Szt. Lukács evangélioma 22

Jézust halálra keresik. Júdás árulása. Az utolsó vacsora. Az új szövetségi szent áldozat és vendégség szerzése. A ki nagyobb, legyen, mint a kisebb; a ki elöljáró, mint a szolga. Jézus könyörög, hogy Péter hite meg ne fogyatkozzék. Megjövendöli, hogy Péter megtagadja őt. Jézus a kertben imádkozik. Megfogatik és Kaifáshoz hurczoltatik. Péter megtagadja mesterét, de megsiratja bűnét. Jézust bántalmazzák és elitélik.

1 Közelget vala pedig a kovásztalanok ünnepnapja, mely húsvétnek mondatik. 2 És tanakodának a papifejedelmek és irástudók, mikép öljék meg Jézust, mert féltek a köznéptől. 3 Beméne pedig a sátán Júdásba, ki iskariotinak neveztetik, s egy vala a tizenkettő közől. 4 És elmenvén, szóla a papifejedelmekkel és tisztviselőkkel, mimódon adja őt kezeikbe. 5 És megörűlének, és igérék, hogy pénzt adnak neki. 6 És ráálla, és alkalmat keres vala, hogy kézbe adja őt népzaj nélkül. 7 Eljöve pedig a kovásztalanok napja, melyen meg kellett ölni a húsvéti bárányt. 8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nekünk a húsvétet, hogy együnk. 9 Azok pedig kérdék: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10 És mondá nekik: Ime a mint bementek a városba, elétek jő egy korsó vizet vivő ember; kövessétek őt a házba, melybe bemegyen, 11 és mondjátok a ház gazdájának: Azt izeni neked a mester: Hol a szállás, hol a húsvétet tanítványimmal elköltsem? 12 És ő nektek egy nagy termet mutat fölterítve, ott készítsetek. 13 Elmenvén tehát, úgy találák, a mint mondotta vala nekik, és elkészíték a húsvétet. 14 És midőn eljött az óra, letelepedék ő és vele a tizenkét apostol. 15 És mondá nekik: Kivánva kivántam e húsvétet megenni veletek, mielőtt szenvedjek. 16 Mert mondom nektek: hogy ettőlfogva nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában. 17 És vévén a poharat, hálát ada, és mondá: Vegyétek és oszszátok el magatok között. 18 Mert mondom nektek: hogy nem iszom a szőllőtermésből, mígnem eljő az Isten országa. 19 És vévén a kenyeret, hálát ada, és megszegé, és nekik adá, mondván: Ez az én testem, mely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20 Hasonlóképen a kelyhet is, miután vacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely érettetek kiontatik. 21 Azonban íme az engemet elárulónak keze velem van az asztalnál. 22 Az ember fia ugyan, a mint elvégeztetett, elmegyen; de jaj annak az embernek, ki által elárultatik. 23 És ők kezdék kérdezni magok között, ki az, ki ezt cselekedni fogja? 24 Versengés is támada közöttük arról: ki tartassék közőlük nagyobbnak? 25 Ő pedig mondá nekik: A nemzetek királyai uralkodnak rajtok, és a kiknek hatalmok van fölöttük, jótevőknek hivatnak. 26 De ti nem úgy; hanem a ki nagyobb közöttetek, legyen, mint a kisebb; és a ki elöljáró, mint a szolga. 27 Mert ki nagyobb, a ki letelepedik, vagy a ki szolgál? nemde a ki letelepedik? Én pedig közöttetek úgy vagyok, mint a ki szolgál. 28 Mivel pedig ti vagytok, a kik velem megmaradtatok kisérteteimben: 29 én is elrendelem nektek, a mint elrendelte nekem Atyám az országot, 30 hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én országomban, és üljetek a királyiszékeken, itélendők Izrael tizenkét nemzetségét. 31 Mondá tovább az Úr: Simon! Simon! íme a sátán megkivánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; 32 én pedig könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; és te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiait. 33 Ki mondá neki: Uram! kész vagyok veled a tömlöczbe s a halálra is menni. 34 Ő pedig mondá: Mondom neked, Péter! nem szól ma a kakas, mígnem háromszor megtagadod, hogy ismersz engem. És mondá nekik: 35 Mikor erszény, táska és saru nélkül küldöttelek titeket, volt-e valami fogyatkozástok? 36 Azok pedig felelék: Semmi sem volt. Mondá tehát nekik: De most a kinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképen a táskát is; a kinek pedig nincsen, adja el köntösét, és vegyen kardot. 37 Mert mondom nektek, hogy még annak, a mi írva vagyon be kell teljesedni énrajtam: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik felőlem szólnak, véget értek. 38 Azok pedig mondák: Uram! íme itt két kard. Ő pedig mondá nekik: Elég. 39 És kiindúlván, szokása szerint, az olajfák hegyére méne; követék pedig őt a tanítványok is. 40 És midőn azon helyre jutott, mondá nekik: Imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. 41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajitásnyira, és térdre esvén, imádkozik vala, 42 mondván: Atyám! ha akarod, vedd el e pohárt éntőlem; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tied legyen.

