Szt. Lukács evangélioma 1

1 Mivelhogy sokan igyekeztek rendbeszedni a köztünk végbement dolgok elbeszélését, 2 a mint elénk adták, kik kezdettől önmagok látták, és szolgái voltak az ígének: 3 tetszett nekem is, ki elejétől mindennek szorgalmasan végére jártam, neked rendszerint írnom, jó Teofil! 4 hogy megértsed azon igéknek igazságát, melyekre taníttattál. 5 Vala Heródesnek, Judea királyának napjaiban, egy Zakariás nevű pap, Abia osztályából, kinek felesége Áron leányai közől vala, és Erzsébetnek nevezteték. 6 Isten előtt pedig mindketten igazak valának, járván az Úrnak minden parancsaiban és igazságaiban feddhetlenűl. 7 És nem vala nekik fiok, azért, hogy Erzsébet magtalan volt, és mindketten előhaladtak napjaikban. 8 Lőn pedig, mikor a papságnak rende szerint eljárna az ő tisztének dolgában az Isten előtt, 9 a papság szokása szerint rá esvén a sors, hogy jóillatszert gyujtson, beméne az Úr templomába; 10 és az egész népsokaság kivül imádkozik vala a füstölés órájában. 11 Megjelenék pedig neki az Úr angyala, állván a jóillatszer oltárának jobbja felől. 12 És Zakariás, látván ezt, megháborodék, és félelem szállá meg őt. 13 Mondá pedig neki az angyal: Ne félj, Zakariás! mert meghallgattatott könyörgésed; és Erzsébet, a te feleséged, fiat szül neked, és az ő nevét Jánosnak fogod híni. 14 És örömed és vígaságod leszen, és sokan örűlnek majd az ő születésén; 15 mert nagy leszen az Úr előtt, bort és részegítőt, nem iszik, és Szentlélekkel betelik még anyja méhétől. 16 És Izrael fiai közől sokat térít majd Urokhoz, Istenökhöz. 17 És ő Illés lelkével és erejével fog járni előtte hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és a hitetleneket az igazak okosságára; az Úrnak tökéletes népet készítendő. 18 És mondá Zakariás az angyalnak: Honnét tudjam ezt? mert én vén vagyok, és feleségem is előhaladott napjaiban. 19 És felelvén az angyal, mondá neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten színe előtt állok, és hozzád küldettem, hogy neked szóljak, és ezeket öröműl hirdessem. 20 És íme megnémúlsz, és nem fogsz szólhatni az napig, melyben ezek meglesznek, azért, hogy nem hittél igéimnek, melyek beteljesednek annak idején. 21 És a nép várja vala Zakariást, és csodálkozának, hogy késik a templomban. 22 Kimenvén pedig nem szólhata nekik, és megérték, hogy látomása volt a templomban; és ő inte nekik, és némán maradt. 23 És lőn, midőn elteltek az ő tisztének napjai, házába visszaméne. 24 E napok után pedig méhében fogana Erzsébet, az ő felesége, és elrejté magát öt hónapig, mondván: 25 Igy cselekedett velem az Úr ama napokban, melyekben rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között. 26 A hatodik hónapban pedig küldeték Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret, 27 egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária. 28 És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled, áldott vagy te az asszonyok között. 29 Ki mikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén, és gondolkodik vala: minemű köszöntés ez?

30 És mondá az angyal neki: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál az Istennél. 31 Ime méhedben fogansz, és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod. 32 Ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának székét, és országlani fog Jákob házában mindörökké, 33 és az ő országának nem lesz vége. 34 Mondá pedig Mária az angyalnak: Mikép leszen ez, holott férfiat nem ismerek? 35 És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hivatni. 36 És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak hívatik; 37 mert Istennél semmi sem lehetetlen. 38 Mondá pedig Mária: Ime az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal. 39 Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Júda városába. 40 És beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet. 41 És lőn, a mint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, röpöse méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel, 42 és nagy szóval fölkiálta, és mondá: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43 És honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jőjön hozzám? 44 Mert íme a mint köszöntésed szava füleimbe jött, a magzat örvendve röpöse az én méhemben. 45 És boldog vagy, ki hittél; mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól. 46 És mondá Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47 és örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben. 48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; ime mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék. 49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve. 50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, elszélesztette a szivök szándékában kevélykedőket. 52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, és felmagasztalta az alázatosokat. 53 Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátá. 54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról; 55 a mint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre. 56 Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatére házába. 57 Azonban Erzsébet szülésének ideje elérkezék, és fiat szüle. 58 És meghallák szomszédai és rokonai, hogy az Úr kitűntette irgalmát őrajta, és örvendeznek vala neki. 59 És lőn nyolczadnapon, eljövének körűlmetélni a gyermeket, és hívák őt atyja nevén Zakariásnak. 60 És felelvén anyja, mondá: Semmikép sem, hanem Jánosnak fog hivatni. 61 És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék. 62 Intének pedig atyjának, kinek akarja őt neveztetni? 63 És jegyzőtáblát kérvén, íra, mondván: János az ő neve. És csodálkozának mindnyájan. 64 És azonnal megnyílék szája és nyelve, és szóla, áldván az Istent. 65 És félelem szálla minden szomszédaira, s ennek híre Judea egész hegységében kiterjede. 66 És szivökre vevék mindnyájan, kik ezt hallották vala, mondván: Vajjon ki leszen e gyermek? Mert az Úr keze van ővele. 67 És Zakariás, az ő atyja, betelék Szentlélekkel, és jövendöle mondván: 68 Áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. 69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, Dávidnak, az ő szolgájának házában; 70 a mint igért az ő szent prófétái szája által elejétől fogva 71 szabadúlást a mi ellenségeinktől és mindazok kezéből, kik gyülöltek minket; 72 irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, és megemlékezvén az ő szent szövetségéről, 73 az esküről, melylyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, hogy megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadúlván, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte minden napjainkban. 76 És te, gyermek! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni; mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait; 77 hogy az üdvösség tudományát közöld népével, az ő bűneik bocsánatára, 78 a mi Istenünk nagy irgalmassága által, melylyel meglátogatott minket a magasságból támadó; 79 hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség utjára igazgassa. 80 A gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, és a pusztában vala azon napig, midőn megjelenendő vala Izraelnek.