Szt. Márk evangélioma 11
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Krisztus ünnepélyes bemenete Jerusalembe. Megátkoz egy terméketlen fügefát, megtisztítja a templomot, az erős hitről és bocsánatról beszél; a farizeusok kérdését kérdéssel torolja vissza.
1 És mikor közeledtek Jerusalemhez és Bethániához az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közől, 2 és mondá nekik: Menjetek a helységbe, mely ellenetekben vagyon, és azonnal, a mint oda beértek, találtok egy megkötött vemhet, melyen emberek közől még senki sem ült; oldjátok el azt, és hozzátok el. 3 És ha valaki tőletek kérdezi: Mit míveltek? mondjátok, hogy az Úrnak szükséges. És azonnal ide ereszti azt. 4 És elmenvén, megtalálák a megkötött vemhet ottkinn az ajtó előtt a kettős úton; és eloldák azt. 5 És némelyek az ottállók közől mondák nekik: Mit míveltek, eloldván a vemhet? 6 S ők felelének nekik, a mint parancsolta vala Jézus, és elbocsáták nekik. 7 És vivék a vemhet Jézushoz, és rátevék ruháikat, és ő ráüle. 8 Sokan pedig ruháikat elteríték az úton, némelyek pedig ágakat vágnak vala a fákról, és az útra hinték. 9 És a kik előlmennek és a kik követik vala őt, kiáltának, mondván: Hosanna! 10 Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hosanna a magasságban! 11 És beméne Jerusalembe a templomba. És körűlnézvén mindent, mikor már estére járt az idő, kiméne Bethániába a tizenkettővel. 12 És másnap, mikor kijöttek Bethániából, megéhezék. 13 És látván távolról egy leveles fügefát, oda méne, hogy ha valamit találna azon; de oda érkezvén, semmit egyebet nem talála leveleknél; mert nem vala ideje a fügének. 14 És szólván, mondá annak: Ezután rólad senki gyümölcsöt ne egyék mindörökké! S ezt hallák tanítványai. 15 És Jerusalembe jövének. És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni a templomban levő árusokat és vevőket, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatá. 16 És nem engedé, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. 17 És tanít vala, mondván nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házam imádság házának hivatik minden nemzeteknél? Ti pedig azt latrok barlangjává tettétek. 18 Hallván ezt a papifejedelmek és irástudók, arra törekvének, mikép veszthessék el őt; mert félnek vala tőle, mivel az egész sereg csodálkozék az ő tudományán. 19 És a mint beesteledett, kiméne a városból. 20 És midőn reggel átmentek, láták a fügefát, hogy tövéből elszáradott. 21 És megemlékezvén Péter, mondá neki: Rabbi! ime a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradott. 22 És felelvén Jézus, mondá nekik: Legyen hitetek az Istenben. 23 Bizony mondom nektek: hogyha valaki e hegynek mondja: Indúlj meg, és merűlj a tengerbe! és nem kétkedik szivében, hanem hiszi, hogy megtörténik mind a mit mond, megleszen neki. 24 Azért mondom nektek: Mindazt, mit imádkozván kértek, higyétek, hogy megnyeritek, és megleszen nektek. 25 És mikor fölálltok imádkozásra, bocsássátok meg, ha van valamitek valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben vagyon, megbocsássa nektek bűneiteket. 26 Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon, sem bocsátja meg bűneiteket. 27 És ismét Jerusalembe jövének. És mikor a templomban járt, hozzája menének a főpapok és irástudók és vének, 28 és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed mindezeket? és ki adta neked e hatalmat, hogy ezeket cselekedjed? 29 Jézus pedig felelvén, mondá nekik: Én is egyet kérdek tőletek, feleljetek meg nekem, s akkor megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 30 János keresztsége mennyből volt-e vagy az emberektől? feleljetek meg nekem. 31 Azok pedig gondolkodnak vala magokban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből; azt viszonozza majd: Miért nem hittetek tehát neki? 32 Ha azt mondjuk: az emberektől; félünk a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. 33 És felelvén, azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Viszont Jézus mondá nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.