Szt. Lukács evangélioma 16

Példabeszéd az igaztalan sáfárról. Két úrnak nem lehet szolgálni. A farizeusok kinevetik Jézus tanítását. A házasság felbonthatlansága. Példabeszéd a dúsgazdagról és a szegény Lázárról.

1 Mondá pedig az ő tanítványinak is: Vala egy gazdag ember, kinek sáfára vala; és ez bevádoltaték nála, mintha eltékozlotta volna az ő javait. 2 És eléhíván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? adj számot sáfárságodról, mert már nem sáfárkodhatol. 3 Mondá pedig a sáfár önmagában: Mit míveljek, hogy ím uram elveszi tőlem a sáfárságot? kapálni nem bírok, koldúlni szégyenlek. 4 Tudom, mit cselekedjem, hogy mikor elmozdíttatom a sáfárságból, befogadjanak engem házaikba. 5 Egybehíván azért urának minden adósait, mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? 6 Az pedig felelé: Száz tonna olajjal. És mondá neki: Vedd elé számtartó-könyvedet, és ülj le hamar, írj ötvenet. 7 Azután kérdé a másikat: Te pedig mennyivel tartozol? Ki felelé: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő leveledet, és írj nyolczvanat. 8 És dicséré az Úr a hamisságnak sáfárát, hogy eszesen cselekedett; mert e világ fiai eszesebbek az ő nemökben a világosság fiainál. 9 Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság mammonájából, hogy mikor megfogyatkoztok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10 A ki csekélyben hív, nagyban is hív; és a ki csekélyben hamis, nagyban is hamis. 11 Ha tehát a hamis mammonában hívek nem voltatok, ki bízza rátok azt, mi valódi? 12 És hogyha a máséban hívek nem voltatok, ki adja meg nektek, a mi tiétek? 13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti; nem szolgálhattok Istennek és a mammonának. 14 Hallák pedig mindezeket a farizeusok, kik fösvények valának, és kineveték őt. 15 És mondá nekik: Ti vagytok, kik magatokat igazaknak tartjátok az emberek előtt, de az Isten ismeri a ti sziveiteket; mert a mi az emberek előtt nagy, utálatosság az Isten előtt. 16 A törvény és próféták Jánosig (tartottak), azóta az Isten országa hirdettetik, és azt mindenki erőszakkal nyeri el. 17 Könnyebb pedig az égnek és földnek elmúlni, mint a törvényből egy pontnak elveszni. 18 A ki elbocsátja feleségét, és mást veszen, paráználkodik; és a ki férjétől elbocsátottat veszen, paráználkodik. 19 Vala egy gazdag ember, bársonyba és bíborba öltözködő, és mindennap fényesen lakmározó.

20 És vala egy Lázár nevű koldús, ki annak ajtaja előtt feküvék, rakva fekélyekkel, 21 s kivánva jóllakni csak a morzsalékokból, melyek a gazdagnak asztaláról hullottak, de senki sem adá neki; még az ebek is eljövének, nyalván az ő fekélyeit. 22 Lőn pedig, hogy meghala a koldús, és az angyalok által Ábrahám kebelébe viteték. Meghala pedig a gazdag is, és pokolban eltemetteték. 23 Fölemelvén pedig szemeit, midőn a kínokban vala, látá Ábrahámot távolról, és Lázárt az ő kebelében; 24 és kiáltván, mondá: Atyám, Ábrahám! könyörűlj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártván újjahegyét, enyhítse meg az én nyelvemet; mert gyötörtetem e lángban. 25 És mondá neki Ábrahám: Fiam! jusson eszedbe, hogy elvetted a jókat életedben, és Lázár hasonlóképen a roszakat; most pedig ez vígasztaltatik, és te gyötörtetel. 26 És mindezek felett közöttünk és közöttetek nagy köz vagyon, hogy azok, kik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, sem onnan ide át ne jöhessenek. 27 És mondá: Kérlek tehát, atyám! küldd el őt atyám házába; 28 mert öt atyámfia van, tegyen azoknak bizonyságot, hogy ne jussanak ők is e kínok helyére. 29 És mondá neki Ábrahám: Van Mózesök és vannak prófétáik, hallgassák azokat. 30 Amaz pedig mondá: Nem úgy, atyám, Ábrahám! hanem ha valaki a holtak közől hozzájok menend, bűnbánatot tartanak. 31 Mondá pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, ha valaki a halottak közől feltámad sem hisznek.