az Úrnak gyönyörűséges illatúl; és könyörögjön érette, és megbocsáttatik neki. 32 Ha pedig apró barmok közől viszen áldozatot a bűnért, tudniillik egy, hiba nélküli juhot, 33 tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt azon helyen, hol az égőáldozatokra való állatokat szokták megölni; 34 és a pap vegyen ujjával annak véréből, és illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, a többit öntse annak talapjára; 35 elvévén minden kövérséget is, a mint el szokták venni a kosnak kövérségét, mely békeáldozatra megöletik, az oltáron égesse meg az Úrnak jóillatúl; és könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.