Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szt. Lukács evangélioma 20

Jézus védi tekintélyét, keresztelő Jánosra hivatkozván. Példabeszéd a gyilkos szőllőmívesekről és a szegletkőről. Az adópénz felőli kérdés. A halottak feltámadásáról. A Messiás Dávid fia és ura. A farizeusok képmutatása és kevélysége.

És lőn egyik napon, midőn a népet tanította, és az evangéliomot hirdette, egybegyűlének a papifejedelmek és irástudók a vénekkel, és szólának neki, mondván: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? avagy: Ki az, ki neked e hatalmat adta? Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Én is egyet kérdek tőletek. Feleljetek meg nekem. János keresztsége mennyből volt-e, vagy az emberektől? Azok pedig gondolkodnak vala magokban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd: Miért nem hittetek tehát neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől; az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta. Azt felelék tehát, hogy nem tudják, honnét volt. Jézus is mondá nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. Kezdé pedig a népnek mondani e példabeszédet: Szőllőt ültete egy ember, és bérbe adá azt a míveseknek, és ő messze oda volt sok ideig. És annak idején egy szolgát külde a mívesekhez, hogy a szőllő terményéből adjanak neki. Kik megvervén azt, üresen bocsáták el. Más szolgát is külde; amazok pedig azt is megvervén és gyalázattal illetvén, üresen bocsáták el. Még harmadikat is külde, kik azt is megsebesítvén, kiveték. Mondá tehát a szőllő ura: Mit cselekedjem? az én kedves fiamat küldöm el; talán ha őt látják, meg fogják becsülni. Azonban midőn őt meglátták a mívesek, gondolák magokban mondván: Ez az örökös, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség. És kivetvén őt a szőllőből, megölék. Mit fog tehát velök cselekedni a szőllő ura? Eljő, és elveszti azokat a míveseket, és a szőllőt másoknak adja. Hallván ezt, mondák neki: Távol legyen ez. Ő pedig rájok tekintvén, mondá: Micsoda tehát az, mi írva vagyon: A kő, melyet megvetettek az épitők, szeglet fejévé lőn? Mind az, ki ama kőre esik, megsérűl, a kire pedig esik, azt összezúzza. És szándékoznak vala a papifejedelmek és irástudók kezöket rája vetni azon órában, de félének a néptől; mert megértették, hogy rájok mondotta e példabeszédet. És rája vigyázván, leselkedőket küldének, kik magokat igazaknak tettetvén, megfogják őt a beszédben, hogy a hatóság és a helytartó hatalmába ejthessék. És kérdék őt, mondván: Mester! tudjuk, hogy igazán szólasz és tanítasz; hogy személyt nem válogatsz, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy nem? Látván pedig az ő álnokságukat, mondá nekik: Mit kisértetek engem? Mutassatok egy pénzt nekem. Ki képe és fölirása vagyon rajta? Felelvén, mondák neki: A császáré. És mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré, a császárnak, és a mi Istené, az Istennek. És nem köthettek szavába a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, hallgatának. Hozzá járulának pedig némely szadduceusok, kik tagadják a feltámadást, és kérdék őt, mondván: Mózes megírta nekünk: Ha valakinek atyjafia meghal, felesége maradván, és ez magzatok nélkül lévén, amannak atyjafia vegye el ezt feleségűl, és támaszszon magzatot atyjafiának. Vala tehát hét testvér; és az első feleséget vőn, és meghala magzatok nélkül. És a második elvevé ezt, de ő is meghala fiú nélkül. És a harmadik vevé el őt. Hasonlóképen azután mind a heten, de nem hagyván magzatot, meghalának. Mindnyájok után végre az asszony is meghala. Feltámadáskor tehát ki felesége leszen ezek közől? minthogy ő mind a hétnek volt felesége. És mondá nekik Jézus: E világ fiai házasodnak és férjhez adatnak; azok pedig, kik méltók lesznek elnyerni a más világot és a halottakból való feltámadást, sem férjhez nem mennek, sem feleséget nem vesznek; mert többé meg nem halhatnak, mivel hasonlók az angyalokhoz; és Isten fiai, mivel a feltámadás fiai. Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, midőn az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, mert mindnyájan neki élnek. Felelvén pedig némely irástudók, mondák neki: Mester! jól mondád. És többé mitsem merének tőle kérdeni. Azután mondá nekik: Miképen mondják a Krisztust Dávid fiának, holott Dávid önmaga mondja a zsoltárok könyvében: Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem? Dávid tehát őt Urának híja, mimódon fia ő? Az egész nép hallatára pedig mondá tanítványinak: Óvakodjatok az irástudóktól, kik örömest járnak hosszú köntösben, és szeretik a köszöntéseket a piaczon, és az első székeket a zsinagógákban, és az első helyeket a lakomákon. Kik megemésztik az özvegyek házait hosszú imádság színe alatt. Ezek nagyobb kárhozat alá esnek.

Idézi 28