Szt. Lukács evangélioma 5

Jézus Péter hajójában. Péter halászata. Egy poklos és inaszakadt csodálatos meggyógyulása. Máté hivatása. Jézus védi tanítványait a böjt miatt.

1 Lőn pedig, midőn a sereg rája tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa, és ő a Genezaret tava mellett áll vala, 2 láta a tó szélén két hajót állani, mert a halászok kiszállottak és mossák vala a hállókat. 3 Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanítá a hajócskából a sereget. 4 A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és ereszszétek meg hállóitokat a halfogásra. 5 És felelvén Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hállót. 6 És midőn ezt mívelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hállójok. 7 És intének társaiknak, kik a másik hajóban valának, hogy jőjenek segítségökre. És eljövének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerűltenek. 8 Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borúla, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala; 10 hasonlóképen Jakabot is és Jánost, Zebedeus fiait, kik Simon társai valának. És mondá Jézus Simonnak: Ne félj, mostantól már embereket fogsz. 11 És a szárazra kivonván a hajókat, és mindenöket elhagyván, követék őt. 12 És lőn, mikor egy városban vala, íme egy férfiú, rakva poklossággal, látván Jézust és arczraborúlván, kéré őt, és mondá: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem. 13 És kinyujtván kezét, illeté őt, mondván: Akarom, tisztúlj meg. És a poklosság azonnal eltávozék tőle. 14 És parancsolá neki, hogy senkinek se mondja, hanem: Eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vígy áldozatot megtisztúlásodért, a mint megparancsolta Mózes bizonyságúl nekik. 15 Annál inkább elterjede pedig a hír felőle, és sok nép gyűl vala össze, hogy hallgassák őt, és meggyógyúljanak betegségeikből. 16 Ő pedig eltére a pusztába, s ott imádkozik vala. 17 És lőn egyik napon, hogy ő leülvén, taníta; s ott ülének a farizeusok és törvénytudók is, kik jöttek vala Galileának és Judeának minden faluiból és Jerusalemből; és az Úr ereje ott vala azok meggyógyítására. 18 És íme némely férfiak ágyban hozván egy inaszakadt embert, be akarák őt vinni, és eléje tenni. 19 És nem találván nyílást, melyen őt bevigyék, a sereg miatt, fölmenének a héjazatra, és a tetőről lebocsáták őt középre minden ágyastul Jézus elé. 20 Látván ezek hitét, mondá: Ember! megbocsáttatnak neked a te bűneid. 21 És kezdék gondolni az irástudók, és farizeusok, mondván: Kicsoda ez, hogy ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanem egyedűl az Isten? 22 Jézus pedig ismervén gondolataikat, felelvén, mondá nekik: Mit gondoltok sziveitekben? 23 Mi könnyebb? mondani-e: Megbocsáttatnak neked bűneid, – vagy mondani: Kelj fel és járj? 24 Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, (mondá az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba. 25 És azonnal fölkelvén előttök, vevé ágyát, melyben feküdt vala, és haza méne, magasztalván az Istent. 26 És mindnyájan elálmélkodának és magasztalák az Istent; és eltelének félelemmel, mondván: Valóban csodadolgokat láttunk ma. 27 És ezekután kiméne, és láta egy Lévi nevű vámost ülni a vámon, és mondá neki: Kövess engem. 28 Ez elhagyván mindent, és fölkelvén, követé őt. 29 És Lévi nagy lakomát szerze neki maga házában, s a vámosok és egyebek nagy serege vala ott, kik velök letelepedtek. 30 És zúgolódának a farizeusok és azok irástudói, mondván az ő tanítványinak: Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel? 31 És felelvén Jézus, mondá nekik: Nem szükséges az orvos egészségeseknek, hanem a betegeknek. 32 Nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket bűnbánatra, 33 Azok pedig mondák neki: Miért böjtölnek gyakorta és imádkoznak János tanítványai, hasonlóképen a farizeusokéi is: a tieid pedig esznek és isznak? 34 Kiknek ő mondá: Vajjon böjtölhet-e a vőlegény násznépe, míg velök van a vőlegény? 35 Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik tőlök a vőlegény, akkor majd fognak böjtölni ama napokban. 36 Monda pedig hasonlatosságot is nekik: Senki új ruhafoltot nem varr ócska ruhára; mert különben az újat is elszakasztja, és az ócskához sem illik az újból való folt. 37 És senki nem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakasztja a tömlőket, és az kifoly, a tömlők is elromlanak; 38 hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. 39 És senki, midőn ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.