Szt. Lukács evangélioma 18

Példabeszéd a biróról; a farizeus és a vámos. Jézus a gyermekek barátja. Tanács a tökéletességre. A gazdagok mily nehezen jutnak Isten országába. Azok jutalma, kik mindent elhagynak Krisztusért. Jézus megjövendöli kinszenvedését, egy vakot meggyógyít.

1 Monda pedig példabeszédet is nekik arról, hogy szükség mindenkor imádkozni, és meg nem szűnni; 2 így szólván: Vala egy biró bizonyos városban, ki Istent nem félt, embert nem becsült. 3 Vala pedig egy özvegyasszony is azon városban, és hozzá jöve, mondván: Tégy nekem igazságot ellenségem ellen. 4 És nem akart sok ideig. De azután mondá magában: Noha az Istent nem félem, az embert sem becsülöm: 5 mindazáltal mivel alkalmatlankodik ez özvegyasszony, igazságot teszek neki, nehogy végtére eljövén, szidalmazzon engem. 6 Mondá pedig az Úr: Halljátok, mit mond az igazságtalanság birája. 7 Vajjon tehát az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottainak, kik éjjelnappal kiáltanak hozzája, és késedelmes lesz-e irántok? 8 Mondom nektek: Hamar megmenti őket. Azonban mikor eljön az ember fia, vajjon talál-e hitet a földön? 9 Mondá pedig némelyekhez, kik magokban bíztak, mint igazak, és másokat megvetettek, e példabeszédet. 10 Két ember méne föl a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos.

11 A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten! hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos is. 12 Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, a mit bírok. 13 És a vámos távol állván, szemeit sem akará fölemelni az égre, hanem mellét veré, mondván: Isten! légy irgalmas nekem, bűnösnek. 14 Mondom nektek: ez megigazúlva méne házához, inkább, mint amaz; mert minden a ki magát felmagasztalja, megaláztatik, és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. 15 Hozának pedig eléje kis gyermekeket is, hogy azokat illesse. Mit látván a tanítványok, feddék őket. 16 Jézus pedig egybehíván őket, mondá: Hagyjátok hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok őket; mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom nektek, a ki úgy nem fogadja Isten országát, mint a gyermek, be nem megy abba. 18 És kérdé őt egy fejedelem, mondván: Jó mester! mit cselekedjem, hogy az életet bírjam? 19 Jézus pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedűl az Isten. 20 Tudod a parancsokat: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne orozz; hamis tanuságot ne szólj; atyádat és anyádat tiszteljed. 21 Amaz mondá: Ezeket mind megtartottam ifjúságomtól. 22 Mit hallván Jézus, mondá neki: Még egy hijával vagy: add el mind, a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jőj, kövess engem. 23 Amaz hallván ezeket, megszomorodék, mert igen gazdag vala. 24 Látván pedig Jézus, hogy amaz megszomorodott, mondá: Mely nehezen jutnak Isten országába, kiknek pénzök vagyon! 25 Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába. 26 És mondák, a kik ezt hallották: Ki üdvözűlhet tehát? 27 Mondá nekik: A mik lehetetlenek az embereknél, lehetségesek az Istennél. 28 Ezután Péter így szóla: Ime mi elhagytunk mindent, és téged követtünk. 29 Ő felelé nekik: Bizony mondom nektek, senki sincs, ki elhagyta házát, vagy szülőit, vagy atyjafiait, vagy feleségét, vagy fiait az Isten országáért, 30 hogy sokkal többet ne nyerjen ez időben, és a más világon örök életet. 31 Magához vevé pedig Jézus a tizenkettőt, és mondá nekik: Ime fölmegyünk Jerusalembe, és beteljesednek mind a mik megirattak a próféták által az ember fiáról. 32 Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik, megostoroztatik és megpökdöstetik; 33 és miután megostorozzák, megölik őt, és harmadnapra föltámad. 34 És ők ezekből mitsem értének, és ez ige el vala rejtve tőlök, és nem érték a mondottakat. 35 Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közelgetett, egy vak ül vala az útfélen kéregetvén. 36 És midőn hallotta az átmenő sereget, kérdezé, micsoda az. 37 Mondák pedig neki, hogy a názáreti Jézus megyen által. 38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörűlj rajtam. 39 És a kik elöl mennek vala, feddék őt, hogy hallgasson. Ő pedig annál inkább kiálta: Dávidnak fia! könyörűlj rajtam. 40 Megállván pedig Jézus, magához parancsolá őt hozatni. És midőn közeledett, kérdé őt, 41 mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Amaz pedig mondá: Uram! hogy lássak. 42 És Jézus mondá neki: Láss; a te hited megszabadított téged. 43 És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, a mint ezt látta, dicséretet monda Istennek.