Szt. Lukács evangélioma 6

1 Lőn pedig a másodelső szombaton, mikor átment a vetéseken, tanítványai búzafejeket szaggatának, és kezeikkel szétdörzsölvén, evék azokat. 2 Némely farizeusok pedig mondák nekik: Miért cselekszitek azt, mi nem szabad szombaton? 3 És felelvén Jézus nekik, mondá: Azt sem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor éhezett ő és a kik vele voltak? 4 Mikép ment be az Isten házába, és a kitett kenyerekből vett és evett, azoknak is adván, kik vele voltak, melyeket nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? 5 És mondá nekik: Mert az ember fia ura a szombatnak is. 6 Lőn pedig más szombaton is, hogy beméne a zsinagógába és taníta. És vala ott egy ember, kinek jobbkeze elszáradott vala. 7 Rája figyelének tehát az irástudók és farizeusok, vajjon szombaton gyógyít-e, hogy találjanak valamit, miben őt vádolhassák. 8 Ő pedig tudván gondolataikat, mondá az elszáradt kezű embernek: Kelj föl, és állj a közepére. És fölkelvén, előálla. 9 Mondá pedig nekik Jézus: Kérdelek titeket: Szabad-e szombaton jót cselekedni, vagy ártani; életet megmenteni vagy elveszteni? 10 És körülnézvén, mindnyájokat, mondá az embernek: Nyujtsd ki kezedet, és kinyujtá, és keze helyre álla. 11 Azok pedig eltelvén esztelenséggel, szólának egymáshoz, mit cselekedjenek Jézussal. 12 Lőn pedig ama napokban, kiméne imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában tölté. 13 És midőn megviradott, hívá tanítványait, és választa tizenkettőt közőlük (kiket apostoloknak is neveze): 14 Simont, kit Péternek neveze, és Andrást, annak bátyját, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, 15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, ki buzgónak hivatik, 16 és Júdást, Jakab testvérét és iskarioti Júdást, ki áruló lett. 17 És lejövén velök, megálla a mezős helyen, ő és tanítványinak serege, és a népnek nagy sokasága egész Judeából és Jerusalemből, és a tenger mellől, és Tírusból és Szídonból, 18 kik jöttek vala, hogy hallgassák őt és meggyógyúljanak betegségeikből, és kik a tisztátalan lelkektől gyötörtettek, meggyógyulának. 19 És az egész sereg igyekszik vala őt illetni; mert erő méne ki belőle, és meggyógyítá mindnyájokat. 20 És ő fölemelvén szemeit tanítványira, mondá: Boldogok, ti szegények! mert tietek az Isten országa. 21 Boldogok, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok. 22 Boldogok lesztek, mikor titeket gyülölnek az emberek, és mikor kirekesztenek, és szidalmaznak, és a ti neveteket megvetik, mint gonoszt, az ember fiáért; 23 örűljetek az napon és vigadjatok; mert íme nagy a ti jutalmatok mennyekben; hiszen eképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik. 24 De jaj nektek, gazdagok! mert meg vagyon a ti vigasztalástok. 25 Jaj nektek, kik megteltetek, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert majd keseregtek és sírtok. 26 Jaj, midőn az emberek titeket magasztalnak, mert eképen cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. 27 De nektek, kik halljátok ezt, mondom: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyülölnek. 28 Áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok rágalmazóitokért. 29 És a ki egyik orczádat megüti, fordítsd neki a másikat is; és a ki felsőruhádat elveszi, a köntöst se tagadd meg tőle. 30 Mindennek pedig, a ki kér tőled, adj; és a ki elveszi, a mi tied, vissza ne kérjed. 31 És a mint akarjátok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik. 32 Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemletek? hisz a bűnösök is szeretik azokat, kik őket kedvelik. 33 És ha azokkal tesztek jót, kik veletek jót cselekesznek, minő hálát érdemletek? mikor a bűnösök is megcselekszik azt. 34 És ha azoknak adtok kölcsön, kiktől visszanyerni reménylitek, minő hálát érdemletek? hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy viszont annyit nyerjenek. 35 Szeressétek tehát ellenségeiteket; jót tegyetek és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várván; és nagy jutalmatok leszen, és a Magasságbelinek fiai lesztek; mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszakhoz is. 36 Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. 37 Ne itéljetek, és nem fogtok itéltetni; ne kárhoztassatok, és nem fogtok kárhoztattatni; bocsássatok meg, és megbocsáttatik nektek. 38 Adjatok, és adatik nektek, jó és tömött, megrázott és kifolyó mértéket öntenek a ti öletekbe; mert azon mértékkel, melylyel mértek, visszaméretik nektek. 39 Azután monda nekik hasonlatosságot is: Vajjon a vak vezethet-e vakot? nemde mindketten a verembe esnek? 40 Nem fölebbvaló a tanítvány mesterénél; tökéletes lesz pedig mindenki, ha olyan, mint az ő mestere. 41 Mit nézed pedig a szálkát atyádfia szemében, a gerendát pedig, mely tenszemedben vagyon, nem veszed észre? 42 Avagy mint mondhatod atyádfiának: Atyámfia! hadd vessem ki szemedből a szálkát, tenszemedben a gerendát nem látván? Képmutató! vesd ki előbb a gerendát tenszemedből, és azután lásd, hogy vedd ki a szálkát atyádfia szeméből. 43 Mert nem jó fa az, mely rosz gyümölcsöket terem; és nem rosz fa az, mely jó gyümölcsöt terem. 44 Mivel minden fa az ő gyümölcséről ismertetik meg. Mert sem a tövisekről nem szednek fügéket, sem a csipkéről nem szednek szőllőt. 45 A jó ember az ő szivének jó kincséből jót hoz elé, és a gonosz ember a gonosz kincsből gonoszat hoz elé; mert a száj a szív bőségéből szól. 46 Minek mondjátok nekem: Uram! Uram! és nem cselekszitek, a miket mondok? 47 Mindaz, ki hozzám jő, és hallgatja beszédeimet, és megcselekszi azokat, megmondom nektek, kihez hasonló. 48 Hasonló a házépítő emberhez, ki mélyen ásott, és az alapot kősziklára tette. Áradáskor azután ama házba ütközött a vízroham, de nem mozdíthatta meg azt, mert kősziklára vala építve. 49 A ki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló azon emberhez, ki házát a földön építette alap nélkül; a mint abba ütközött az árvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett ama háznak romlása.