Szt. Lukács evangélioma 24

Krisztus Jézus feltámad, megjelen az Emmausba menő két tanítványnak, az apostoloknak is; bebizonyítja feltámadását, s megigéri, hogy elküldi a Szentlelket. Jézus mennybemenetele.

1 A hét első napján pedig koránreggel a sírhoz menének, vivén a fűszereket, melyeket készítettek vala. 2 És a követ elhengerítve találák a sírtól. 3 De bemenvén, nem találák az Úr Jézus testét. 4 És lőn, mikor ezen aggódtak, íme két férfiú megálla mellettök fényes ruhában. 5 Erre megrémülének és földre süték szemeiket; amazok pedig mondák nekik: Mit keresitek az élőt a holtak között? 6 Nincsen itt, hanem föltámadott. Emlékezzetek meg, mint szólott nektek, midőn még Galileában vala, 7 mondván: hogy az ember fiának a bűnös emberek kezeibe kell adatni és fölfeszíttetni, és harmadnapra föltámadni. 8 És megemlékezének az ő igéiről. 9 És visszatérvén a sírtól, megjelenték mindezeket ama tizenegynek és mind a többinek. 10 Vala pedig Mária Magdolna és Joanna és Mária, Jakab anyja, és velök a többi nők, kik ezeket mondták az apostoloknak. 11 De ezek előtt balgaságnak tetszettek ez igék, és nem hittek nekik. 12 Péter pedig fölkelvén, a sírhoz futa, és behajolván, csak a levetett lepedőket látá; és elméne, önmagában csodálkozván a történeten. 13 És íme ketten közőlük aznapon menének egy Emmaus nevű helységbe, mely hatvan futamatnyi távolságra vala Jerusalemtől. 14 És ők beszélgetének egymással mindazokról, a mik történtek vala. 15 És lőn, mikor szót váltottak és kérdezkedtek egymás között, önmaga Jézus oda érkezvén, velök méne. 16 Az ő szemeik pedig tartóztatva valának, hogy meg ne ismerjék őt. 17 És mondá nekik: Micsoda beszédek ezek, melyeket egymással váltotok útközben, és szomorúak vagytok? 18 És felelvén egyik, kinek Kleofás vala neve, mondá neki: Te vagy-e egyedűl jövevény Jerusalemben, ki nem tudtad meg, a mik abban történtek e napokban? 19 Kiktől ő kérdé: Micsodák? És felelének: A názáreti Jézus felől, ki próféta férfiú volt, hatalmas a cselekedetben és beszédben Isten és az egész nép előtt; 20 és mimódon adták őt a főpapok és a mi fejedelmeink halálos itéletre, és megfeszítették őt. 21 Mi pedig reménylők, hogy ő megváltja Izraelt. És most mindezek után harmadnapja ma, hogy ezek történtek. 22 De némely közőlünk való asszonyok is rémitének minket, kik viradat előtt a sírnál voltak, 23 és nem találván az ő testét, visszajöttek, mondván: hogy ők angyalok jelenését is látták, kik őt élni mondják. 24 És némelyek közőlünk a sírhoz mentek, és úgy találták, a mint az asszonyok mondották, őt magát pedig nem találták. 25 Erre ő mondá nekik: Oh balgatagok és késedelmes szivűek mindazok elhivésére, miket a próféták szólottak. 26 Nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? 27 És elkezdvén Mózesen és mind a prófétákon, fejtegeté nekik mind, a mik az irásokban felőle szóltanak. 28 És elérkezének a helységhez, a hova mennek vala, és ő tovább látszék tartani. 29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már hanyatlik a nap. És betére velök. 30 És lőn, mikor letelepedett velök, vevé a kenyeret és megáldá, és megszegé, és nekik nyujtá.

31 És megnyílának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltűnék szemeik elől. 32 És mondák egymásnak: Nemde szivünk gerjedez vala bennünk, midőn szólott az úton, és megfejtette nekünk az irásokat. 33 És fölkelvén azon órában visszatérének Jerusalembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, kik velök valának, 34 mondván: hogy valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak. 35 És ők is elbeszélék, a mik az úton történtek vala, és mint ismerték meg őt a kenyérszegésben. 36 Midőn pedig ezeket beszélték, megálla Jézus közöttük, és mondá: Békeség nektek; én vagyok, ne féljetek. 37 Kik megrettenvén és félvén, azt vélik vala, hogy lelket látnak. 38 És mondá nekik: Miért háborodtatok meg, s miért támadnak ily gondolatok sziveitekben? 39 Lássátok kezeimet és lábaimat, hogy ennenmagam vagyok; tapintsatok meg és lássátok, mert a léleknek húsa és csontjai nincsenek, a mint látjátok, hogy nekem vagyon. 40 És mikor ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és lábait. 41 De midőn mégsem hittek, és örömükben csodálkoztak, mondá nekik: Van-e itt valami ennivalótok? 42 Ők pedig hozának neki egy darab sült halat és lépesmézet. 43 És miután evett előttök, vévén a maradékot, nekik adá. 44 És mondá nekik: Ezek az igék, melyeket szólottam nektek, midőn még veletek valék, hogy be kell teljesedni mindennek, mi írva vagyon Mózes törvényében és a prófétákban és zsoltárokban énfelőlem. 45 Akkor megnyitá elméjöket, hogy értsék az irásokat. 46 És mondá nekik: hogy így vagyon megírva, és így kellett a Krisztusnak szenvedni és feltámadni halottaiból harmadnapon, 47 és hirdetni az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek között, elkezdvén Jerusalemtől. 48 Ti pedig tanúi vagytok ezeknek. 49 És én elküldöm Atyám igéretét rátok; ti pedig maradjatok a városban, mígnem felruháztattok erővel a magasságból. 50 Kivivé őket végre Bethániába; és fölemelvén kezeit, megáldá őket.

51 És lőn, mikor őket áldotta, elválék tőlök, és mennybe viteték. 52 És ők imádva visszatérének Jerusalembe nagy örömmel. 53 És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Amen.