Szt. Lukács evangélioma 17

A botránkoztatásról, az engesztelődésről, a hit erejéről. Mi haszontalan szolgák vagyunk. A tíz poklos meggyógyíttatik. Mennyeknek országa bennünk vagyon. Az Úr ismét eljövend.

És mondá az ő tanítványinak: Lehetetlen, hogy botrányok ne jőjenek; de jaj annak, ki által jőnek! Jobb neki, ha malomkő köttetik nyakára, és a tengerbe vettetik, mintsem megbotránkoztasson egyet e kisdedek közől. Vigyázzatok magatokra. Ha vétkezik ellened atyádfia, dorgáld meg őt; és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha napjában hétszer vétkezik ellened, és napjában hétszer tér hozzád, mondván: Bánom! bocsáss meg neki. És az apostolok mondák az Úrnak: Öregbítsd bennünk a hitet. Mondá pedig az Úr: Ha annyi hitetek leend, mint a mustármag, mondjátok ím e szederfának: Szakadj ki gyökerestül, és ültettessél át a tengerbe; és engedni fog nektek. Kicsoda pedig az közőletek, ki szántó vagy legeltető szolgájának, a mint ez visszatér a mezőről, azt mondja: Tüstént jer, telepedjél le. Nem inkább azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és övezd fel magadat, szolgálj nekem, míg eszem és iszom; azután te is egyél és igyál? Vajjon megköszöni-e annak a szolgának, hogy megcselekedte, a miket neki parancsolt vala? Nem vélem. Úgy ti is, mikor mindent megtesztek, a mi parancsolva van nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, a mit meg kellett cselekednünk, azt cselekedtük. És lőn, mikor Jerusalem felé tartott, átméne Szamarián és Galileán. És mikor bement egy faluba, eléje tíz poklos férfiú jöve, kik távol megállának. És fölemelék szavokat mondván: Jézus, mester! könyörűlj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, mikor mentek, megtisztúlának. Egy pedig közőlük, látván, hogy megtisztúlt, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent, és arczraborúla az ő lábai előtt, hálát adván; és ez szamaritánus vala. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tízen tisztúltak meg? és kilencze hol vagyon? Nem találtatott, ki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez idegen nemzetbeli. És mondá neki: Kelj föl, menj el; mert a te hited megszabadított téged. Kérdeztetvén pedig a farizeusoktól: Mikor jő el az Isten országa? felelvén, mondá nekik: Nem jő el az Isten országa szembetünőképen; s nem mondják majd: Ime itt, vagy, ime amott; mert ime az Isten országa bennetek vagyon. És mondá tanítványinak: Eljön az idő, mikor kivánjátok látni egy napját az ember fiának, és nem látjátok. És mondják majd nektek: Ime itt, és ime amott! El ne menjetek, se ne kövessétek. Mert valamint a villámlás, feltünvén az égen, az egész ég alatt fénylik, úgy leszen az ember fia is az ő napján. Hanem előbb sokat kell neki szenvedni, és elvettetni e nemzedéktől. És a mint történt Noé napjaiban, úgy leszen az ember fiának napjaiban is. Ettek és ittak, házasodtak és kiházasittattak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába; és eljött a vízözön, és elvesztette mindnyájokat, Hasonlóképen a mint történt Lót napjaiban: Ettek és ittak, vettek és eladtak, ültettek és épitettek; a mely napon pedig kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindnyájokat elvesztette. Igy leszen akkor is, a mely napon az ember fia megjelen. Azon órában ki a háztetőn lesz, és holmije a házban, le ne szálljon elvinni azt; és a ki a mezőn lesz, hasonlóképen vissza ne térjen. Emlékezzetek Lót feleségére. A ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; és a ki elveszti, visszanyeri azt. Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban; egyik fölvétetik, a másik elhagyatik. Két őrlő asszony lesz együtt, egyik fölvétetik, a másik elhagyatik; ketten lesznek a mezőn, egyik fölvétetik, a másik elhagyatik. Felelvén mondák neki: Hol? Uram! Ki mondá nekik: A hol a test vagyon, odagyűlnek a sasok is.

Idézi 65