Mózes III. könyve. Leviticus 7

1 Ez a vétekért való áldozat törvénye, mely szentséges; 2 azért a hol megöletik az égőáldozat, ölessék meg a bűnért való áldozat is, annak vére az oltár körűl öntessék. 3 Áldozzák abból a farkat és kövéret, mely az éltető részeket befödi; 4 a két vesét és a kövérséget, mely véknyánál vagyon, és a máj hálóját a vesékkel. 5 És a pap égesse meg azokat az oltáron; ez az Úr égőáldozata a bűnért. 6 Minden férfiú a papi nemből egyék a szent helyen azon húsból; mert szentséges az. 7 Valamint a bűnért való áldozat, úgy mutattatik be a vétekért is; mind a két áldozatnak törvénye egy; a papé legyen, ki azt bemutatja. 8 A mely pap bemutatja az égőáldozatra való állatot, azé legyen bőre. 9 És minden lisztlángból való eledeláldozat, melyet kemenczében sütnek, és a mi róstélyon vagy serpenyőben készíttetik, azon papé legyen, ki azt bemutatja; 10 akár olajjal vegyített, akár száraz legyen, Áron minden fiának egyenlő mértékkel osztassék. 11 Ez törvénye a békeáldozatnak, mely az Úrnak bemutattatik. 12 Ha hálaadás végett van az áldozat, kovásztalan, olajos kenyeret mutassanak be, és olajjal megkent, kovásztalan pogácsákat, és elkészitett lisztlángot, és olajjal vegyített lepényeket; 13 kovászos kenyereket is a hálaadás áldozatához, mely megöletik békeáldozatúl; 14 azok közől egy, zsenge gyanánt mutattassék be az Úrnak, és legyen a papé, ki az áldozat-állat vérét kiontja; 15 melynek húsát azon nap egyék meg, és semmi se maradjon abból reggelre. 16 Ha fogadásból vagy szabad akaratból viszen valaki áldozatot, hasonlóképen azon nap egyék meg; de ha valami holnapra marad is, szabad megenni; 17 a mi pedig harmadnapra marad, tűz emészsze meg. 18 Ha valaki a békeáldozat húsából harmadnapon eszik, áldozata érvénytelen, és nem használ a bemutatónak; sőt inkább a mely lélek magát efféle eledellel megfertőzteti, a törvényszegés bűnébe esik. 19 A húst, mely valami tisztátalant érint, meg ne egyék, hanem égessék meg tűzzel; a ki tiszta, ehetik abból. 20 A mely lélek, tisztátalan lévén, eszik a békeáldozat húsából, mely az Úrnak áldoztatott, elvesz az ő népe közől. 21 És a ki illeti az embernek, vagy baromnak, vagy akárminek tisztátalanságát, mely megfertőztethet, és eszik afféle húsból, elvesz az ő népe közől. 22 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 23 Szólj Izrael fiainak: A juh és tulok és kecske háját meg ne egyétek. 24 Az elhullott marhának és a vadtól megfogott állatnak kövérsége legyen nektek különféle használatra. 25 Ha ki megeszi a hájat, melyet az Úrnak kell bemutatni megégetésre, elvesz az ő népe közől. 26 Hasonlóképen semmi állat vérét étekbe ne vegyétek, se madarakból, se barmokból. 27 Minden lélek, mely vért eszik, elvesz az ő népe közől. 28 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 29 Szólj Izrael fiainak, mondván: A ki az Úrnak békeáldozatot mutat be, mutasson be együtt más áldozatot is, azaz annak italáldozatát. 30 Tartsa kezében az áldozat kövérét és szegyét, és midőn mind a kettőt az Úrnak bemutatván, megszenteli, adja a papnak; 31 ki az oltáron égesse meg a hájat, szegye pedig legyen Ároné és fiaié. 32 A jobb lapoczka is a békeáldozatokból legyen a papé első ajándékúl. 33 A ki a vért és hájat bemutatja Áron fiai közől, azé legyen a jobb lapoczka is. 34 Mert a fölemelés szegyét, és az elválasztás lapoczkáját elvettem Izrael fiaitól az ő békeáldozataikból, és Áron papnak és fiainak adtam örök törvénynyel, Izrael minden népétől. 35 Ez Áronnak és fiainak fölkenetése az Úr szertartásaiban, a mely napon bemutatta őket Mózes, hogy mint papok szolgáljanak; 36 és a miket parancsolt az Úr nekik adatni Izrael fiaitól örök szertartással nemzedékeikben. 37 Ez az égő- és a bűnért és vétekért való áldozatnak, a fölszentelésnek és békeáldozatoknak törvénye, 38 melyet az Úr rendelt vala Mózesnek a Sinai hegyen, mikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be az Úrnak áldozataikat a Sinai pusztában.