Mózes III. könyve. Leviticus 5

1 Ha valamely lélek vétkezik, és az esküvő szavát hallja, és bizonyság leend, hogy vagy maga látta, vagy bizonynyal tudja: ha meg nem jelenti, vétkét viselje. 2 A mely lélek valami tisztátalant illetend, vagy a mit a vad megölt, vagy magától meghalt, vagy akármely egyéb csúszómászó állatot, és elfelejti tisztátalanságát: bűnös lett és vétkezett. 3 És ha illetendi az embernek valamely tisztátalanságát, mely szerint az ember megfertőződni szokott, és elfelejti, de azután megérti, vétkessé lett. 4 A mely lélek esküszik, és mondja ajakival, hogy valami gonoszt vagy jót fog cselekedni, és azt esküvéssel és szóval megerősíti, és elfelejti, de azután megérti vétkét: 5 tartson a vétekért bűnbánatot, 6 és mutasson be a nyájból egy jerkebárányt vagy kecskét, és a pap imádkozzék érette és a vétekért. 7 Ha pedig nem vihet barmot, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat az Úrnak, egyiket a bűnért, másikat égőáldozatúl; 8 és adja azokat a papnak; ki az elsőt a bűnért áldozván, tekerje hátra fejét szárnyaihoz úgy, hogy a nyakán függjön, de egészen le ne szakadjon. 9 És hintse meg annak vérével az oltár oldalát. A mi pedig megmarad, csurgassa annak alapjához, mert a bűnért vagyon. 10 A másikat pedig égesse meg égőáldozatúl, szokás szerint, és a pap könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki. 11 Hogyha két gerliczét vagy két galambfiat sem vihet, vigyen áldozatúl bűneért egy tizedrész éfi lisztlángot. Ne tegyen abba olajat, tömjént se tegyen rá, mert a bűnért vagyon. 12 És adja azt a papnak, ki tele marokkal vévén abból, égesse meg az oltáron annak emlékezetére, ki bemutatta; 13 könyörögvén érette, és megengesztelvén őt; a többi rész pedig övé legyen ajándékúl. 14 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 15 A mely lélek áthágván a szertartásokat, tudatlanságból azokban vétkezik, mik az Úrnak szenteltettek: vigyen áldozatúl bűneért a nyájból egy, hiba nélküli kost, melyet két sikluson vehetni a szentély mértéke szerint; 16 és a mi kárt tett, térítse meg, és ötödrészt tegyen hozzá, a papnak adván, ki könyörögjön érette, föláldozván a kost, és megbocsáttatik neki. 17 A mely lélek tudatlanságból vétkezik, és valamit cselekszik azokból, mik az Úr törvénye által tiltatnak, és bűnös lévén, megérti vétkességét: 18 vigyen a nyájból egy, hiba nélküli kost a bűn mértéke és becsűje szerint a paphoz; ki imádkozzék érette, mivelhogy tudatlanságból cselekedte; és megbocsáttatik neki, 19 mert tudatlanságból vétkezett az Úr ellen. 20 Szóla az Úr Mózesnek, mondván: 21 A mely lélek vétkezik, és megvetvén az Urat, eltagadja felebarátjának nála letett vagyonát, mely az ő hűségére bízatott, vagy erővel zsarol ki valamit, vagy patvarkodik, 22 vagy ha az elveszett jószágot megtalálja, és eltagadván, azonfelül hamisan megesküszik; és akármi egyebet cselekszik, miben az emberek vétkezni szoktak: 23 ha rábizonyodik a vétek, adjon vissza 24 egészen mindent, a mit csalárdsággal akart nyerni, és azonfelűl ötödrészt urának, kinek kárt tett vala. 25 Bűneért pedig mutasson be egy, hiba nélküli kost a nyájból, és adja azt a papnak a bűn becsűje és mértéke szerint; 26 ki könyörögjön érette az Úr előtt, és megbocsáttatik neki mind, a mit cselekedvén, vétkezett.