Szt. Márk evangélioma 12

Példabeszéd a gyilkos szőllőmívesekről és a szegletkőről. Az adópénz. A jámborok feltámadván, olyanok lesznek, mint az angyalok. A legnagyobb parancs. Krisztus Dávid fia és ura. A farizeusok szenteskedése. A szegény özvegy fillére.

1 És kezde nekik példabeszédekben szólani: Szőllőt ültete egy ember, és sövénynyel bekeríté, sajtó-gödröt ása, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne. 2 És elküldé a mívesekhez annak idején szolgáját, hogy a mívesektől beszedje a szőllőtermény részét. 3 De ezek megfogván őt, megverék, és üresen bocsáták el. 4 Ismét más szolgát külde hozzájok, s ennek fejét megsebesíték, és gyalázattal illeték. 5 És ismét mást külde, ezt is megölék; és többeket is, némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6 Vala még egy igen kedves fia, végre azt küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat. 7 Azonban a mívesek mondák egymás között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és miénk lesz az örökség. 8 És megragadván őt, megölék, és kiveték a szőllőből. 9 Mit fog tehát a szőllő ura cselekedni? Eljő, és elveszti a míveseket, és a szőllőt másoknak adja. 10 Vagy nem olvastátok-e emez írást: A kő, melyet megvetettek az épitők, szeglet fejévé lőn. 11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12 És szándékuk vala őt megfogni, de félének a seregtől; mert megértették, hogy rájok mondotta e példabeszédet. És ott hagyván őt, elmenének. 13 És küldének hozzája némelyeket a farizeusok és heródiánusok közől, hogy megfogják őt beszédében. 14 Ezek eljövén, mondák neki: Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy ne adjunk? 15 Tudván az ő álnokságukat, mondá nekik: Mit kisértetek engem? hozzatok nekem egy tízest, hadd lássam. 16 Azok tehát hozának. És mondá nekik: Kié ez a kép és a fölirás? Mondák neki: A császáré. 17 Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek. És csodálkozának fölötte. 18 És hozzá jövének a szadduceusok, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás; és kérdék őt, mondván: 19 Mester! Mózes nekünk megírta: Hogy ha valakinek atyjafia meghal, és felesége marad, de fiakat nem hagy, akkor atyjafia vegye el annak feleségét, és támaszszon magzatot atyjafiának. 20 Vala tehát hét testvér. Az első feleséget vőn, és meghala, nem hagyván magzatot. 21 És a második vevé el azt, és meghala, és ez sem hagya magzatot. És a harmadik hasonlóképen. 22 És elvevék az szintazonképen mind a heten, és nem hagyának magzatot. Mindezek után végre meghala az asszony is. 23 Föltámadáskor tehát, midőn feltámadnak, ki felesége leszen ezek közől? mert hétnek volt felesége. 24 És felelvén Jézus, mondá nekik: Nemde azért tévedtek, mivel nem tudjátok az irásokat, sem az Isten erejét? 25 Mert mikor halottaikból föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem lesznek, mint az angyalok mennyekben. 26 A halottak felől pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokor fölött miképen szólott neki az Isten, mondván: „Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?“ 27 Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát igen tévedtek. 28 És oda járula egy az irástudók közől, ki hallotta vala őket vetekedni; és látván, hogy jól felelt amazoknak, kérdezé őt: Melyik az első minden parancsok között? 29 Jézus pedig felelé neki: Minden parancsok között legelső ez: Halljad Izrael! a te Urad Istened egy Isten. 30 És szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. 31 A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat. 32 És mondá neki az irástudó: Jól vagyon, Mester! igazán mondottad, hogy egy az Isten, és nincs más őkivűle. 33 És hogy őt szeretni teljes szivből és teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és felebarátot, mint önnönmagát szeretni, nagyobb minden égő és egyéb áldozatoknál. 34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt, mondá neki: Nem messze vagy az Isten országától. És már senki sem meré őt kérdeni. 35 Azután szólván Jézus, mondá, tanítván a templomban: Miképen mondják az irástudók, hogy Krisztus Dávid fia? 36 Mert Dávid önmaga mondja a Szentlélek által: Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. 37 Tehát Dávid önmaga mondja őt Urának, mimódon fia hát ő? És a nagy sereg örömest hallgatá őt. 38 És mondá nekik az ő tanításában: Óvakodjatok az irástudóktól, kik szeretnek hosszú köntösben járni, és köszöntetni a piaczon, 39 és az első székeken ülni a zsinagógákban, és az első helyeken a vacsoráknál. 40 Kik megemésztik az özvegyek házait hosszú imádság színe alatt; ezek súlyosabb itélet alá esnek. 41 És ülvén Jézus a pénztár ellenében, nézi vala, miképen hányogat a sereg pénzt a tárba; és sok gazdag sokat hány vala. 42 Oda jövén pedig egy szegény özvegy, bevete két kis fillért, mi egy negyedrész.

43 És egybehíván tanítványait, mondá nekik: Bizony mondom nektek, hogy e szegény özvegy többet vetett mindazoknál, kik a pénztárba vetettek. 44 Mert mindazok abból vetettek, a mivel bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből, a mije volt, bele vetette minden vagyonát.