Szt. Lukács evangélioma 19

Zakeus befogadja Jézust. Példabeszéd a gírákról és a fellázadt alattvalókról. Jézus ünnepélyes bevonulásáról Jerusalembe. Sír a város fölött, és megjövendöli pusztulását. A templomból kiüzi az árusokat és vevőket.

1 És bejövén Jézus, átméne Jerikón. 2 És ime egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala, 3 kivánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatá a seregtől, mert alacsony termetű vala. 4 És előre futván, fölhága egy vad fügefára, hogy lássa őt; mert ott vala átmenendő. 5 És midőn ama helyre jutott, föltekintvén Jézus, látá őt, és mondá neki: Zakeus! sietve szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom. 6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. 7 Mikor ezt mindnyájan látták, zúgolódának mondván: hogy bűnös emberhez tért be. 8 Megállván pedig Zakeus, mondá az Úrnak: Uram! ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit megcsaltam, négyannyit adok vissza. 9 Mondá neki Jézus: Ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia; 10 mert az ember fia azt jött keresni és üdvözíteni, mi elveszett vala. 11 Ezt hallván amazok, példabeszédet is monda, mert közel vala Jerusalemhez, és azt vélék, hogy legottan megjelenik az Isten országa. 12 Mondá tehát: Egy nemes ember messze tartományba méne, hogy az országot átvegye, és visszatérjen. 13 Előhíván pedig az ő tíz szolgáját, tíz gírát ada nekik, így szólván hozzájok: Kereskedjetek, míg megjövök. 14 Polgártársai pedig gyülölik vala őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék. 15 És lőn, hogy átvévén az országot, visszatére; és parancsolá előhivatni a szolgákat, kiknek a pénzt adta vala, hogy megtudja, ki mennyit szerzett. 16 Eljöve tehát az első, mondván: Uram! a te gírád tíz gírát nyert. 17 És mondá neki: Örűlj, jó szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, hatalmad leszen tíz városon. 18 A második is eljöve, mondván: Uram! a te gírád öt gírát nyert. 19 Ennek is mondá: Te is légy öt városon. 20 Ismét más jöve, mondván: Uram! itt van a te gírád, mely nálam el volt téve a kezkenőben; 21 mert féltem tőled, hogy ím kemény ember vagy; elveszed, a mit le nem tettél, és learatod, a mit nem vetettél. 22 Mondá neki: A te szádból itéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, elvévén, a mit le nem tettem, és learatván, a mit nem vetettem; 23 miért nem adtad tehát pénzemet a váltóasztalra, hogy visszajövetemkor kamattal vettem volna meg azt. 24 És az ottálóknak mondá: Vegyétek el tőle a gírát, és adjátok annak, kinek tíz gírája vagyon. 25 És mondák neki: Uram! tíz gírája vagyon. 26 Mondom pedig nektek: hogy mindannak, a kinek vagyon, adatik és bővelkedni fog; attól pedig a kinek nincsen, a mije van is, elvétetik tőle. 27 Amaz ellenségeimet pedig, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem. 28 És ezeket mondván, előre tarta, fölmenvén Jerusalembe. 29 És lőn, mikor közeledett Betfágéhoz és Bethániához ama hegynél, mely olajfák hegyének hivatik, elküldé két tanítványát, 30 mondván: Menjetek a helységbe, mely átellenben vagyon; oda érkezvén, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még soha egy ember sem ült; oldjátok el azt és hozzátok ide. 31 És ha valaki titeket kérdez: Miért oldjátok el? így szóljatok neki, hogy az Úr kivánja ennek szolgálatát. 32 Elmenének tehát, a kik elküldettek vala, s megtalálák az ott álló vemhet, a mint mondotta nekik. 33 Midőn pedig ők eloldák a vemhet, mondák nekik annak urai: Miért oldjátok el a vemhet? 34 Ők pedig felelék: Mert az Úrnak szüksége van rá. 35 És Jézushoz vivék azt. És ruháikat a vehemre hányván, fölülteték Jézust. 36 Midőn pedig ment, leteríték az úton ruháikat. 37 És mikor már közelgetett az olajfák hegyének lejtőjéhez, kezdék mindnyájan a tanítványok seregei örvendezve dicsérni az Istent nagyszóval mindazon csodatételekért, melyeket láttak vala, 38 mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő; békeség mennyben és dicsőség a magasságban! 39 És némely farizeusok a seregből mondák neki: Mester! fedd meg tanítványidat. 40 Kiknek ő felelé: Mondom nektek, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani. 41 És a mint közeledett, látván a várost, síra azon mondván: 42 Vajha megismerted volna te is legalább ezen a te napodon, a mik békeségedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől! 43 Mert rádjőnek a napok, és körűlvesznek ellenségeid árokkal, és körűlfognak és megszorongatnak téged mindenfelől. 44 És földig lerontanak téged és fiaidat, kik benned vannak; és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét. 45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, kik abban árúlnak és vesznek vala,

46 mondván nekik: Irva vagyon: Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek. 47 És tanít vala mindennap a templomban. A papifejedelmek pedig és az irástudók és a nép előkelői el akarák őt veszteni; 48 de nem találhaták ki, mit cselekedjenek vele; mert az egész nép őrajta csügg vala, hallgatván őt.