Szt. Márk evangélioma 10

A házasság felbonthatlansága. Jézus megáldja a kisdedeket; tanácsolja egy ifjúnak, hogy mindenét hagyja el; mondja, mily nehezen üdvözűl a gazdag; azoknak, kik mindenöket elhagyják, nagy jutalmat igér; kínszenvedéseiről beszél; megrója Zebedeus fiait a nagyravágyás miatt; Jerikónál egy vakot meggyógyít.

1 És onnan fölkelvén, Judea határaiba jöve a Jordánon túl; és ismét hozzája gyülekezék a sereg, és a mint szokta vala, ismét tanítá őket. 2 És hozzájárulván a farizeusok, kérdezék őt, kisértvén: Ha szabad-e a férfiúnak elbocsátani feleségét? 3 Ő pedig felelvén, mondá nekik: Mit parancsolt nektek Mózes? 4 Kik mondák: Mózes megengedte váláslevél írása mellett az elbocsátást. 5 Jézus pedig felelvén, mondá nekik: A ti szivetek keménysége miatt irta nektek e parancsot. 6 De a teremtés kezdetétől férfiúvá és asszonynyá teremtette őket az Isten. 7 Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik. 8 És ketten egy testté lesznek. Azért már nem kettő, hanem egy test. 9 A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza. 10 És a házban tanítványai ugyanerről ismét kérdezék őt. 11 És mondá nekik: A ki elbocsátja feleségét, és mást veszen, házasságtöréssel vét ellene. 12 És ha az asszony elhagyja férjét, és máshoz megyen, paráználkodik. 13 És kisdedeket vivének hozzája, hogy illesse őket. A tanítványok pedig feddék az odavivőket.

14 Látván őket Jézus, nehezen vevé ezt, és mondá nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony mondom nektek, a ki nem fogadja Isten országát, mint a kisded, be nem megy abba. 16 És megölelvén őket, és kezeit rájok tévén, megáldá őket. 17 És a mint kiment az útra, eléje futván egyvalaki, térdhajtva kérdé őt: Jó mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? 18 Jézus pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten. 19 Tudod a parancsokat: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne orozz; hamis tanúságot ne szólj; csalárdságot ne cselekedjél; atyádat és anyádat tiszteljed. 20 Amaz pedig felelvén, mondá neki: Mester! mind megtartottam ezeket ifjúságomtól. 21 Jézus pedig rája tekintvén, megszereté őt, és mondá neki: Egy hijával vagy; menj a mid vagyon, mind add el, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben, azután jőj, kövess engem. 22 Ki megszomorodván ez igén, elméne bánkódva, mert sok jószága vala. 23 És körültekintvén Jézus, mondá tanítványinak: Mely nehezen jutnak Isten országába, kiknek pénzök vagyon! 24 A tanítványok pedig álmélkodának az ő igéin. De Jézus ismét felelvén, mondá nekik: Fiacskáim! vajmi nehéz a pénzben bízóknak Isten országába jutni! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába. 26 Azok annál inkább csodálkozának, mondván egymáshoz: Ki üdvözűlhet tehát? 27 És rájok tekintvén Jézus, mondá: Embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél; mert minden lehetséges az Istennél. 28 Erre Péter így szóla neki: Ime mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. 29 Felelvén Jézus, mondá: Bizony mondom nektek: Senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy atyjafiait, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy fiait, vagy földeit érettem és az evangéliomért, 30 a ki százannyit ne nyerjen most ez időben, házakat és atyafiakat és nővéreket, anyákat és fiakat és földeket, üldözésekkel együtt; és a más világon örök életet. 31 Sokan lesznek pedig elsőkből utólsókká, és utólsókból elsőkké. 32 Útban valának pedig, fölmenvén Jerusalembe, és előttök méne Jézus, és álmélkodva s félve követék őt. És magához vévén ismét a tizenkettőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája következendők valának. 33 Mert íme fölmegyünk Jerusalembe, és az ember fia elárultatik a papifejedelmeknek és irástudóknak és véneknek; és halálra kárhoztatják őt, és átadják a pogányoknak; 34 és megcsúfolják őt, és megpökdösik, megostorozzák és megölik őt, és harmadnapra föltámad. 35 És hozzá járulának Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester! akarjuk, hogy a mit kérünk, cselekedd meg nekünk. 36 Ő pedig kérdé tőlök: Mit akaratok, hogy cselekedjem nektek? 37 És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a te dicsőségedben. 38 Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e? 39 Azok pedig felelék neki: Megtehetjük. Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan melyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, melylyel és megkereszteltetem, meg fogtok kereszteltetni; 40 de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem a kiknek készíttetett. 41 És hallván ezt a tíz, boszankodni kezdének Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig elészólítván őket, mondá nekik: Tudjátok, hogy azok, kik fejedelmekűl tenkintetnek a nemzeteknél, uralkodnak azokon, és hogy fejedelmeiknek rajtok hatalmok vagyon; 43 de nem úgy van, tiközöttetek; hanem a ki nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek; 44 és a ki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen; 45 mert az ember fia is, nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságúl sokakért. 46 És Jerikóba jövének. És kimenvén Jerikóból ő és tanítványai a nagy sokaság, Timeusnak fia, a vak Bartimeus, az útfélen ül vala, kéregetvén. 47 Ki midőn meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörűlj rajtam. 48 És sokan feddék őt, hogy hallgasson. Ő pedig még inkább kiáltá: Dávidnak fia! könyörűlj rajtam. 49 És meghallván Jézus, parancsolá, hogy híják őt elé. És hivák a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj föl, hí téged. 50 Ki elveté ruháját, s felugorván, hozzája méne. 51 És megszólítván őt Jézus, kérdezé: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? A vak pedig mondá neki: Rabboni! hogy lássak. 52 Jézus pedig mondá neki: Menj el, a te hited meggyógyított téged. És azonnal láta, és követé őt az úton.