Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Szt. Lukács evangélioma 9

Az apostolok küldetése. Heródes látni kivánja Jézust. Az apostolok visszatérése. Jézus ötezer embert megelégít öt kenyérrel és két hallal. Péter vallomása. A keresztviselés és önmegtagadás. Krisztus Jézus megdicsőülve szinében elváltozik, megszabadít egy ördöngöst, megjövendöli kínszenvedéseit, megrója tanítványaiban a nagyravágyást, irígykedést és helytelen buzgalmat, s tanítást ad az ő követéséről.

Egybehíván pedig a tizenkét apostolt, erőt ada nekik és hatalmat minden ördögök felett, és a betegségek gyógyitására. És elküldé őket hirdetni az Isten országát, és a betegeket gyógyítani. És mondá nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen. És a mely házba bementek, ott maradjatok, és onnan ki ne jőjetek. És ha valahol be nem fogadnak titeket, kimenvén azon városból, még lábaitok porát is verjétek le bizonyságúl őellenök. Kimenvén pedig, eljárák a falukat, hirdetvén az evangéliomot, és gyógyítván mindenütt. Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem, mind a mik általa történtek, és kétségben vala, mivel azt mondták némelyek: hogy János támadott fel halottaiból; némelyek pedig: hogy Illés jelent meg; mások ismét: hogy a régi próféták egyike támadott fel. És mondá Heródes: Jánosnak én fejét vétettem; kicsoda tehát az, kiről én ilyeneket hallok? és kivánja vala őt látni. És visszatérvén az apostolok, elbeszélék neki mind, a miket cselekedtek; és magához vévén őket, elvonúla külön egy puszta helyre Betszaida mellé. Mit megtudván a sereg, követé őt; és elfogadá őket, és szóla nekik az Isten országáról, és azokat, kiknek gyógyúlásra vala szükségök, meggyógyítá. A nap azonban hanyatlani kezde. És hozzája menvén a tizenkettő, mondák neki: Bocsásd el a sereget, hogy elmenvén a körűlfekvő falukba és majorokba, szállást és élelmet találjanak; mert itt puszta helyen vagyunk. Ő pedig mondá nekik: Adjatok ti enniök. Azok pedig felelének: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk mind ez egész seregnek élelmet. Valának pedig mintegy ötezren férfiak. Mondá tehát tanítványinak: Telepítsétek le őket csoportokban ötvenenkint. És úgy cselekvének. És letelepíték mindnyájokat. Vévén pedig az öt kenyeret és két halat, az égbe tekinte, megáldá azokat, megszegé, és elosztá tanítványinak, hogy a sereg elé tegyék. És evének mindnyájan és megelégedének. És fölszedeték, a mi tőlök megmaradt, tizenkét kosár hulladék. És lőn, midőn egyedűl volt, imádkozván, a tanítványok is vele voltak; és kérdé őket, mondván: Kinek tartanak engem a seregek? Ők pedig felelvén, mondák: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek ismét, hogy az előbbi próféták közől egyik támadott fel. Mondá tovább nekik: Ti pedig kinek tartotok engem? Felelvén Simon Péter, mondá: Az Isten Krisztusának. Ő pedig intvén őket, megparancsolá, hogy azt ne mondják senkinek; mert, úgymond, az ember fiának sokat kell szenvedi és megvettetni a vénektől, a papifejedelmektől és irástudóktól, és megöletni, és harmadnapra föltámadni. Szóla továbbá mindenekhez: Haki utánam akar jőni, tagadja meg önmagát, és vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem. Mert a ki életét meg akarja tartani, elveszti azt; de a ki életét elveszti érettem, megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy megkárosítja? Mert a ki szégyell engemet és az én beszédeimet, azt az ember fia is szégyenleni fogja, mikor eljő fölségében és Atyjáéban és a szent angyalokéban. Mondom pedig nektek bizonynyal, vannak némelyek az ittállók közől, kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az Isten országát. Lőn pedig ez igék után mintegy nyolczad nappal, és maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és