Szt. Lukács evangélioma 23

Jézust vádolják Pilátus előtt, kitől Heródeshez hurczoltatik, ismét visszavitetik Pilátushoz. Barabbásnál alább becsülik Jézust a zsidók, és keresztre feszíttetését kivánják. A kalváriahegyre hurczolják Jézust, Jerusalem asszonyai megsiratják őt. Jézus keresztre feszíttetik. A megtérő lator. Jézus Krisztus halála. Arimateai József gondoskodik az Úr testének eltemetéséről.

1 És fölkelvén azok egész sokasága, Pilátushoz vivék őt. 2 Kezdék pedig őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez felforgatja nemzetünket, és megtiltja adót adni a császárnak, és magát Krisztus-királynak mondja. 3 Pilátus pedig kérdezé őt, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvén, mondá: Te mondod. 4 Mondá pedig Pilátus a papifejedelmeknek és a seregnek: Semmi vétséget nem találok ez emberben. 5 De azok erősködének, mondván: Föllázítja a népet, tanítván egész Judeában, elkezdvén Galileától egész eddig. 6 Pilátus pedig hallván Galileát, kérdezé, vajjon galileai ember-e? 7 És a mint megtudta, hogy Heródes birodalmából való, Heródeshez küldé őt, ki maga is Jerusalemben vala ama napokban. 8 Heródes pedig látván Jézust, igen megörűle; mert sok idő óta kivánta vala őt látni, mivel sokat hallott felőle, és reménylette, hogy valami jelt lát majd tőle tétetni. 9 Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit sem felele neki. 10 Ott állának pedig a papifejedelmek és irástudók, szűntelen vádolván őt. 11 Heródes pedig megveté őt hadi népével együtt, és csúfságból fehér ruhába öltöztetvén, visszaküldé Pilátushoz. 12 És jóbarátok lőnek Heródes és Pilátus az napságtól, mert azelőtt egymás ellenségei voltak. 13 Pilátus pedig egybehíván a papifejedelmeket és tisztviselőket és a köznépet, 14 mondá nekik: Elém hoztátok ez embert, mint a nép hitegetőjét; és íme én tielőttetek kikérdezvén őt, semmi vétséget nem találtam ez emberben azokból, mikben őt vádoljátok. 15 De Heródes sem; mert hozzája küldöttelek titeket, és íme semmi halálra méltó nem jött ki rája. 16 Megfenyítvén tehát őt, elbocsátom. 17 Mert el kellett bocsátani nekik az ünnepnapon egyet. 18 Fölkiálta pedig egyetemben az egész népsereg, mondván: Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást. 19 Ki a városban történt valami lázadásért és gyilkosságért vettetett vala tömlöczbe. 20 Pilátus pedig ismét szóla nekik, el akarván bocsátani Jézust. 21 De amazok fölkiáltának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt. 22 Ő pedig harmadszor is mondá nekik: De mi gonoszt cselekedett ez? semmi okot a halálra benne nem találok; megfenyítem tehát őt, és elbocsátom. 23 De azok sürgeték, nagy szóval követelvén, hogy megfeszíttessék; és szavok egyre növekedék. 24 És Pilátus itéletet monda, hogy az ő kérésök meglegyen. 25 Elbocsátá tehát nekik azt, ki gyilkosságért és lázadásért vettetett vala tömlöczbe, a kit kértenek; Jézust pedig az ő akaratjokra hagyá. 26 És a mint kivezették őt, megfogának bizonyos cirenei Simont, ki a majorból jő vala, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye. 27 Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonynyal, kik síránkozának és kesergének rajta.

28 Jézus pedig hozzájok fordúlván, mondá: Jerusalem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon. 29 Mert íme eljőnek a napok, melyekben majd mondják: Boldogok a magtalanok, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak. 30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket! 31 Mert ha a zöldellő fán ezt mívelik, a szárazzal mi fog történni? 32 Vitetik vala pedig más két gonosztevő is ővele, hogy kivégeztessenek. 33 És miután ama helyre jutottak, mely agykoponyáénak hivatik, ott megfeszíték őt, és a latrokat, egyiket jobbja felől, és másikat balkeze felől.

34 Jézus pedig mondá: Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, sorsot vetének. 35 És ottálla a nép, nézvén, és csúfolák őt a fejedelmek azokkal együtt, mondván: Másokat megszabadított, magát szabadítsa meg, ha ez Krisztus, az Istennek választottja. 36 Csúfolák pedig őt a vitézek is, hozzá járulván, és eczetet nyujtván neki, 37 és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat. 38 Vala pedig fölülírás is fölötte, görög és latin és zsidó betűkkel írva: Ez a zsidók királya! 39 Egyik pedig a latrok közől, kik ott függenek vala, káromolá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg tenmagadat és minket is. 40 Felelvén pedig a másik, feddé őt, mondván: Te sem féled az Istent, holott ugyanazon büntetés alatt vagy. 41 És mi ugyan igazságosan, mert cselekedetinkhez méltó dijt veszünk; de ez semmi gonoszt nem cselekedett. 42 És mondá Jézusnak: Uram! emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz. 43 És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban.

44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész földön kilencz óráig. 45 És a nap elsötétedék, és a templom kárpitja középen kettéhasada. 46 És Jézus nagyszóval kiáltván, mondá: Atyám! a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. És ezt mondván, meghala. 47 Látván pedig a százados a mi történt, dicsőité az Istent, mondván: Valóban igaz volt ez az ember. 48 És az egész sereg, kik jelen valának e látványon, és a történteket látták, mellöket vervén, visszatérének. 49 Távol állának pedig minden ismerői és az asszonyok, kik őt követték vala Galileából, ezeket látván. 50 És íme egy József nevű tanácsos, jó és igaz férfiú, 51 ki nem egyezett vala az ő tanácsukba és cselekedeteikbe, Arimateából, Judea városából való, ki maga is várja vala az Isten országát. 52 Pilátushoz méne, és elkéré Jézus testét. 53 És levévén, gyolcsba takará, és egy kivágott sírba tevé, melybe még senki nem tétetett vala. 54 És vala az ünnepi készület napja, és szombatra virada. 55 Követvén pedig az asszonyok, kik vele jöttek vala Galileából, láták a sírt, és miként helyeztetett abba az ő teste. 56 És visszatérvén, fűszereket és keneteket szerzének, mindazáltal szombaton nyugvának a parancsolat szerint.