Szt. Lukács evangélioma 10

A hetvenkét tanítvány küldetése. Jaj a bűnben megátalkodott városoknak. A tanítványok visszatérése. Intelem alázatosságra. Példabeszéd az irgalmas szamaritánusról. Jézus Mártánál és Máriánál.

1 Ezek után pedig rendele az Úr más hetvenkettőt is, és elküldé őket kettőnkint az ő szine előtt minden városba és helyre, a hova menendő vala. 2 És mondá nekik: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. 3 Menjetek, ime én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne hordjatok erszényt, se táskát, se sarut, és senkit az úton ne köszöntsetek. 5 A mely házba bementek, először azt mondjátok: Békeség e háznak! 6 És ha ott leszen a békeség fia, rája száll a ti békeségtek; ha pedig nem, visszatér hozzátok. 7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, evén és iván, a mijök vagyon; mert méltó a munkás az ő bérére. Ne járjatok házról házra. 8 És a mely városba mentek, és befogadnak titeket, egyetek, a mi elétek tétetik. 9 És gyógyitsátok meg az ottlevő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelgetett hozzátok az Isten országa. 10 A mely városba pedig bementek, és nem fogadnak be titeket, kimenvén annak utczáira, mondjátok: 11 Még a port is, mely ránk ragadott a ti várostokból, rátok rázzuk le; mindazáltal azt tudjátok meg, hogy elközelgetett az Isten országa. 12 Mondom pedig nektek: hogy Sodomának az napon tűrhetőbb sorsa lesz, mint annak a városnak. 13 Jaj neked, Korozain! jaj neked, Betszaida! mert ha Tírusban és Szídonban történtek volna a csodák, melyek bennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. 14 De Tírusnak és Szídonnak tűrhetőbb is leszen sorsa itéletkor, mint nektek. 15 És te, Kafarnaum! te égig felmagasztalt, a pokolig sülyesztetel. 16 A ki titeket hallgat, engem hallgat; és a ki titeket megvet, engem vet meg; a ki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött. 17 Visszatére pedig a hetvenkettő, örömmel mondván: Uram! még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben. 18 És mondá nekik: Láttam a sátánt mint villámot az égből leesni. 19 Ime hatalmat adok nektek a kigyók és skorpiók megtapodására, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog nektek ártani; 20 Mindazáltal ne azon örűljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek tinektek: hanem örűljetek, hogy a ti neveitek be vannak írva mennyekben. 21 Azon órában Jézus örvendeze a Szentlélekben, és mondá: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura! hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől és okosaktól, és kijelentetted a kisdedeknek. Úgy van, Atyám! mert így tetszett neked. 22 Mindenek átadattak nekem Atyámtól; és senki nem tudja, ki a Fiú, hanem csak az Atya; és ki az Atya, hanem csak a Fiú és a kinek a Fiú ki akarja jelenteni. 23 És tanítványihoz fordulván, mondá: Boldogok a szemek, melyek látják, a miket ti láttok. 24 Mert mondom nektek, hogy sok próféták és királyok akarták látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket hallotok, és nem hallották. 25 És ime egy törvénytudó fölkele, kisértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy bírjam az örök életet? 26 Ő pedig mondá neki: A törvényben mi vagyon írva? mikép olvasod? 27 Amaz felelvén, mondá: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, és minden erődből és minden elmédből; és felebarátodat, mint tennenmagadat. 28 És mondá neki: Igazán feleltél; ezt cselekedjed, és élni fogsz. 29 Amaz pedig magát igazolni akarván, mondá Jézusnak: De ki az én felebarátom? 30 Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember méne Jerusalemből Jerikóba, és rablók közé juta, kik meg is foszták őt, és megsebesítvén, félholtan hagyák őt, és elmenének. 31 Történék pedig, hogy egy pap jött le azon az úton, és látván őt, elméne mellette. 32 Hasonlóképen egy levíta is; midőn azon helyhez ért, és látta őt, elméne mellette.

33 Egy szamaritánus pedig arra utazván, feléje jöve, és látván őt, könyörűletre indúla.

34 És hozzája menvén, beköté sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és föltévén őt barmára, a szállásra vivé és gondját viselé. 35 És másnap két tízest vőn elé, és a gazdának adá, mondván: Viseld gondját ennek, és a mit ezen fölül költesz, mikor visszatérek, megadom neked. 36 E három közől, kiről véled, hogy felebarátja volt annak, ki a tolvajok közé jutott? 37 Amaz pedig mondá: A ki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj, s te is hasonlóképen cselekedjél. 38 Lőn pedig, midőn mentenek, ő is betére egy faluba, és egy Márta nevű asszony befogadá őt házába. 39 S ennek egy Mária nevű nővére vala; ki az Úr lábainál ülvén, hallgatá az ő igéjét. 40 Márta pedig szorgalmatoskodik vala a gyakori szolgálatban, ki megálla és mondá: Uram! nem gondolsz-e vele, hogy nővérem egyedül hagyott engemet szolgálni? mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.

41 És felelvén, mondá neki az Úr: Márta, Márta! szorgalmatos vagy, és sokban törődöl. 42 Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.