fölméne a hegyre, hogy imádkozzék. És midőn imádkozott, ábrázata más szinű lőn, és ruhája fehérré és fényessé. És íme két férfiú beszéle vele, tudniillik Mózes és Illés, kik dicsőségben jelenének meg, beszélvén az ő kimúlásáról, mi teljesülendő vala rajta Jerusalemben. Péterre pedig és a vele levőkre álom nehezedék; és fölébredvén, láták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik vele ott állanak vala. És lőn, mikor ezek elmentek tőle, mondá Péter Jézusnak: Mester! jó nekünk itt lennünk, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; nem tudván, mit mond. Míg ő ezeket beszélte, felhő szálla le, és megárnyékozá őket, és megfélemlének, midőn amazok bementek a felhőbe. És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok. És miután a szózat lőn, egyedűl maradt Jézus. És ők hallgatának, és senkinek sem szólának ama napokban azokról, miket láttak vala. Lőn pedig a következő napon, a mint lementek a hegyről, nagy sereg jöve eléjök. És íme egy férfiú a seregből felkiálta, mondván: Mester! kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenem. Ime a lélek megragadja őt, és azonnal kiált, és lecsapja és hányjaveti őt, hogy tajtékzik, és alig akar távozni tőle, marczongolván őt. És kértem tanítványidat, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek veletek, és tűrlek titeket? Hozd ide fiadat. És a mint eléjött, lecsapá őt az ördög, és hányáveté. Jézus pedig megfeddé a tisztátalan lelket, és meggyógyítván a gyermeket, visszaadá őt atyjának. Álmélkodának pedig mindnyájan az Isten nagyvoltán. És midőn mindnyájan csodálkoztak mindazokon, miket cselekszik vala, mondá tanítványinak: Vegyétek sziveitekre e beszédeket, mert be fog következni, hogy az ember fia az emberek kezébe adatik. Azok pedig nem érték az ígét, mert el vala födözve előttök, hogy ne értsék azt; és nem merék őt megkérdezni ez íge felől. Azonban az a gondolat támada bennök: Ki nagyobb őközöttük? Jézus pedig látván az ő szívök gondolatait, fogván egy gyermeket, maga mellé állítá azt, és mondá nekik: A ki befogad ily gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, ki engem küldött. Mert a ki mindnyájotok között kisebb, az a nagyobb. Felelvén pedig János, mondá: Mester! láttunk egyet a te nevedben ördögöket űzni, és eltiltottuk őt, mert nem jár velünk. És mondá neki Jézus: Ne tiltsátok el, mert a ki ellenetek nincs, mellettetek vagyon. Lőn pedig, mikor beteltek az ő fölvitelének napjai, eltökélé, hogy Jerusalembe megyen. És követeket külde az ő színe előtt, és elmenvén, a szamaritánusok városába jutottak, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadák be őt, mert Jerusalembe menőnek látszott. Látván pedig ezt a tanítványok, Jakab és János, mondák: Uram! akarod-e, hogy mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és emészsze meg őket? És hozzájok fordúlva, megfeddé őket, mondván: Nem tudjátok, minő lelkűek vagytok? Az ember fia nem jött lelkeket veszteni, hanem üdvözíteni. És más faluba menének. Lőn pedig a mint az úton mentek, egyvalaki mondá neki: Követlek téged, bárhova mégy. Mondá neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak, és az égi madaraknak fészkeik: az ember fiának pedig nincs, hova fejét lehajtsa. Mondá azután egy másiknak: Kövess engem. Az pedig felelé: Uram! engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és atyámat eltemessem. Jézus pedig mondá neki: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig menj, és hirdesd az Isten országát. Ismét egy másik mondá: Uram! követlek téged, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek otthonvalóimtól. Mondá neki Jézus: Senki, a ki kezét az ekére tévén, hátranéz, nem alkalmas az Isten országára.

Idézi 149