43 Megjelenék pedig neki egy angyal mennyből, bátorítván őt. És a halállal tusakodván, hosszabban imádkozik vala. 44 És lőn az ő verejtéke, mint a földre folyó vérnek csöppei. 45 És midőn felkelt az imádkozásból, és tanítványihoz jött, aluva találá őket a szomorúság miatt. 46 És mondá nekik: Mit alusztok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. 47 Míg ő szólott, ime a sereg, és a ki Júdásnak neveztetik vala, egy a tizenkettő közől, előttök méne, és Jézushoz közeledék, hogy megcsókolja őt. 48 Jézus pedig mondá neki: Júdás! csókkal árúlod-e el az ember fiát? 49 Látván pedig azok, kik körűle voltak, a mi történendő vala, szólának neki: Uram! vágjunk-e karddal? 50 És rácsapván egyik közőlük a papifejedelem szolgájára, elvágá annak jobb fülét. 51 Felelvén pedig Jézus, mondá: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá őt. 52 Mondá pedig Jézus a hozzája kijött papifejedelmeknek, a templom tisztviselőinek és véneknek: Mint latorra, úgy jöttetek ki kardokkal és dorongokkal. 53 Midőn naponkint veletek voltam a templomban, nem nyujtottátok ki rám kezeteket; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma. 54 Megfogván pedig őt, a papifejedelem házához vivék; Péter pedig távolról követé. 55 Tüzet gyujtván pedig a tornácz közepén, és azok körűlülvén, Péter közöttük vala. 56 Látván tehát őt egy szolgáló a világnál ülni, és rája tekintvén, mondá: Ez is ővele vala. 57 Ez pedig megtagadá őt, mondván: Asszony! nem ismerem őt. 58 És kevés vártatva másik meglátván őt, mondá: Te is azok közől vagy. Péter pedig mondá: Oh ember! nem vagyok. 59 És mintegy óra múlva ismét más bizonyítá, mondván: Bizonyára ez is vele vala, mert ez is galileai. 60 És mondá Péter: Ember! nem tudom mit mondasz. És azonnal, míg ő beszélt, megszólala a kakas. 61 És megfordúlván az Úr, Péterre tekinte. És megemlékezék Péter az Úr igéjéről, a mint mondotta vala: hogy mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. 62 És kimenvén Péter, keservesen síra. 63 És a férfiak, kik őt tartják vala, csúfolák vervén őt. 64 És befödözék őt, és verék orczáját, és kérdezék őt, mondván: Találd el, ki az, ki téged ütött? 65 És sok egyebet káromolva mondának ellene. 66 És a mint megviradott, egybegyűlének a nép vénei, a papifejedelmek és irástudók, és gyülekezetökbe vivék őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk. 67 És mondá nekik: Ha nektek mondom, nem hisztek nekem. 68 Ha pedig kérdelek is, nem feleltek nekem, el sem bocsátotok. 69 De ezentúl az ember fia az Isten erejének jobbján fog ülni. 70 Erre mindnyájan mondák: Tehát te az Isten fia vagy? Ki felelé: Ti mondjátok, hogy én vagyok. 71 Azok pedig mondák: Minek kivánunk még bizonyságot? mikor mi magunk hallottuk az ő szájából.