Szt. Lukács evangélioma 4

Jézus böjtöl a pusztában és megkisértetik; Názáretbe jő, hol Izaiásnak egy, őfelőle szóló jövendölését fejtegeti, a miért a názáretiek őt egy hegyről le akarják taszítani. Kafarnaumba vonúl vissza, megszabadít egy ördöngöst, meggyógyítja Péter napát és más egyéb csodákat tesz.

1 Jézus pedig betelvén Szentlélekkel, visszatére a Jordántól, és a Lélektől a pusztába viteték. 2 Negyven napig lévén ott, megkisérteték az ördögtől. Semmit sem evék ama napokban, melyek elteltével megéhezék. 3 Akkor mondá neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy kenyérré legyen. 4 És felelé neki Jézus: Irva vagyon: hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével.

5 És felvivé őt az ördög egy magas hegyre, és megmutatá neki a földkerekség minden országait egy pillanatban, 6 és mondá neki: Neked adom mind e birodalmat és ezek dicsőségét, mert nekem adattak azok, és a kinek akarom, annak adom. 7 Ha tehát imádandasz engem, mind tieid lesznek. 8 És felelvén Jézus, mondá neki: Irva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj. 9 És vivé őt Jerusalembe, és a templom tetejére állítá őt, és mondá neki: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le innen magadat. 10 Mert írva vagyon: Hogy angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged; 11 és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat. 12 És felelvén Jézus, mondá neki: Mondva vagyon: Ne kisértsed a te Uradat Istenedet. 13 És elvégezvén minden kisértést az ördög, eltávozék tőle egy ideig. 14 Jézus pedig visszatére a Lélek erejével Galileába, és a hír felőle az egész tartományban elterjede. 15 És tanít vala zsinagógáikban, magasztaltatván mindenektől. 16 És jöve Názáretbe, hol felnövekedett vala, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és fölkele olvasni. 17 És adaték neki Izaiás próféta könyve. És föltárván a könyvet, azon helyre talála, hol írva vala: 18 Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl engem, és elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a töredelmes szivűeket, 19 szabadúlást hirdetni a foglyoknak, és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a sanyargatottakat, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a fizetés napját. 20 És összehajtván a könyvet, visszaadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei rajta függnek vala. 21 Ő pedig kezdé mondani nekik: hogy ma teljesedett be ez írás előttetek. 22 És mindnyájan bizonyságot tőnek mellette, és csodálkozának a kedves igéken, melyek az ő szájából származnak vala, és mondák: Nemde ez József fia? 23 És mondá nekik: Bizonyára e hasonlatosságot fogjátok nekem mondani: Orvos! gyógyítsd tenmagadat. Mennyit hallottunk Kafarnaumban tétetni, cselekedd itt is a te hazádban. 24 Ő pedig mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves hazájában. 25 Igazán mondom nektek: Sok özvegy vala Illés napjaiban Izraelben, mikor az ég zárva volt három esztendeig és hat hónapig, mikor nagy éhség lett az egész földön; 26 és azok közől egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a szídonföldi Szareptába az özvegy asszonyhoz. 27 És sok poklos vala Izraelben Elizeus próféta alatt, és azok közől senki sem tisztúlt meg, hanem csak a szíriai Námán. 28 És hallván ezeket, eltelének mindnyájan haraggal a zsinagógában. 29 És fölkelvén, kihurczolák őt a városból, és fölvivék ama hegy tetejére, melyen az ő városuk vala építve, hogy onnan letaszítsák. 30 Ő pedig átmenvén közöttük, eltávozék. 31 És leméne Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanítja vala őket szombatonkint. 32 És álmélkodának az ő tudományán, mert hatalom vala az ő beszéde. 33 És vala a zsinagógában egy ember, tisztátalan ördögtől megszállva, és fölkiálta nagy szóval, 34 mondván: Hagyj békét; mi közünk veled? názáreti Jézus! elveszteni jöttél-e minket? tudlak, ki vagy: az Istennek Szente. 35 És megfeddé őt Jézus, mondván: Némúlj meg, és menj ki belőle. És középre vetvén őt az ördög, kiméne belőle, és semmit sem árta neki.

36 És félelem szálla mindnyájokra, és beszélék egymásnak, mondván: Mi dolog ez? hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek? 37 És a hír elterjede felőle a tartomány minden helyére. 38 Fölkelvén aztán Jézus, a zsinagógából Simon házába méne. Simon napa pedig nagy hideglelésben vala, és könyörgének neki érette. 39 És melléje állván, parancsola a hideglelésnek, s ez elhagyá őt. És azonnal fölkelvén, szolgál vala nekik. 40 Mikor pedig a nap lenyugodott, a kiknek különféle nyavalyákban sínylő betegeik valának, mind hozzája vivék azokat. Ő pedig mindenikre kezeit tévén, meggyógyítá őket. 41 Az ördögök is sokakból kimenének, kiáltván és mondván: Hogy te vagy az Isten Fia. És megfeddvén, nem hagyá őket szólani; mert tudták, hogy ő a Krisztus. 42 Megviradván pedig kiméne egy puszta helyre, és a népsereg keresi vala őt, és hozzája menvén, tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök. 43 Kiknek ő mondá: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert azért küldettem. 44 És tanít vala Galileának zsinagógáiban.