Szt. Lukács evangélioma 2

Jézus Krisztus születése. Angyal hirdeti ezt a pásztoroknak. Jézus körűlmetéltetése és bemutattatása. Simeon jövendölése, Anna prófétaasszony. Jézus a templomban a tanítók között.

1 Lőn pedig ama napokban, parancs adaték ki Augusztus császártól, hogy írassék össze az egész világ. 2 Ez az első összeírás lőn Cirínustól, Szíria helytartójától. 3 És mennek vala mindenek, hogy bevallják magokat, kiki az ő városába. 4 Fölméne pedig József is Galileából, Názáret városából, Judeába, Dávid városába, mely Betlehemnek hivatik, mivel Dávid házából és nemzetségéből vala, 5 hogy bevallja magát Máriával, neki eljegyzett nehézkes feleségével. 6 Lőn pedig, mikor ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön. 7 És szülé az ő elsőszülött fiát, és betakará őt pólyákba, és a jászolyba fekteté, mert nem vala helyök a szálláson. 8 És pásztorok valának azon tartományban, virasztván, s mint őrök, éjjel vigyázván az ő nyájoknál. 9 És ime az Úr angyala megálla mellettök, és az Isten fényessége körűlragyogá őket, és megfélemlének nagy félelemmel. 10 És mondá nekik az angyal: Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek; 11 mert ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. 12 És ez lesz nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, és jászolyba fektetve. 13 És azonnal mennyei sereg sokasága jöve az angyalhoz, dicsérvén és mondván: 14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség a jóakaratú embereknek! 15 És lőn, a mint elmentek tőlök az angyalok mennybe, a pásztorok szólának egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, melyet az Úr jelentett nekünk.

16 És elmenének sietve, és találák Máriát és Józsefet és a jászolyban fekvő kisdedet. 17 Látván pedig, valónak érték a dolgot, mely nekik e gyermek felől mondatott vala. 18 És mindnyájan, kik hallották, csodálkozának azokon, miket a pásztorok mondottak nekik. 19 Mária pedig magában tartja vala mindez igéket, szivében forgatván. 20 És visszatérének a pásztorok, dicsőitvén és dicsérvén az Istent mindazokért, miket hallottak és láttak, a mint megmondatott vala nekik. 21 És minekutána eltelt a nyolczadnap, hogy körűlmetéltessék a gyermek, hivaték az ő neve Jézusnak, mikép az angyaltól neveztetett, mielőtt méhben fogantatott. 22 És minekutána elérkeztek az ő tisztúlásának napjai, Mózes törvénye szerint, Jerusalembe vivék őt, hogy bemutassák az Úrnak; 23 a mint megíratott az Úr törvényében: Hogy minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék; 24 és hogy áldozatot adjanak a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. 25 És ime egy ember vala Jerusalemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, várván Izrael vigasztalását, és a Szentlélek vala őbenne. 26 És feleletet vőn a Szentlélektől, hogy halált nem lát, mígnem előbb meglátja az Úr Krisztusát. 27 És a Lélek által (indíttatva) a templomba jöve; és mikor a gyermek-Jézust bevitték szülői, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek őérette, 28 karjaira vevé őt, és áldván az Istent, mondá: 29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békeségben; 30 mert látták szemeim a te Üdvözítődet, 31 kit rendeltél minden népek színe elé, 32 világosságúl a pogányok megvilágosítására, és dicsőségűl a te népednek, Izraelnek. 33 És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak. 34 És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, az ő anyjának: Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelűl, melynek ellene mondatik; 35 a te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szivből a gondolatok. 36 És vala egy Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből, ki igen előhaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szűzesége óta, 37 a már nyolczvannégy esztendős özvegy vala; és nem távozék a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván éjjel nappal. 38 És ez ugyanazon órában érkezvén, hálát ada az Úrnak, és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael váltságát. 39 És a mint elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába az ő városukba, Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedik és erősödik vala, telve bölcseséggel, és az Isten malasztja vala őbenne. 41 És szülői esztendőnkint Jerusalembe járnak vala a húsvét ünnepére. 42 És mikor Jézus tizenkét esztendős lett, fölmenének ők is Jerusalembe az ünnepi szokás szerint. 43 És elvégződvén az ünnepnapok, midőn visszatértek, a gyermek-Jézus elmaradt Jerusalemben, és nem vevék észre szülői. 44 Vélvén pedig őt az útitársaságban lenni, menének egy napi utat, és keresék őt a rokonok és ismerősök között. 45 És meg nem találván, visszatérének Jerusalembe, keresvén őt. 46 És lőn, harmadnap múlva megtalálák őt a templomban a tanítók között ülve, a mint hallgatta és kérdezte őket. 47 Álmélkodának pedig mindnyájan, kik őt hallgatták, az ő okosságán és feleletein. 48 És látván őt, csodálkozának. És anyja mondá neki: Fiam! miért cselekedtél így velünk? Ime atyád és én bánkódva kerestünk téged.

49 És mondá nekik: Mi dolog az, hogy engem kerestetek? nem tudtátok-e, hogy a mik az én Atyáméi, azokban kell lennem? 50 De ők nem érték az igét, melyet nekik szólott. 51 És leméne velök, és jöve Názáretbe, és engedelmes vala nekik. Anyja pedig ez igéket mind szivében tartja vala. 52 És Jézus növekedik vala bölcseségben és időben és kedvességben Istennél és embereknél.